Mekkora a különbség az ATP-tornán szereplő játékosok és a futureseken induló teniszezők között? Hányadik hely körül kell lennie egy játékosnak, hogy Grand Slam-torna selejtezőjében indulhasson? Mi a legjelentősebb változás a férfiteniszben az elmúlt időszakban? Többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt a 19 éves zentai Györe László, aki két tornagyőzelmének és ugyanennyi második helyének köszönhetően 2012 decembere és a 2013-as év utolsó hónapja között 419 helyet haladt a férfi-világranglistán, amelyen most a 482. helyen áll, s akinek a menedzsere korábban Novak Đoković menetelését segítette.
– Nem is gondolná az ember, de játékban nagyon kicsik a különbségek az élcsoport után következő teniszezők és a világranglistán az első ötszáz között számon tartott játékosok között. Legutóbb ezt a portugál Frederico Gil erősítette meg, aki volt már 62. a világranglistán, de visszaesett, s nemrég azt mondta, hihetetlen, de nagyon kicsi a különbség, s ő álmában sem gondolta, hogy a futureseken is ilyen jól felkészített játékosokkal néz majd farkasszemet. Ha a top 100-asok rossz napot fognak ki, s még le is becsülik a fiatalabbakat, akkor meg lehet őket verni. Én például nyertem az orosz Kacsanov ellen, aki később legyőzte Hanescut, Ramost, majd Tipsarevićet – mondta Györe, akinek a tenisz kitölti a napját. Palágyi Miklós keze alatt naponta négy órát edz, ehhez még hozzájön a tréningekre való készülődés és az erőnléti tréningek, amelyeket Nagykikindán végez.
• Mi a legfárasztóbb?
– Ez a Zenta és Nagykikinda közötti ingázás jobban igénybe veszi a szervezetemet, mint mikor a tornákra utazok. Ahhoz, hogy a tréningek intenzitása megfelelő legyen, olyan életmódot is kell élnem, ami ezt lehetővé teszi. Egy példa: nyáron, ha befejezem az edzést délben, s a következő tréning ötkor lesz, akkor nem mehetek el strandolni, homokban röplabdázni. Az egyetlen kikapcsolódást, amikor nem gondolok a teniszre, a barátaimmal való hétvégi szórakozás jelenti.
• A tenisz mellett párhuzamosan középiskolai tanulmányaidat is végzed.
– Négy tantárgyam és az érettségi vizsga vár még rám, remélem, ezeken is hamar túl leszek, s akkor még több energiám marad a teniszre, mivel egyelőre nem tervezek továbbtanulni. Az anyanyelvem mellett szerbül is felsőfokon beszélek, ezenkívül jól állok az angollal. Tavaly Olaszországban vettem egy zsebszótárt, az utóbbi időben azonban keveset barátkoztam vele. A felsorolt nyelvek mellé jó lenne még spanyolul megtanulnom, mert ezzel a nyelvvel sok országban tudnék boldogulni.
• Az idénykezdéssel mennyire vagy elégedett?
– Ahhoz képest, hogy az idény elején nem szoktam jól játszani, a 2014-es rajt nem volt olyan rossz, igaz, többet vártam, de mivel kevés verseny volt, erős mezőny jött össze mindenhol. Antalyában egy nagyon gyors talajú pályán – ahová nem is megyünk többet – két játszmában veszítettem az amerikai Donaldson ellen, utána azonban salakon már sokkal komolyabb ellenállást tanúsítottam, s háromszettes találkozóra kényszeríttettem.
• Tenyeressel szereted befejezni a pontot, de ha fonák egyenessel kell, az sem okoz gondot. Az adogatással és a röptével mi a helyzet?
– Bangkokban a leggyorsabb szervám 193 km/h sebességgel ment, ez szerintem azóta javult, de a pontosságon és a precizitáson mindig lehet javítani, s azon is, hogy a szerváim minősége ne ingadozzon. Fontos lenne, hogy az első adogatások 60 százalékban sikerüljenek. Talán többet kellene felmennem a hálóhoz, amikor az ellenfél már csúszik, akkor már ott kellene lennem, hogy ne kelljen energiát pazarolnom még egy ütésre. Ez ellen viszont az szól, hogy mostanra mindenki megtanult védekezni. Ezen a ponton sokat változott a tenisz, mivel már nemcsak támadnak a játékosok, hanem jól védekeznek, és abból mennek át támadásba. Hihetetlen bravúros elütéseket láthatunk a televízióban és a versenyeken is, amelyekre korábban nem volt példa.
• Ahogy a labdarúgásban, úgy a teniszben sem lehet ma már menedzser nélkül érvényesülni.
– Az izraeli Allon Kaksuri a menedzserem, aki a sportfelszerelés terén is segít, és neki köszönhetően vehettem részt a bangkoki tornán, mivel azt a versenyt az ő családja szervezi. A munkájáról mindent elmond, hogy kilenc éven át Novak Đoković menedzsere volt… A másik, aki felkarolt, az pedig Janko Tipsarević, akihez főként teniszes kérdésekkel fordulok, de ha tud, akkor más témában is ad tanácsot. Számomra sajnálatos, hogy a nagyobb tornákon a szabadkártyákat az ausztrál, az amerikai és az angol teniszezők kapják, a szponzorok és az adott ország teniszszövetségének a közbenjárásával. Például egy Nike-nak nem érdeke, hogy egy szerbiainak kérjen szabadkártyát, mivel az országunk piaca nagyjából Sydney felének felel meg…
• Đoković a hét közepén azt nyilatkozta, hogy van néhány fiatal játékos, köztük te is, akik jó eredményre lehetnek képesek a jövőben, de az ifjúsági versenyek után a felnőttek között már sokkal nehezebb helytállni, s csak kevesen vannak azok, akiknek ez sikerül. A világ második számú teniszezője szerint ahhoz, hogy valaki a felnőttek között is sikeres legyen, elkötelezettség, profizmus és mentális erő kell. Györe László hogy áll ezekkel?
– Úgy vélem, hogy jól, mivel az elkötelezettség teljes mértékben megvan, igyekszek minél magasabb szinten, úgymond profi módon hozzáállni a dolgokhoz, mentálisan erős vagyok, döntő pillanatokban helyén van az eszem, és a kezem sem remeg meg. A közeljövőben két horvátországi tornán való szereplést terveztünk, utána pedig Irán szerepel a tervek között. Egyelőre maradnak a 10 és a 15 ezres futures tornák, esetleg egy challengerselejtező, mivel ezzel a helyezéssel ott már lesz helyem. Ahhoz, hogy a négy Grand Slam-torna közül valamelyik selejtezőjében indulhassak, a világranglistán a 220. hely körül kell lennem.
• A 2013-as év elején azt mondtad, az idény végén a 600. hely körüli eredménnyel elégedett lennél. Ötszázadik körüli lett belőle. Az idei célkitűzés hogyan szól?
– Júniusig még három pontot védek, így a 400. hely környékére egy döntővel és egy elődöntővel, illetve egy tornagyőzelemmel megérkezhetek. Azért is könnyebb az 500-tól 400-ig eljutni, mert a 400. és az 500. játékos között harminc pont különbség van, míg a 300. és a 400. között már ötvennégy. Ha egyszer elkapom a ritmust – s úgy érzem, erre minden lehetőségem adott –, akkor a ranglistán a 300. és a 400. hely közöttieket le fogom győzni. Fontos lenne, hogy minél hamarabb elérjem a challenger szintet, ezen kell most dolgoznom, de ha egyszer beindul, akkor nem lesz gond, s remélem, sikerült megvalósítani a tervet, hogy az év végére a világranglistán a 300. hely környékén legyek.
