– mondták a Zenta Labdarúgóklub vezetői és játékosai az őszi idény kezdetekor
Az újságíró számára szokatlan, de egyben öröm is, ha egy sportklub vezetői és játékosai panaszmentesek. Ritka, mint a fehér holló, de az alábbiakból kiderül, hogy mégis fellehető.
A zentai labdarúgóklub minapi edzésén a vezetőség (Bognár, Özvegy, Đurović), de a játékosai is az elégedettség és a bizakodás hullámhosszán gondolkodtak és nyilatkoztak.
A klub sportigazgatója, Bognár Miklós így vélekedik:
– Számomra külön öröm, hogy a nevelőegyesület vezetőségében lehetek. Csend, rend, fegyelem és szinte gondmenetes öröm vesz körül. Nagyon jó hangulatú a közösség, sikeres volt a nyári alapozásunk és a jól végzett munka után mi más lehet a vágyunk, mint az élbolyban végezni. A II.ligába kerülésünk még nem imperativus, de ha ez megtörténne, esetleg vállalnánk az ottani szereplést is. A fiatalítás jól sikerült, és az utánpótlásunkból felkerült négy-öt tehetséges fiatal. Külön kiemelném csapatkapitányunk, Nagypál Tibor ragaszkodását és hozzáállását, amely tényleg példamutató.
Tehát hajrá, Zenta, hajrá, zentai focikedvelők, mert az ő támogatásuk is nagyon fontos a jó szereplés érdekében.
Amatőr szinten gondolkodva
Predrag Đurović, a főtámogató:
– Igazgatónk, Bognár szinte minden lényegesről szólt. Én csak a következőt tudnám hozzáadni gondolatsorához. Mint minden egészséges, sportban ténykedő vezetőnek, nekem is örömöt jelentene az esetleges feljutás. De ahhoz már nem lenne elegendő a csapatom és a magam támogatása, hanem a városvezetéssel is le kellene ülni és megbeszélni, mi is legyen ebben az esetben a teendő. Tudni kell azt, hogy öt csapatot neveztünk be különféle ligákba, és a jelenlegi anyagi fedezetünk lehet, hogy kevés lenne a II. szövetségi ligához. Igaz, hogy a várostól kapjuk a főfoglalkozású edzőnk bérét és a karbantartó személyzet fizetését, de azt is tudni kell, hogy a városi sportvezetés mindössze 180 ezer dinárral támogatja törekvésünket. Ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy az itthoni mérkőzéseink kiadásai vasárnaponként 40-50 ezer dinárt tesznek ki, ami évente 600 ezer dinár, akkor a 180 ezer bizony édeskevés. Míg a múlt idényben szinte lasszóval szedtük össze a környékbeli futballistákat, addig az idén minden megváltozott. Legalább 35-en jelentkeztek, hogy nálunk szeretnék kibontakoztatni tehetségüket, és nekünk bizony szelektálnunk kellett. És ez – úgy hallom az edzőktől – jól is sikerül. A pályán lévő kis szállónkban négyen kaptak elhelyezést, és ez szerintem nem sok. Profizmussal senki nem vádolhat bennünket. Erősen amatőr szinten gondolkodva vágunk neki a hosszú idénynek; a múlt évtől eltérően ebben az évben a ligákból csupán a bajnok juthat tovább. Szeretném felhívni a szurkolók figyelmét, hogy az itthoni mérkőzéseinket továbbra is vasárnap délutánonként játsszuk majd. A hölgyek és a 18 éven aluli fiatalok ingyen látogathatják a találkozókat, csakúgy mint a klub egykori, ma már nyugállományban lévő futballistái.
A szakmai követelményt teljesítik
Özvegy József, a klub titkára és a kapusok edzője:
– Öt csapatunkkal hat edző foglalkozik, és mindannyian zentaiak. Bane Bulatović, az első csapat edzője A kategóriában minősítést kapott, én pedig nemzetközi minősítést, míg Gordánnak és Vukovnak B minősítése van. Tehát szakmailag a követelményekhez híven minden rendben. Külön szólnék még erőnléti edzőnkről, MatókRóbertról, akinek sikere talán abban áll, hogy a múlt idényben – de remélhetőleg az ideiben is – futásmennyiségben mindenkit le tudott körözni. Persze a játékosok formában tartásához nagyban hozzájárult Kovács Gyula gyúrónk is, hiszen alig-alig volt és van sérültünk.
„Kötelességem: jól játszani”
Nagypál Tibor, a 35 éves csapatkapitány:
Amikor elhagytam az NB I.-es Kaposvárt, hazajöttem és jól döntöttem, hogy a Zentába igazoltam. Igaz, hogy Adán élek és ott dolgozok a helyi iskolában, de eszem ágban sem volt máshova igazolni. Úgy érzem, hogy még igen nagy szüksége van a csapatnak a tapasztalatomra, de nekem is őrájuk, és ha minden rendben lesz, 2-3 jó idényt még érzek magamban. A vezetőség mindent rendben tart és nekem csak a pályán marad kötelezettségem: jól játszani, jól osztogatni, jól rúgni a szögleteket és a szabadrúgásokat és példamutatónak lenni sok fiatal számára. Én sem mondhatok mást: hajrá, Zenta, és támogassanak bennünket a zentai focikedvelők.
