A hétvégén Mórahalmon megalakult a délvidéki magyar labdarúgó-válogatott, amelynek létrejöttében oroszlánrészt vállalt az oromhegyesi származású Apró Attila fociedző, aki az első összetartásra huszonkét, Magyarországon és Szerbiában játszó labdarúgót hívott meg, akik a fiatal szakember legnagyobb örömére mind meg is jelentek a helyszínen. A tervek szerint a Délvidék csapata hamarosan csatlakozik majd Confederation of Independent Football Associations (conIFA) nevű szervezethez, a nem hivatalos FIFA-hoz, és várhatóan még a nyáron lejátssza első hivatalos mérkőzését is, augusztus végén pedig részt vesz első tornáján, amelyen Székelyföld, Felvidék és Kárpátalja csapatával mérné össze erejét.
Apró elmondása szerint az ötlet már bő egy évtizede érlelődött, hosszas szervezés után meg is valósult, sok teendő van még, de az a cél, hogy egy bő, akadémistákból, munka és egyetem mellett futballozókból és felnőtt profikból álló kerettel mielőbb bekapcsolódhasson a csapat a conIFA Eb- és vb-selejtezőibe, illetve a 12–15 éves korosztály tehetségeinek felkutatását és felkarolását is rendkívül fontosnak tartja. Ahogy fogalmaz, egy igazi szakmai műhely létrejöttén dolgoznak.
• Mikor és kinek a fejéből pattant ki a délvidéki magyar válogatott megalapításának ötlete?
– Az ötlet nem a közelmúltban pattant ki valaki fejéből, hiszen 2002 és 2004 között a vezetésemmel működött a Tisza menti válogatott a 12–15 éveseknek magyarkanizsai bázissal. Gyakorlatilag a vasárnapi első összetartás az akkori kezdeményezés folytatása felnőttszinten. Biztosan büszke lenne ránk Nagy Esztike, aki anno – a magyarkanizsai sportszövetség titkáraként – mindenben támogatott minket, de sajnos már nincs közöttünk…
• Mikor léptek a tettek mezejére, és kik voltak azok, akikkel közösen dolgoztak azon, hogy megvalósuljon ez az elképzelés?
– A háttérben már hónapok óta dolgoztam az ügyön. Nagy segítségemre volt Cs. Tóth Zoltán, aki – amellett, hogy biztosította a csapat első edzés- és mérkőzésszerelését egy német sportszergyártó kizárólagos magyarországi forgalmazójaként – mint egy csapatmenedzser állt szolgálatba. Amíg én a játékosokkal egyeztettem, és a stratégiai programot összeállítottam, addig ő szervezte a létesítményhátteret, valamint tájékoztatta a kompetens vezetőket és a helyi média képviselőit. Délvidékről is kaptam segítséget, hiszen Vajda Attila, Halasi Szabolcs, Volford Tibor, Kazi Zsolt, Tőke János neve mindenképp említést érdemel, hiszen javaslataikkal támogattak. Ezzel természetesen nem fejeződött be a névsor, hiszen biztosra veszem, hogy akinek ott a helye, az ott is lesz a jövőben a válogatottunk mellett.
• Milyen formában, milyen keretek között működhet egy régiós válogatott?
– Egy régiós válogatott is hasonlóan működik, mint egy nemzeti válogatott, azaz meghatározott küldetéssel, versenyprogrammal és ehhez igazított felkészítő összetartásokkal. Létezik a conIFA nevű szervezet, amely gyakorlatilag a nem szuverén államok „fifája”, de soraiban tudhatja például a Székelyföld vagy éppen a Felvidék válogatottját is. A tagságnak annyi feltétele van, hogy egy valós népcsoportról legyen szó, hivatalosan létezzen valamilyen jogi formában (egyesület, alapítvány, szövetség), fizesse be az éves tagsági díjat, valamint aktív legyen éves szinten.
• Miért Mórahalmot választották az első összetartás helyszínéül?
– Kiváló létesítménnyel rendelkeznek, szövetségi pálya, valamint logisztikailag ideális helyen van a keret többségének. Ezúton is köszönöm Révész Gábornak, a Mórahalom VSE elnökének és elnökségének, illetve a helyi önkormányzatnak a kiváló helyszín biztosítását. Itt inkább az a kérdés, hogy itthon vagy otthon. Ami Magyarország mint bázis mellett szól, nyilván az, hogy rendkívüli sebességgel fejlődik a létesítményhelyzet, tudják vállalni az összetartásaink támogatását, a játékosok többsége magyar bajnokságban játszik, és jelenleg erősebb a szándék is a válogatottunk patronálására. Tehát organizációs szempontból sok kellemetlenségtől megóvjuk magunkat.
• Kiket hívtak meg erre az összetartásra, milyen kritériumok alapján döntöttek a 22 játékos mellett?
– A terv egy 55-ös bő keret kialakítása, azaz minden posztra 5 játékos, de az első összetartásra 22 játékos kapott meghívót, megszólítva egészen széles réteget, az akadémistáktól a felnőtt profikig. Nem a legerősebb, hanem a legváltozatosabb keret meghívására törekedtem. Ezzel jelezve azt is, hogy 3+1 lehetséges csoportja létezik a behívható játékosoknak. Az első az érett profik, a második a munka és/vagy egyetem mellett futballozók, a harmadik pedig a 16–19 év közötti fiatalok csoportja. Létezik azonban +1 csoport, akikre már szeretnénk odafigyelni, mégpedig a 12–15 éves korosztály, hiszen felkutatásuk és felkarolásuk nagyon fontos téma. Ezzel létrejön majd egy igazi szakmai műhely. Folyamatot fogunk menedzselni, nem csupán egy-egy eseményt. Nem mellékesen rendelkezésre fog állni – ezáltal – egy részletes tehetségtérkép, amely hasznára válhat a magyar és a szerb szövetségnek is. A játékosoknak pedig forog a neve a köztudatban, aminek marketing értékű következményei vannak. Ez már érezhető volt az első összetartást követő napon is.
• Milyen hozzáállást tapasztalt a mórahalmi összejövetelen?
– Nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam, hogy teljes a létszám, sőt még sérült játékos is eljött, hogy velünk legyen végig. Gondolok itt Fejős Áronra, a Kaposvári Rákóczi fiatal támadójára. Ez a visszaigazolás fontos volt nekem, hogy nem csak én akarom. Szakmai szempontból is értékes volt az összetartás, hiszen az alapjátékunk néhány fontos összefüggésére rá tudtam irányítani a figyelmet, de természetesen ezt még nem a nemzetközi szinten elvárt sebességen végeztük.
• Lehet-e már tudni, hogy milyen színekben szerepel majd a csapat, lesz-e himnusza vagy indulója, címere és zászlaja?
– A hazai színek tűnnek biztosnak, amit a piros-fehér-zöld trikolór ad, csak kicsit más összeállításban, mint a magyar nemzeti csapat esetében, de ezt majd személyesen is meglátja, aki kilátogat az első hivatalos mérkőzésünkre. Azt gondolom, hogy himnusza már van a nemzetnek, de egy saját dal mindenképp szükséges. Ezzel nem is lehet probléma, hiszen sok kiváló művészünk van, akik megírhatják és felénekelhetik az indulónkat, hogy azután a szurkolóink teli torokból énekelhessék kezdetben a tus alatt, majd élesben a meccseken. A címer, zászló is kidolgozás alatt van.
• Milyen kritériumoknak kell megfelelniük a játékosoknak, hogy bekerüljenek a válogatott keretbe?
– Minden olyan játékos behívható, aki – vagy legalább az egyik szülő – a jelenlegi Szerbia területén született, délvidéki/vajdasági/szerbiai magyarnak vallja magát, igazolt labdarúgó, rendelkezik sportorvosi engedéllyel, és életvitele, viselkedése példaértékű.
• Kik dolgoznak a válogatott élén? Ki lesz a szövetségi kapitány, és kik lesznek a stábtagok?
– Mivel az első lépés az volt, hogy bebizonyosodjon a megalakítás létjogosultsága, ezért természetesen nem a stábkialakítással kezdtem. Most vált igazán aktuálissá a kérdés. Kezdetben nekem kell megvívnom a szükséges harcokat, így a szakmai munkáért én felelek majd, amelyre tudatosan készültem az elmúlt 15 évben, hiszen voltam korosztályos edző az ovisoktól egészen a felnőttekig, valamint játékosmegfigyelő, egyéni karakterfejlesztő és sportvezető is. Mint tudjuk, egy válogatott irányítása egy kicsit mindegyik. Ezért is tartottam be a lépcsőfokokat. A stábba mindenképp szükség lesz egy szervezési csapatmenedzserre, a kapusaink karakteréhez illeszkedő kapusedzőre, a fittséget kontrolláló erőnléti szakemberre, egy játékképelemzőre és sok-sok scoutra, akik követik a kerettagok és a potenciális kerettagok teljesítményét egész szezonban. Persze még más részterületek szakembereivel is bővülhetünk, de kérdéses, hogy kiket lehet társadalmi munkában megnyerni a feladatoknak.
• Mikorra várható a válogatott első hivatalos mérkőzése?
– Még a nyáron szeretnénk lejátszani az első hivatalos meccsünket, de előtte még biztos jogi alapokra kell terelnünk a válogatott működését, valamint kérelmezni a felvételünket a nemzetközi szövetségbe.
• Milyen tornákon vehet részt ez a csapat, és meglátása szerint milyen célokkal vághat neki ezeknek?
– Egy tornameghívásunk már van, mégpedig augusztus végére, amikor szeretnék megszervezni – várhatóan Budafokon – azt a négycsapatos tornát, amelyen Székelyföld, Felvidék, Kárpátalja és Délvidék válogatottja szerepel majd. Kaptunk felkéréseket pályaavatókra is, de nyilván a fő célunk, hogy felkészüljünk az Eb- és vb-selejtezőkre. Ezért természetesen az addigi meccseinket ennek tükrében fel fogjuk használni a játékminőségünk fejlesztésére és a megfelelő játékosok beépítésére is, amellett, hogy tisztességgel helytálljunk minden pályára lépésünk alkalmával. Szeretném, ha büszkék lennének ránk a szurkolóink.
• Kik támogatják a válogatott működését, számíthatnak-e a magyar vagy a szerb szövetség, esetleg mindkettő segítségére?
– A legfontosabb, hogy a délvidéki magyarok egy emberként támogassanak, valamint számítok a játékosaink egyesületeinek szurkolótáborára is. Emellett a klubvezetők együttműködése is elengedhetetlen a játékosok rendelkezésünkre bocsátása szempontjából. Nem hinném, hogy a szerb szövetség kompetens lenne ebben az ügyben, inkább a Magyar Labdarúgó-szövetség támogatása lenne kulcsfontosságú, amennyiben felismerik a válogatott működtetésében rejlő értékteremtést. Szerintem jó úton haladunk, hiszen Nógrádi Tibor, az MLSZ Csongrád megyei igazgatója személyesen is megtisztelte az első összetartást jelenlétével, és támogatásáról biztosított. Az egyeztetések természetesen folytatódnak a stabil alapok megteremtése érdekében, de a szándék megvan.
