Meg tudom érteni Roger Federer szurkolóinak nagy bánatát, hisz töretlenül hittek abban, hogy kedvencük lesz az, aki Melbourne-ben nemcsak megszakítja Novak Đoković nagy sorozatát, hanem megszerzi a 18. nagy serleget is, amivel még inkább növelte volna esélyét, hogy még legalább egy emberöltőn át őt tarthassák minden idők legjobbjának. A svájci nagymester imádóinak álmai nem váltak valóra, Novak viszont újabb káprázatos sikert aratott, s nemcsak még nagyobb rémületet keltett a Roger-szurkolók körében – hisz szinte napról napra közelebb kerül annak csúcsaihoz –, hanem magával is végképp elhiteti, hogy arra érdemes is.
Đoković szurkolóinak azonban tisztában kell lenniük azzal is, hogy ez a sorozat sem tart majd örökké, és egy napon majd ők is ugyanúgy aggódnak kedvencükért, mint ezekben a napokban egyesek Federerért teszik. Ahogy a svájci felett eljár az idő, úgy Đoković is kiöregszik majd, s a trófeákért mások, talán ma még teljesen ismeretlenek csatáznak.
A sorozat azonban tart, s nincs a láthatáron senki, aki odacsaphatna az asztalra, mondván, elérkezett az időm. Szembeötlő, hogy Đoković, noha májusban tölti be a 29-et, a japán Kej Nisikori mögött még mindig a második legfiatalabb a legmagasabban rangsorolt tíz között. A mai legnagyobb ellenlábasok mind idősebbek, és éppen a kor az, ami leginkább hátráltatja őket abban, hogy megdönthessék Novak uralkodását. Federer hiába csodás karriert befutott fantasztikus teniszező, egyszerűen nem lehet elvárni tőle, hogy a 35. évében álljon újra a csúcsra, amikor már csaknem négy éve egyetlen nagy tornát sem nyert meg. Esetében nagy szó az is, hogy még mindig harmadik a listán, de lehetne második is, ha a sorsolás például Melbourne-ben nem kényszerítette volna a Đoković elleni mérkőzésre az elődöntőben.
Federer 2005. február 28-án a mai Đokovićhoz mérhető fölénnyel vezette a ranglistát, amikor a szerb 160. volt, az azóta híressé váltak közül Nadal a 31., Berdych a 44., Ferrer a 48., Wawrinka pedig a 118. helyet foglalta el. Ez a dátum azért fontos – legalábbis számunkra –, mert Đoković három nappal később, amikor még a 18. évét sem töltötte be, a Sportvilágnak adott interjújában a világelsőség megszerzését tűzte ki távlati és nagyon áhított célul. A fent említettek ma mind az élvonalban vannak, de szinte semmilyen esélyük sincs arra, hogy bármelyikük is első legyen, és bármi módon veszélyeztesse Đokovićot. A fiatalok pedig, beleszámítva a már 25 éves, de rohamosan fejlődő Miloš Raonićot is, még nem jelentenek tényleges fenyegetést nemcsak Đokovićnak, hanem Federernek és Murray-nek sem.
Ausztrália nemzetközi bajnoksága tehát csak megerősítette az eddigi állást, és csaknem négy hónapot kell várni az új nagy torna kezdetéig. Minden közbeeső verseny Đoković számára csak felkészülés lesz a Roland Garrosra, amelynek trófeája még hiányzik a gyűjteményéből. Hacsak a térdével nagyon bajlódó Nadal csodás módon fel nem támad, vagy pedig Wawrinka ugyanúgy „megőrül”, mint tavaly, a jelen pillanatban nem látni, hogy ki gátolhatná meg Párizsban Đokovićot a Muskétások Kupája megszerzési kísérletében.
