Szombaton befejeződött a 2013-as szerbiai birkózóbajnokság, a titulust pedig a nagybecskereki Proleter nyerte meg. A Magyar Szó már számos alkalommal írt e versengés előzményeiről (a bajnoki ambíciókat táplált Zenta végül kilépett a ligából), idei menetéről, beszámoltunk a playoffról is, de azért biztosan mindenkiben megfogalmazódtak további kérdések, már ami ezt a versenysorozatot illeti. Az új szabályok valóban látványosabbá tették a párharcokat, de sajnos bebizonyosodott, hogy ez a piciny ország immár nem képes egy ligányi valamirevaló versenyzőt kitermelni, így a bajnokság rendes részében többször megtörtént, hogy egy-egy küzdelem negyedóráig tartott, de az élesebb párharcok sem tartottak fél óráig. Az lehet, hogy a sportág olimpiai jövője szempontjából megfelelőek lesznek ezek a szabályok, ám teljesen értelmetlenné válnak a ligameccsek, mert tegyük a szívünkre a kezünket: ki az, aki negyedóráért majd rendszeresen ellátogat a meccsekre?
Más kérdés az, hogy a gazdag Proleter idén szinte minden válogatottat megvett, s az „ellenfelek” szempontjából tiszta pénzkidobás volt utazgatni, mert előre tudni lehetett, ki nyeri meg az aranyérmet. Ezért nem a Proletert kell hibáztatni, hiszen le a kalappal az előtt, hogy a várostól mennyi pénzt sikerült kieszközölniük, és az előtt is, mennyi szponzor áll az egyesület mögött. Inkább azon kellene morfondírozni, miért van az, hogy az utánpótlást (és válogatottakat) nevelő városok teljesen érzéketlenek az ottani birkózók igényei iránt. Sajnos, ez pont az észak-bácskai térségre vonatkozik, mert például a šabaci Vitez ugyan nem éri el az I. ligás színvonalat, de csak azzal, hogy oda bejutottak, a város teljesen felújította a klub helyiségeit, s Zomborban sem ugyanaz a pénz, ha például a középmezőnyben végeznek, vagy ez esetben bronzérmesek.
A következő idényben tehát lesz mit megbeszélni a ligabizottság ülésein, s amennyiben az illetékesek nem akarják azt, hogy még az a 40-50 néző is eltűnjön, bizony változtatásokra lesz szükség. De lássuk, mit gondol erről a nagybecskerekiek zentai születésű edzője, a szövetségi kapitányi posztot is betöltő Bojan Mijatov:
– Egyetértek azzal, hogy valamit csinálni kell, mert valóban nem jó a birkózásnak, hogy 15-20 perc alatt lemegy egy-egy mérkőzés. Bemutató meccseket kellene tartani a ligamérkőzések előtt, s legalább egy–másfél óráig kiszolgálni a közönséget.
• Zentaiként milyen érzések kavarognak benned, hogy a nagybecskereki csapat négy zentaival nyerte meg a bajnokságot?
– Én lennék a legboldogabb, ha ezek a fiúk a Zenta színeiben nyertek volna. Szülővárosomban továbbra is kiváló birkózókat nevelnek, de tudomásul kell venni, hogy Zenta egyszerűen nem hajlandó annyi pénzt belefektetni a sportba, hogy egy-egy ilyen bajnoki cím sikerüljön. Remélem, a jövőben más lesz a helyzet.
• Egyetértesz-e azzal, hogy esett a színvonal?
– Figyelembe kell venni azt, hogy mégis kis országról van szó. Ha például arra gondolunk, hogy Oroszországban 5 millió regisztrált birkózó van, akkor minden világos. A bajnokságokon még szép számban megjelennek a versenyzők, s ez valamelyest bizakodásra ad okot, meg az is, hogy az utánpótlásban, legyen az kadét vagy ifjúsági, szép eredményeket értünk el. A fiúknak azonban az elkövetkező 3-4 évben pokoli munkát kell elvégezniük, hogy felnőjenek a felnőttmezőnyhöz. Az idei felnőtteredményekkel tehát nem vagyok elégedett, jövőre ezen javítani kellene.
• Most egy kis szünetet kaptak a fiúk. Mikor kezdődik a válogatott felkészülése?
– Január 9-ére hívtam össze a csapatot, s az első részben 21 napos edzőtábor vár rájuk.
