Egy világbajnoki cím alkotóelemei

A szerb futball legnagyobb sikerét érte el a szombaton Új-Zélandon megszerzett világbajnoki címmel az U20-as válogatott, amely a fináléban hosszabbítást követően 2:1-re legyőzte Brazíliát. Sorozatos bravúrok vezettek a világbajnoki trófea égbe emeléséig, hiszen a csapat a D csoport első fordulójában jó játéka ellenére 1:0-s vereséget szenvedett Uruguaytól, mégis a kvartett élén zárta a csoportkört, mivel Mali és Mexikó ellen is győzött 2:0-ra.

A kieséses szakaszban jött a ráadás, a szerb válogatott ebben a fázisban mind a négy meccsén hosszabbításra kényszerült – és ez új rekord –, a negyeddöntőben az Egyesült Államokat 0:0 után tizenegyespárbajban múlta fölül, a nyolcaddöntőben Magyarországot, az elődöntőben Malit és a döntőben Brazíliát 2:1-re győzte le. Mindannyiszor kitartott a Veljko Paunović szövetségi kapitány által csak „21 oroszlánnak” nevezett társaság, volt hite, erőnléte és higgadtsága a legkiélezettebb szituációkban, mindezeket figyelembe véve teljesen megérdemelt a végső diadala is.

Követve a torna meccseit, a szerb csapat teljesítményét, kijelenthető, hogy jó néhány olyan faktor közrejátszott a sikeres szereplésben, amelyek egyformán döntőnek bizonyultak a torna végkimenetelét illetően is. Ezeket csokorba szedve próbáljuk keresni a vb-győzelem receptjét, az általunk legfontosabbnak vélt négy faktor köré fonjuk gondolatainkat.

A KAPUS

A szerb csapat hét meccse alapján egyértelmű, hogy Predrag Rajkovićnak, a Crvena zvezda és a válogatott kapusának óriási szerepe volt ebben a menetelésben, hiszen már a csoportmeccseken is remekül teljesített, majd a kieséses szakaszban parádézott, tizenegyesölő volt az amerikaiak ellen, bravúrt bravúrra halmozott Malival szemben és a döntőben, a brazilokkal szemben is. Kiválóan irányított hátulról, magabiztossá tette a védelmet, amely mindössze négy gólt kapott. Egy-két bizonytalanságon kívül nem róhatunk fel neki semmit, ráadásul a futballvilág is felfigyelt rá, a vb előtt még a Brugge alkudozott az áráról a Zvezdával, most viszont már a Milan élére nemrég kinevezett Siniša Mihajlović kínál érte 3-3,5 millió eurót – az akkori ár többszörösét.

AZ EDZŐ

Veljko Paunović játékosként elismert támadó középpályás volt, akinek pályafutása a Partizanból indult, 1994-től 2011-ig tartó karrierje során megfordult a Marbellában, az Atlético Madridban, a Mallorcában, az Oviedóban, a Tenerifében, a Hannoverben, a Getaféban, a Rubin Kazanyban, az Almeríában és a Philadelphia Unionban is. Edzői karrierjét a szerbiai korosztályos futballban kezdte, 2012-től az U18-as, 2013-tól az U19-es válogatottat irányította, majd tavaly átvette az U20-as keret irányítását. A Ljubinko Drulovićtyal 2013-ban U19-es Eb-győztes csapatból a legjobbakat meghívta ebbe a csapatba is, a korábbi évekből már ismerte is a merítési lehetőségeket, okosan hosszú felkészülést tartott. A játékosok úgy fogalmaztak, hogy majdnem egy hónapot voltak együtt sülve-főve, összeszoktak, megismerték egymást, egységes csapat lettek, amelynek tagjai küzdenek egymásért a végsőkig. Remek húzás Paunovićtól, hiszen amellett, hogy a keret tagjai összecsiszolódtak, volt idő a gyakorlásra, a taktikai elemek elmélyítésére, a tartalmas felkészülésre. Egy különösen fontos tulajdonságát ne hagyjuk ki: hihetetlen motivátor, minden nehézség közepette képes hitet önteni játékosaiba.

A GERINC

Paunovićnál említettük, hogy a 2013-as U19-es Eb-győztes csapat legjobbjaira az U20-as vb-keretben is számított, és kivétel nélkül mindnyájan húzóembereknek bizonyultak. Ez egy ötfős társaság, akiket nyugodtan nevezhetünk a csapat magjának is. Külön faktorként korábban már kiemeltük Rajkovićot, mellette Miloš Veljković, Nemanja Maksimović, Mijat Gaćinović és Sergej Milinković-Savić volt alapembere az Eb- és a vb-győztes válogatottnak egyaránt, ők mindkét tornán meghálálták a beléjük vetett bizalmat. A vb-n ötük közül csak Milinković-Savić hagyott ki egy találkozót, Veljković, Rajković és Maksimović Szerbia minden meccsét végigjátszotta. Rajković a torna aranykesztyűse lett, Veljković a védelem oszlopaként egy gólpasszt is kiosztott, Maksimović a középpályát irányította, rúgott és előkészített két gólt, Milinković-Savićot a torna harmadik legjobb játékosának választották meg, a sikerhez egy góllal és egy gólpasszal is hozzájárult, Gaćinovićot afféle jolly jokerként használta a szövetségi edző.

A vb-győztes keret tagjai

AZ ERŐNLÉT

Az eredményekre visszagondolva nem mehetünk el szó nélkül a válogatott erőnléte mellett, mert elképesztő volt, amit a kieséses szakaszban véghez vittek, hiszen négy meccset is a hosszabbításban vagy utána nyertek meg. Magyarország ellen a nyolcaddöntőben volt elég erő bennük, hogy emberhátrányban egyenlítsenek a 89. percben, majd a kétszer 15 perc végén – emberhátrányban – a továbbjutást is kiharcolják. Az Egyesült Államok ellen is végigbírták a csatát, és megint csak a remek erőnlétnek köszönhetően a tizenegyesek során is koncentráltabbak tudtak maradni. Mali ellen az elődöntőben már sokszor rogyadozni látszottak a térdek, de a legfontosabb momentumokban volt még elegendő energiatartalék. A döntőben aztán mindezt még megfejelték, a villámléptű brazilok ellen is bírták szuflával, és ahogy a magyarok ellen, a 118. percben ekkor is be tudták venni a kaput. Az edzői stáb és a fizioterapeuták remek munkát végeztek, a kiváló kondíció önbizalmat és hitet adott, a koncentrációt és a küzdőszellemet pedig nagyon magas szintre emelte.