Az ausztráliai futball korai történetében fontos szerepet játszottak a magyar származású sportvezetők, edzők és játékosok, akik nagyban hozzájárultak a kontinensnyi ország labdarúgásának fejlődéséhez. Az ausztrál fociban (ottani szóhasználatban soccer) a II. világháború után kezdtek el egyre nagyobb szerepet játszani a magyarok, a kivándorlók között ugyanis sok kiváló labdarúgó és sportmunkás is volt, ők pedig az új hazában rövid időn belül megalapították saját sportklubjaikat, így gyakorlatilag az összes nagyobb ausztrál városban alakult magyar identitással bíró fociklub is.
Az 1956-os forradalom leverése után Ausztrália újabb tizennégyezer magyar emigránst fogadott be, akik között ismét voltak szép számmal labdarúgók is. Az újonnan érkezők 1957-ben Sydney-ben megalapították Budapest SC nevű egyesületet, amely 1965-ben St. George Budapestre változtatta a nevét. A piros-fehér-zöld színkombinációt magára öltő klub felemelkedése a 60-as évek elején kezdődött el, amikor egy sikeres helyi vállalkozó, Pongrácz Sándor került a klub élére. Ő mindenképpen szeretett volna egy európai, magyarul is beszélő edzőt szerződtetni, így esett végül a választása Árok Ferencre, aki akkor már ismert és elismert szakembernek számított Jugoszláviában. A magyarkanizsai születésű tréner a megérkezése után sok újítást vezetett be: ő lett az első főállású fociedző az ausztrál labdarúgás történetében, ő volt az első, aki heti négy edzést tartott, és ő volt az első ausztrál edző, aki videóról visszanézte csapata mérkőzéseit. Árok első ausztráliai tartózkodása alatt 1972-ben megnyerte a Szentekkel Új-Dél-Wales állami bajnokságát és az Ampol-kupát is, amely az akkor nyerhető legértékesebb trófea volt.
A St. George Budapest 1972-es állami bajnok és kupagyőztes csapata, Árok Ferenc a kép közepén
A sikerek után a vajdasági szakember visszaköltözött Jugoszláviába, néhány év múlva, 1977-ben pedig megalakult az egységes ausztrál labdarúgóliga (addig csak állami bajnokságok léteztek), melynek egyik legfőbb támogatója a St. George Budapest elnöke, Pongrácz volt. A sydney-i klub nem kezdett jól az országos pontvadászatban, a piros mezesek 1980-ban ki is estek az élvonalból, ám Árok időközben visszatért korábbi sikereinek színhelyére, és ekkor kezdődött el a „magyar” klub legeredményesebb időszaka. A Novi Saddal és a Vojvodinával is szép sikereket elérő délvidéki edző előbb visszavezette a csapatot a National Soccer League-be, majd 1982-ben ezüstérmes lett a sydney-i együttessel. Egy évvel később azután megszületett a piros-fehér-zöld klub történetének első és ez idáig egyetlen országos bajnoki címe. Árok fiai, akik között ott volt a szabadkai Márton Dezső is, izgalmas véghajrá után, az utolsó játéknapon nyerték meg a bajnoki aranyat, miután kihasználták az addigi listavezető Sydney FC botlását, és végül egypontos előnnyel ők végeztek a táblázat élén.
A vajdasági szakember a klubsikerek után átvehette az ausztrál válogatott irányítását, melyet 1983 és 1989 között több mint negyven mérkőzésen dirigált. Ténykedése alatt az aussie-k kijutottak az 1988-as olimpiára, ahol meglepetésre legyőzték a jóval esélyesebb jugoszláv válogatottat, sőt Árok kapitányságának ideje alatt a sárga mezesek egy barátságos mérkőzésen jobbnak bizonyultak az aktuális világbajnok argentin csapatnál is.
A Magyar szó egykori munkatársa, a topolyai TSC tiszteletbeli elnöke munkásságával mindörökre beírta magát az ausztráliai futball halhatatlanjai közé, és minden bizonnyal még sokáig ő számít majd a legsikeresebb vajdasági magyar labdarúgóedzőnek.
Nyitókép: A St. George Budapest 1972-es állami bajnok és kupagyőztes csapata, Árok Ferenc a kép közepén
