Volford Tibor és Lajkó Csanád (fotó: Molnár Edvárd)
Az adai Lajkó Csanád még a tóthfalui Nyers István Labdarúgó-akadémia diákja: a nyolcadikos fiú irányító középpályásként játszik, február végén a Ferencváros korosztályos csapatánál járt próbajátékon, ahol megfelelt, aminek következtében a középiskolát ősszel már Budapesten kezdi, futballtudását pedig a zöld-fehérek U15-ös csapatánál bővíti majd.
Csanádot az akadémián látogattuk meg, ahol a kollégiumban lakik, ugyanitt jár általános iskolába, és nap mint nap keményen dolgozik az edzéseken. A budapesti klubbal együttműködő akadémián nagy sikerként élik meg, hogy a Fradi elhívta egyik növendéküket, hiszen a Tóthfalun végzett munka eredményességét támasztja alá. Volford Tibor koordinátor, Csanád egyik edzője nagy terveket vázolt fel előttünk, elmondása szerint ilyen háttérrel jók a kilátások a fejlődésre.
• Mióta focizol?
Csanád: – 2007-ben kezdtem, amikor beiratkoztam az általános iskolába. Első osztály első napján lementem Adán a focipályára három barátommal, és oda is beiratkoztunk. Hét évet Adára jártam focizni, abból két évet Tibor volt az edzőm. Aztán értesültem az akadémiáról, eljöttem próbajátékra, és sikerült is bekerülnöm. Aztán egy évre rá jött Tibor is, úgyhogy ismét együtt dolgoztunk. Az akadémián egyébként főként a másik edző, Darko Veselinov foglalkozott velem, hiszen ő vezeti a kadétokat.
• Hogyan jutott el Csanád odáig, hogy a Fradi fölfigyelhessen rá?
Tibor: – Tulajdonképpen a tavaly decemberi együttműködési megállapodásunk értelmében a Ferencváros utánpótlásbázisát jelenti az akadémia. Szakmai kapcsolat van a két klub között, a Ferencváros edzői is látogatnak minket, mi is megyünk Budapestre. Amikor itt jártak a megfigyelőik, kilenc játékost írtak föl, aki érdekes lehet számukra. Ebből a kilenc fiatalból nemrégiben, február végén ketten voltak fenn Pesten egy hétig. Egyikük Csanád, az ő helyzete már biztos, ősztől már a Ferencvárosnál kezd, az U15-ös csapatnál, mivel most fejezi be a nyolcadikat, középiskolába is ott fog járni. Ott minden korosztállyal teljesen külön stáb foglalkozik, két edző, erőnléti tréner is van, figyelnek a mentális felkészítésre, fizioterapeuták ügyelnek az egészségre. Valóban a legmagasabb szinten zajlik a munka a fiatal korosztályokkal. A Fradi az utóbbi években sokat lépett előre, és nyugodtan kijelenthető, hogy úgy dolgoznak, mint a legkomolyabb európai klubok. Megvannak azok a dolgok, amelyek bizonyos korosztályokban nagyon fontosak, ezeket is alkalmazzák, a hozzáállás olyan, mintha a felnőtt profi csapatról lenne szó.
• Csanádnak milyen felmérőn kellett megfelelnie Budapesten?
Tibor: – Nevezhetjük akár próbajátéknak is. Az egy hét alatt mindennap edzéseken vett részt, majd a szombati napon játszottak Pozsonyban egy mérkőzést a Slovan ellen, amelyen ő is pályára lépett, és másnap jött haza. Az ott látottak alapján született meg a döntés, hogy ősztől igényt tartanak Csanádra.
• Miben különbözött ez az egy hét attól, amit Tóthfaluban megszoktál?
Csanád: – A program csaknem ugyanolyan volt, mint itt, a pályák viszont jobbak. Van néhány műfüves pálya is. Nem mehet be oda bárki csak úgy, csak akinek van belépési kártyája. Velem külön is foglalkoztak, mert a többiek délelőtt vagy délután iskolában voltak, én viszont legtöbbször délelőtt és délután is edzettem, ráadásul ebéd után még konditerembe is mentem. Amit észrevettem még, hogy ott gördülékenyebb, gyorsabb a játék, megszokták az egyérintőzést. Ezen a téren voltam kicsit elmaradva tőlük, de minden másban felvettem velük a versenyt.
• Jól szerepelhettél, hiszen kiválasztott lettél.
Csanád: – Szerdán meg csütörtökön kezdtem jobban kibontakozni az edzéseken, ahogy jobban kiismertem a többi játékost, hogy kinek mi az előnye-hátránya. A meccsen az volt a lényeg, hogy keményen belemenjünk a párharcokba, bátran játsszunk. 2:0-ra vesztettünk, de szerintem mindent megtett a csapat, az ellenfél jobb volt. Kezdőként 80 percet játszottam, kisebb sérülés miatt mentem le, az edző megdicsért. Éreztem, hogy jól ment az egész hét, de nem tudtam, hogy a Ferencvárosnál mennyit kell teljesíteni, hogy elértem-e azt a szintet, hogy bekerüljek. Nekem nem mondták meg ott, hanem utólag, itthon értesültem a döntésről.
Tibor: – Tudni kell, hogy az egy rendkívül összetett rendszer. Millió jelentkezőből, millió tehetséges játékosból lehet válogatni, posztonként kell építeniük a csapatokat. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokszor megtárgyalták, mielőtt Csanád mellett döntöttek.
• Ti hogyan fogjátok pótolni Csanádot? Gondolom, az egyik legfontosabb láncszeme volt a csapatnak.
Tibor: – Keressük az új Csanádokat. Meg van itt rajta kívül nagyon sok tehetséges gyerek. Nehéz lesz, de biztos lesz olyan játékos, aki felnő a feladathoz, és pótolni tudja majd. A hétvégi játékoskiválasztó is ezt a célt szolgálja, hogy újabb tehetségekkel bővüljön a létszám.
• Mekkora létszámú most a Nyers István-akadémia?
Tibor: – Negyvenen járnak az akadémiára, most két korosztályunk, a kadét és az ifi működik, amit ősztől ki szeretnénk bővíteni a pionír korosztállyal. A szakmai átszervezés eredménye is, hogy most kevesebb a gyerek, mert volt 70 fölött is a létszám. Ezt a negyvenfős csoportot szeretnénk most bővíteni tehetséges labdarúgókkal. Szeretnénk mindhárom csapatunkkal kiharcolni a minőségi vajdasági ligában való szereplés jogát, hogy minél jobb ellenfelekkel mérhessék össze magukat a focistáink. Ugyanezért tervezzük folyamatosan az infrastruktúránk fejlesztését, az egyik pályánkon most cseréljük a talajt, külön edzőpályát szeretnénk a kapusoknak, nagy műfüves pálya építése is a céljaink között szerepel.
• Csanád milyen típusú játékos?
Tibor: – Igazi kreatív játékos, az az előnye, hogy nagyon jól lát a pályán. Van sok minden, amiben fejlődnie kell, de az biztos, hogy az akadémia veszíteni fog a távozásával. Nagyon jó hozzáállású, ha munkáról van szó, akkor ő az első, az edzés végén ő az utolsó, ráadásul nagyon sok pluszmunkát végez edzéseken kívül. Részben ennek is köszönhető a Fradi döntése. Nagyon remélem, hogy a többiek is tanulnak ebből, és átveszik majd ezt a mentalitást, mert láthatják, hogy sok munkával van esély a továbblépésre.
• Érzékeltél-e valamilyen különbséget az itteni és a magyarországi játékosok között?
Csanád: – Úgy éreztem, hogy a magyarországi labdarúgók esetében kevesebb a párharc, viszont pörgősebb a játék. Arra törekszenek, hogy minél gyorsabban menjen a labda, az egy az egyben szituációkat viszont nem vállalják sűrűn. A párharcokban nem sokan tudtak közülük megverni, itthon agresszívabb focit játszunk.
• Milyen terveket fogalmaztál meg?
Csanád: – Egyelőre szeretnék minél tovább a Fradiban maradni, később majd az első csapatban is pályára lépni. A Barcelona a kedvenc klubom, attól még messze járok, az biztos. Nem gondolok a távoli jövőre, most a Fradira koncentrálok.
