Hazánkfiáról, a nagy világutazó hírében álló Dukai Csongorról tavaly nyáron már írtunk, az oromi származású fiatalember ugyanis egyedül kiutazott Oroszországba, és ott a helyszínen követte végig a 2018-as labdarúgó-világbajnokság történéseit. Csongor, miután kipihente a kelet-európai túra fáradalmait, idén újból útra kelt, és a szintén Oromról elszármazott Molnár Kornél társaságában Spanyolországba utazott, ahol élőben tekintették meg a Valencia–Celtic Európa-liga-mérkőzést, valamint a Levante–Real Madrid spanyol bajnokit.
Csongor, neked Oroszországban sem jelentett gondot, ha nem volt jegyed egy adott meccsre. Valenciában hogyan oldottátok meg a jegykérdést?
– Az egyik legnagyobb ibériai városnak számító Valenciába is úgy érkeztünk meg, hogy egyik találkozóra sem volt belépőnk. A Valencia Európa-ligás mérkőzésénél volt nehezebb dolgunk, ugyanis egy nappal a Celtic elleni találkozó előtt érkeztünk meg a városba, és szinte azonnal elkezdtük a jegyvadászatot, de sokáig nem jártunk sikerrel. A jegypénztárak zárva voltak, és egy ideig nem találtunk senkit, aki feketén árult volna jegyeket. Már-már úgy tűnt, hogy nem lesz semmi a meccsnézésből, amikor ránk mosolygott a szerencse, negyedórával a kezdés előtt észrevettem, hogy két öregúr valami jegyeket mutogat egy fickónak. Gyorsan odaugrottam, és ellentmondást nem tűrően, a másiknak esélyt sem adva, lebonyolítottam az üzletet a két bérletessel, akik nagyon baráti áron, 100 euróért adták el nekünk a két belépőt. Jegyeink a legfelsőbb sorokba szóltak, de még így is időben beértünk, és a kezdés előtt öt perccel már a helyünkön voltunk.
• Milyen volt a hangulat a stadionban, illetve a meccs előtt a városban?
– Valenciába mintegy tízezer Celtic-szurkoló érkezett, akik már kinn, a Mestalla Stadion előtt is remek hangulatot teremtettetek, táncoltak, énekeltek, hatalmas bulit csaptak. A skót bajnokcsapat hívei az arénában is jól szurkoltak, a mérkőzés végén az 1:0-s vereség ellenére is vastapssal és nagy üdvrivalgással köszönték meg kedvenceiknek a tisztes helytállást. Az összecsapás előtt a városban próbáltunk szóba elegyedni a vendégszurkolókkal, ám nem igazán jártunk sikerrel, mivel nagy részük már akkor eléggé ittas volt – még a hölgyek is –, de annak azért nagyon örültek, amikor elmondtuk nekik, hogy Magyarországon és Szerbiában is sokan szeretik a glasgow-i zöld-fehéreket.
• A Valencia szurkolói milyen benyomást tettek rátok?
– A Denevérek drukkerei is lelkesek voltak, végig sportszerűen biztatták csapatukat, és a végén az egygólos győzelem mellett csapatuk továbbjutásának is örülhettek. A Valencia szurkolótáborának egyik dala egyébként kísértetiesen hasonlít a horvát válogatott egy indulójára, melyet többször is volt alkalmam hallani az oroszországi vb ideje alatt.
• A Valencia kupameccse és a kisebbik helyi gárda, a Levante bajnokija közötti szabadidőt mivel töltöttétek el?
– Kihasználtuk, hogy arrafelé jó volt az idő, és nagyrészt a szabadban töltöttünk el két napot. Jártunk egy helyi múzeumban, körbejártuk a valenciai vadasparkot, és részt vettünk a Las Fallas nevű télbúcsúztató fesztiválon is, melynek műsorán látványos tűzijáték is szerepelt.
• A Real Madrid valenciai vendégjátékára is nehezen sikerült jegyet szereznetek?
– Szerencsére arra mérkőzésre már aránylag könnyen tudtunk jegyet szerezni. Hetven euróért vettük darabját, de akkor is igyekeznünk kellett, mert a találkozó napján már a dupláját kellett volna fizetnünk.
• A piros lapokkal tarkított Levante–Real összecsapás végig feszült hangulatban telt, ez a tévénéző számára is nyilvánvaló volt. Ti mit tapasztaltatok a helyszínen?
– A Levante meccsén telt ház volt, ami ebben az esetben 23 000 nézőt jelentett, a találkozót pedig a véleményem szerint kevesebbet nyújtó csapat, a mindkét gólját tizenegyesből elérő Real nyerte meg. A hazai publikum szinte az egész mérkőzés alatt hangosan tüntetett a bírói ítéletek ellen, a második félidő elején hangosbemondón kellett figyelmeztetni a Levante híveit, hogy viselkedjenek sportszerűen, a felszólításnak azonban nem lett sok foganatja, mert a játékvezetői ítéletek a hajrában is heves reakciókat váltottak ki a valenciai városi stadion lelátóin. Egyébként jó iramú bajnokit láthattunk, látszott, hogy a La Ligában a játékosok nagyon képzettek, a közeli lőtt passzokat is könnyedén kezelték le, ami a világ egyik legerősebb bajnokságában talán nem is meglepő.
• Milyen tapasztalatokat szereztetek Valenciában, milyenek az ottani emberek?
– Az ott élők barátságosan viselkednek az idegenekkel, általában jó fej volt mindenki. Amikor azonban a Levante szurkolóit megkérdeztük, hogy mi a véleményük a városi rivális Valenciáról, már nem mosolyogtak olyan kedvesen.
• Az idei évre milyen terveid vannak még, milyen sporteseményekre szeretnél még eljutni?
– A 2019-es esztendő hátralevő részében már nem tervezek hosszabb utazásokat, de ez korántsem jelenti azt, hogy otthon fogok rostokolni. Nagyon készülök a női Bajnokok Ligája májusi döntőjére, melyet a budapesti Groupama Arénában rendeznek meg, ahol reményeim szerint összefuthatok végre a magyarkanizsai női futballklub játékosaival is. A női kézilabda BL budapesti négyes döntőjén is ott akarok lenni, és a bakancslistámon szerepel még a dunaszerdahelyi DAC egyik hazai mérkőzése is. Azt sem tartom lehetetlennek, hogy megnézem majd élőben a horvát válogatottat vagy a zágrábi Dinamót.
