Szerbia labdarúgó-válogatottja az 56. helyet foglalja el a FIFA legújabb világranglistáján. Kérdéses, hogy ezt a rangsort mennyire lehet egyáltalán tárgyilagosnak tekinteni, kiindulva abból, hogy Belgium foglalja el az első helyet. Mivel egészen biztos, hogy nem a belga foci a legjobb a világon, az is valószínű, hogy nem a szerb foci pontosan az 56.
Az 56. hely azért lesújtó, mert 2006 és az ország önállósulása óta ez a legrosszabb, vagyis mélypontnak is tekinthető. Mit tesz ilyenkor a Szerbiai Labdarúgó-szövetség végrehajtó bizottsága? Összeül, és arról tárgyal, hogy megépítik-e a nemzeti stadiont, s ki legyen az ország legjobb focistája és csapata, és erről figyelembevétel céljából tájékoztatja a Szerbiai Olimpiai Bizottságot, amely az elkövetkező napokban hirdeti ki az év legjobb sportolóit és csapatait.
Nem látok semmi furcsát abban, hogy a magas testület nem a válogatottal kapcsolatos problémákkal, a szurkolók okozta óriási gondokkal és a szakmunkával foglalkozik, hisz a szövetség már régóta úgy tartja, hogy e tereken vagy minden a legnagyobb rendben van – különben senki sem csapna a válogatott és a két fővárosi klub nemzetközi és hazai meccseivel kapcsolatban óriási derűtátó reklám- és szurkolótoborzó hadjáratot –, vagy pedig, mint a stadioni rendbontást, megoldhatatlannak tekintik, amelyre így nem is érdemes időt és erőt pazarolni. Az sem gond, hogy a focimeccseken, ha leszámítjuk a szervezett militáns szurkolócsoportokat, néző valójában nincs is. Egy teljes fordulóra általában kevesebb jegyet váltanak, mint például a C. zvezda kosarazóinak egyetlen mérkőzésére. A fociszövetség esetében az is normálisnak tekinthető, hogy hiszik, az általuk kiválasztott legjobb az ország első számúja is lehetne az összes sportág mezőnyében. Hasonlót magam is tapasztaltam, amikor egy év végi zsűri állandó tagja voltam, hisz egyes klubok képviselői, függetlenül attól, hogy másoknál olimpiai vagy vb-érmesek is akadtak, évről évre azt hangoztatták, hogy az övék érdemelné a város legjobbja címet.
A szerbiai foci egy nagy színház lett, amelyben csak bohózatokat tűznek a repertoárra. Amit éppen a Partizan is bizonyított. A valaha híres klub előbb közzétette, hogy a Vojvodina elleni bajnoki rangadóra ingyenes a belépés. Egy nagy klub ilyet nem tesz, a rangadón a jegypénztárak megrohamozása lenne a normális, mint bárhol a világon. Azután egyezményt kötöttek egy fővárosi színházzal. Azt hihetnénk, hogy a focisták járnak majd a kultúra szentélyébe, közben csak arról van szó, hogy a színházlátogatók a megőrzött belépővel ingyen mehetnek a focimeccsekre. Miért gondolják, hogy bárki is egy színvonalas balett- vagy operaelőadás után kimegy egy silány focira?
