A hét folyamán Tóthfaluban, a Nyers István Labdarúgó-akadémián járt Keller József és Kerekes Barna, a Ferencváros utánpótlásprogramjának két fontos pillére, akik testközelből kívánták felmérni a vajdasági futballműhelyben zajló munkát és az ott pallérozódó gyerekek képességeit. Az akadémia szoros kapcsolatot ápol a zöld-fehér egyesülettel, a tóthfalui intézmény a Fradi délvidéki utánpótlásbázisának számít, Lajkó Csanád személyében egy fiatal már felkerült a budapesti központba, de az akadémia növendékei és edzői is rendszeresen járnak a magyar fővárosba edzésekre, képzésekre, edzőmérkőzésekre.
A Fradi utánpótlás-szakosztályának vezetőjével, az egykori magyar válogatott Kellerrel csütörtöki számunkban megjelent egy interjú, és az akadémia edzőpályája mellett a gyerekek edzésének szemrevételezése közben elbeszélgettünk Volford Tiborral, a budapesti vendégeket is kalauzoló tóthfalui edzővel és Kerekes Barnával, a Fradi 10–13 éves korosztályaival folyó szakmai munkáért felelős szakemberrel is, aki székelyudvarhelyiként ismeri a kisebbségi lét viszontagságait, és egy időben a magyar futsalválogatott oszlopos tagja volt.
Először Volford számolt be a budapesti vendégek jöttének miértjéről, illetve az utóbbi időszakban az akadémián megvalósított munkáról, fejlesztésekről.
• Vendégeik a Ferencvárostól érkeztek, Keller József mondta is, hogy nem először vannak itt. Hogy érzi, hogyan alakul a közös szakmai munka?
– A szakmai kapcsolat igen intenzív a klub és az akadémia között, találkozásokra ritkábban van lehetőség, de legalább kéthetente értekezünk egymással. Egyébként nagyon jó irányba halad az együttműködés, a Ferencváros valós érdeklődését mutatja az is, hogy mi is utazunk, a gyerekek is utaznak, ők is eljárnak Pestről ide, tehát ellenőrzik a munkánkat, és segítenek abban, hogy minél több futballistát tudjunk kinevelni.
• Nemrégiben is jártak Pesten néhány gyermekkel. Kik kóstolhattak bele a Fradinál folyó munkába, és milyen tapasztalatokat szereztek?
– Igazából ez az első próbajátékciklus volt az U15-ös és U16-os korosztályban, azaz a 2001-es és 2002-es születésűek között, ahová öt gyerekkel utaztunk: Szalma Lénárddal, Berényi Egonnal, Lukács Henrikkel, Ábrahám Dániellel és Rényi Alennel. Jól szerepeltek, én is elégedett voltam velük, de még utazni fognak egy újabb próbajátékkörre Budapestre, meg ha minden igaz – habár ezzel kapcsolatban még nem született megegyezés, de már beszéltünk róla –, nyáron elutaznak majd Lengyelországba a Fradi korosztályos együtteseivel. Aztán ha ezeken a tornákon jól teljesítenek, remélem, hogy odakerülhetnek majd a zöld-fehér alakulathoz hosszú távra is.
• Legutóbb mikor itt jártunk, sok tervről számolt be. Hogyan haladnak az infrastruktúra-fejlesztéssel, mennyire elégedett az elértekkel?
– Ha azt nézem, hogy a szerbiai körülményekhez viszonyítva mit sikerült megvalósítanunk, akkor elégedett lehetek. Sikerült létrehoznunk a kapusok számára egy pályát, újragyepesítettük az első pályánkat, amit szeptembertől lehet majd újra használni, addig renováljuk a körülötte lévő kerítést is. A centerpályánk rendkívül jó minőségű szerencsére, azzal most nincs gondunk. A harmadik pályánk helyére egy műfüves pályát tervezünk, mert borzasztó állapotban van, hiszen ezen nagyon sokat edzünk. Haladnak szépen a dolgok, remélem, hogy a háttér is meglesz hozzá, hogy megvalósítsuk a terveinket. Az akadémia teljes személyzete – kollégiumi nevelők, szakácsokkal, mindenkivel együtt – 30–35 fő, az edzői stábunk pedig két kapusedzőből, egy Coerver-edzőből, illetve négy edzőből áll.
• Jelenleg hány gyermek van az akadémián, és hány korosztályban versenyeztetik őket?
– Két versenyző korosztályunk van, az U15-ös és az U17-es, emellett bőséges a létszám az U13-asok között is, de ők még nincsenek benevezve semmilyen versenysorozatba. Éppen az a cél, hogy jövőre ez megváltozzon, hogy az U13-as is versenyző korosztály legyen, illetve az U19-eseket is nevezni szeretnénk a minőségi szabadkai körzeti ligába. A hosszú távú tervek között az szerepel, hogy az országos másodosztályig eljussunk – az első osztály már csak a felnőttcsapat hiánya miatt sem túlzottan reális elvárás. Körülbelül 50 gyerek tartozik az akadémiához, de nemrégiben felkaroltuk az oromi utánpótlást, ott is dolgozunk mintegy 30 gyerekkel – az egyik edzőnk a mi programunk alapján heti három edzést tart nekik –, az a cél, hogy a legtehetségesebbeket közülük is csatlakoztassuk, meg hát ezzel lehetőséget teremtünk arra, hogy az oromi futball is haladjon.
Egyik edző után következett a másik, Kerekes a Fradinál zajló szakmai munkába avatott be bennünket, és a zöld-fehér klub küldetéséről is kifejtette véleményét.
• A 10–13 éves korosztály szakmai vezetőjeként dolgozik a Fradinál. Mire helyezik a hangsúlyt a szakmai munkában az ilyen korú gyerekeknél?
– Egyértelműen a technikai képzésre helyezzük a hangsúlyt, főleg 10, 11 és 12 éves korban, hiszen mi a programunk szerint 6-tól 12 éves korig lefektetjük a technikai alapokat, utána pedig ezeket automatizáljuk, 14 éves kortól pedig a gyerekek kondicionális felkészítése kerül előtérbe.
• Milyen korosztályokat versenyeztet a Ferencváros utánpótlásneveldéje, hol próbálhatják ki magukat a tóthfalui akadémia növendékei, amennyiben az Önök szeme megakad rajtuk?
– Magyarországon U7-es, U9-es, U11-es, U13-as, U15-ös, U17-es és U19-es utánpótlás-korosztályok a megszokottak, de ezen belül a Ferencvárosnak természetesen külön tiszta korosztályai vannak. Létezik a középső szekció, amit irányítok, ami a 10-11-12-13 éveseket öleli föl, nekik nincs országosan kiírt bajnokságuk, viszont a Bozsik-programban részt vesznek, amit szintén a Magyar Labdarúgó-szövetség ír ki. Ezenfelül azért, hogy számonkérési formája legyen mindannak, amit oktatunk, külföldi, nemzetközi megmérettetéseken veszünk részt, saját tornákat szervezünk, ez a havi 2-3 alkalom bőven elég arra, hogy a gyerekek fejlődését lemérjük. Fontosnak tartjuk, hogy ne felejtsék el, hogy a futball egy játék, a játékból kell kiindulni, a játékhoz kell visszatérni, játékkal kell befejezni. Alapelvünk, hogy a gyerekek élvezzék a focit, de úgy, hogy közben tanulnak szervezett keretek között. A fenti beszélgetés során is mondtam az itteni fiúknak, hogy ez olyan, mint egy iskola, csak éppen nem elméleti, hanem gyakorlati tantárgyat tanulnak, amit labdarúgásnak neveznek, de itt is meg kell tanulni a részelemeket, mint az iskolában bármelyik tantárgynál, és akkor meglehet az esélyük rá, hogy jó futballistává váljanak.
• Ön szerint miért fontos, hogy a Fradinak legyen egy utánpótlásbázisa itt, a Délvidéken?
– A Ferencváros több mint egy sima egyesület. A Ferencvárosnak küldetése van, azt gondolom, hogy a Ferencvárosnak minden olyan határon túli településen, ahol magyar ajkú gyerekeket képeznek, szerepet kellene vállalnia, hiszen a Fradi az együvé tartozás jelképe is, és mi ezzel tudunk segíteni ezeknek a gyerekeknek, hogy mutatunk egy utat, tudatosítjuk bennük, hogy igenis figyelünk rájuk és követjük az életútjukat. A mostani tóthfalui látogatásunk egyik oka is ez, hogy elhintsük, erősítsük a gyerekekben a hitet, hogy igenis el lehet jutni a Ferencvárosig – ami egyébként már gyakorlatilag is megvalósult, hiszen ennek a partnerkapcsolatnak köszönhetően az akadémiáról rendszeresen jönnek gyerekek Budapestre, részt vesznek nálunk edzéseken, akár edzőmeccseken is, hogy megtapasztalják, milyen Fradi-mezben játszani. Akinek megvan a képzettsége, adottsága, az egyértelműen kerüljön oda hozzánk, a Ferencvároshoz.
