Lelkiismeretes, alázatos, sokat dolgozó játékos, aki gyorsan alkalmazkodott a dabasi labdarúgólégkörhöz. Fontos gólokat szerzett az utóbbi két szezonban, amelyekkel nagymértékben hozzájárult a tavalyi ezüstérem megszerzéséhez. A civil szférába is sikerült beilleszkednie, pár hónap elteltével már az edzősködés rejtelmeibe is belemélyült. Szereti a fiatalokat, és szívesen tanítja őket. Aktív tagja a városi sportéletnek, a nyári focitábor egyik kedvenc edzője a gyerekek körében.
E rövid méltatás után vehette át december közepén a zentai születésű Körmöczy Szebasztián a magyarországi Dabas városának díját, amely az év legjobb felnőtt labdarúgójának jár. A díjazott, ahogy a magyarországi kollégák fogalmaztak, „szerencsés körülmények között igazolt Dabasra”. Hogy ez pontosan mit jelent, arra a középpályás Körmöczy a következőket válaszolta a Magyar Szónak:
– Valóban érdekes körülmények között kerültem Dabasra, hiszen az NB II.-es Kaposvölgye után éppen csapatot kerestem, amikor megtudtuk, hogy a dabasi vezetők, akik 2011-ben testvérvárosi szerződést írtak alá a zentaiakkal, éppen a Tisza-parti városban tartózkodnak. Az is gyorsan kiderült, hogy Kőszegi Zoltán polgármester egyben a helyi labdarúgóklub elnöke is. A megbeszélésünk után azt felelte: rendben, van egy órád, hogy összepakolj, és már indulunk is Dabasra! Ez valóban így történt, s két hét próbajáték után a klub vezetői úgy döntöttek, szükségük van rám, s mindenben meg is egyeztünk.
• Az NB III. Alföld-csoportjában a dabasi együttes az őszi idényt 19 ponttal a hetedik helyen zárta. Elégedett az együttes teljesítményével?
– Sajnos nem, mert tavaly az utolsó mérkőzésen maradtunk le az aranyéremről, s végül csak másodikak lettünk, így nem sikerült feljutnunk. Az a mérkőzés rányomta a bélyegét a 2012/2013-as szezonkezdésre: öt mérkőzés után négy vereség és egy döntetlen volt a mérlegünk. Utána azonban sikerült összekapni magunkat, s végül feljöttünk a hetedik helyre. Tavasszal három gólt lőttem, most a bajnokság felénél négynél tartok. Ha ezt a számot megduplázom az idény végére, akkor elégedett leszek.
• Tavaszi célok, tervek?
– Dobogóra szeretnénk állni, ami azért lenne különösen fontos, mert átszervezik az osztályokat, s csak az élcsoportban levők maradnak majd bent. Az első öt közé mindenképp be szeretnénk jutni, mivel akkor osztályzót játszhatunk a megyei bajnokkal a bennmaradásért. Véleményem szerint a dobogó is reális cél, hiszen csak öt pont a lemaradásunk a második helyezettel szemben.
• Az edzősködés hogyan került a képbe?
– A hússzoros magyar válogatott, Keresztúri András minden évben focitábort szervez a fiataloknak, s az idén felkért, hogy segítsek neki. Örömmel mondtam igent, s a tábor után kiderült, hogy a gyerekek nagyon megkedveltek, és nekem is nagyon tetszett a velük való foglalkozás. A klubban felajánlották, hogy járjak edzőképzésre, amit elfogadtam, s azóta Kucsák Istvánnal közösen az U19-esekből és az U17-esekből álló együttest edzem.
• Mit szóltak a csapattársak a díjhoz, és hogyan fogadták a zentaiak a hírt?
– Nagyon sokan gratuláltak, s többen meg is lepődtek, hogy egy zentai fiúnak ilyen gyorsan sikerült egy ilyen szép elismerést begyűjtenie. Én azért voltam nagyon boldog, mert elismerték a munkámat.
• A bajnokság végén szóba kerül majd a klubváltás?
– A tavaszi idény után jeleztem, hogy eszembe sem jut elmenni Dabasról, s ez a véleményem az őszi szezon után sem változott. A bajnokság végén azonban lehet, hogy elválnak útjaink, mivel 24 évesen még szeretnék az NB II.-ben játszani, s a célom, hogy az NB I.-ben is bemutatkozzak. Ezt a dabasiak is tudják, s azt is, hogy imádom a várost, nagyon jól érzem magam. Igaza volt a polgármesternek, amikor egyszer azt nyilatkozta, hogy Dabason szívemberek élnek. Ha el is igazolok, nagy örömmel fogok visszatérni ebbe a városba, s azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyszer majd Dabason legyen az otthonom.
