Szerb sikerekkel indult a teniszidény: Viktor Troicki megnyerte a sydneyi tenisztornát, Novak Đoković pedig rekordot jelentő ötödik alkalommal diadalmaskodott Melbourne-ben, az Australian Openen. Speár Miklós állandó szakértőnkkel beszélgettünk a történelmi sikert követően, arra kértük, értékelje az ausztrál nyílt teniszbajnokságot, Đoković győzelmét, Federer és Nadal korai kiesését, illetve a szerb teniszező és Boris Becker együttműködéséről is kikértük a véleményét. Ezúttal főként a férfimezőnyre koncentráltunk.
Elmondása szerint Đokovićnak az a legnagyobb erénye, hogy minden évben képes továbbfejlődni, eljutott arra szintre, hogy mindenki félelemmel lép ellene pályára, fizikailag és pszichikailag is nagyon erős, tudatosan adja tudtára a többieknek, hogy ő a világelső, aki jobb akar lenni, annak az ő tudásánál többre van szüksége.
• Hogyan tetszett az idei Australian Open?
– Elégedett voltam mindennel. Az, hogy a férfiak között Đoković nyert, jó a szerbiai tenisznek, Novaknak és az egész tenisznek is, mert a legjobb nyerte a tornát. A másik dolog, hogy a versenyt nagyon jól megszervezték, több mint 700 ezer néző fordul meg ott a torna alatt, ami lassan jobb mutató, mint a wimbledoni. A játékosok is szeretnek oda menni játszani, mert tényleg semmiben nem szenvednek hiányt. Ami a szerbiai versenyzőket illeti, nagyon jó, hogy eljutott a harmadik fordulóig Viktor Troicki, mert ezzel visszatért már a rangsor 46. helyére, amit ilyen rövid idő alatt kevesen tudnak elérni. Már az eltiltása után megkérdeztek, hogy vissza tud-e jönni az élmezőnybe, amire azt feleltem, hogy gyorsan vissza fog térni, mert nagyon jó adogatásai vannak, a röptéi is kiválóak, illetve rendkívül harcos természetű. Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen hidegvérrel játszotta és nyerte meg az utolsó meccset a franciák elleni Davis-kupa-döntőben. Nagy kár, hogy Tipsarević még mindig nem tudott visszatérni, újabb operáción esett át. Nenad Zimonjićnak nem ez volt a legjobb Grand Slamje, de ez érthető is, mert a párosban rendkívül fontos a másikkal való összeszokottság, és neki mostanában ez hiányzik, Nestor óta nehezen találja a megfelelő partnert.
• Ötszörös, azaz rekordbajnok az Australian Openen Novak Đoković. Számított erre?
– Érdekes, hogy a verseny kezdete előtt a fogadóirodák Federert tartották a legesélyesebbnek a végső sikerre. Meglepődtem ezen, mert én már akkor Đokovićra tippeltem, aki az utóbbi időben is nagyot fejlődött, ami azért is érdekes, mert már 27 éves. A legfontosabb, hogy erőnlétileg sokat javult, nincsenek olyan problémái, amik jellemezték pár évvel ezelőtt. Ezen a téren rendkívül felkészítették, nagyon szálkás lett, sokkal nagyobb a teherbírása. Fontos változás az is, hogy immár megszokta, hogy nyer: ha folyamatosan versenyeket nyersz, rászoksz a tornagyőzelmekre. Olyan helyzet áll fönn, hogy ő már a pályára lépés előtt megnyeri a meccsei nagy részét. Dominál, félnek tőle, a világelsőség megszerzésével még határozottabb, még magabiztosabb lett. Pszichikailag is nagyon erős, amit bizonyít az a tény is, hogy az elődöntőig egyszer sem ingott meg, egyetlen játszmát sem tudtak elvenni tőle.
• Ehhez az okfejtéshez kapcsolódik, hogy az elődöntőben és a döntőben is 6:0-ra nyerte az utolsó szettet. Ez valamiféle üzenetnek is felfogható az ellenfelek irányába?
– Igen, ez egyfajta erődemonstrációnak is beillik. Megmutatta a világnak, hogy ő van a trónon, őt kell letaszítania annak, aki a legjobb akar lenni. Novak játéka komplett, az alapvonali játékát tovább gyorsította, képes 4-5 hosszú labdamenetet játszani kifulladás nélkül, és miután ezeket a pontokat nagy arányban megnyeri, elbizonytalanítja az ellenfeleket, rákényszeríti őket, hogy rövidebb pontokra játsszanak, ami több hibával jár, ráadásul Đoković a gyors pontok terén is a világ legjobbjai közé küzdötte magát. Fontos képessége, hogy el tudja érni, hogy az ellenfelek azt játsszák, amit ő akar. Az adogatásait is jócskán feljavította, hányszor láthattuk az ausztrál nyílt bajnokságon is, hogy második szervából ászt ütött. Ez egyébként megfigyelhető Federernél is, érettebbek lettek mindketten, felfogták a szerva fontosságát, és azt az előnyt is átérzik, amit nekik nyújthat, ha nehéz szituációkban képesek biztos kézzel adogatni. Ugyanez elmondható a röptéiről is, azokon is sokat dolgozott, javított is rajtuk. Az utóbbi pár évben szinte minden ütését feljavította, rendkívül sokat fejlődött technikai téren, és minden idénynek egyre felkészültebben fut neki. Nála nincs hosszú szabadság a két idény között, pár napot pihen, utána máris tér vissza a munkához. Lehet úgy is fogalmazni, hogy mindezzel kijárta, hogy az ellenfelek szemében évről évre egyre veszélyesebbnek tűnik, kivívta a maximális tiszteletet. Ha egy szóval kellene megfogalmaznom mindazt, amit Novak jelent a teniszvilágnak, akkor azt mondanám, hogy mérce lett. Odáig jutott, hogy statisztikai kimutatások bizonyítják, hogy a tenisz történetének legjobbjai közé tartozik. Ötszörös bajnok Ausztráliában, ráadásul a top 10-es játékosok elleni győzelmek számában is feljött Federer mögé a második helyre. A top 100-ban pl. minden teniszező klasszis játékos, de csak a 3-4 legjobb extraklasszis. A tenisz pedig épp erről szól, hogy csak az marad meg a történelemben, hogy mit, hogyan és mennyit nyertél. Pl. a Wimbledonban 6:0, 6:0, 6:0-ra megnyert meccsem mindörökre megmarad a statisztikákban.
Đoković már úgy nyugtatja magát, mint ahogy Becker tette játékoskorában
• Előző beszélgetésünk alkalmával már foglalkoztunk Boris Becker szerepével. Akkor még nem akart jósolni, hogy jó vagy rossz lesz-e ez az együttműködés Đoković és közte. Most már volt idő felmérni a közös munka eredményeit, milyennek látja Becker hatását a világelsőre?
– Lehet, hogy nem vette mindenki észre, de nekem érdekes volt, hogy amikor Novak megnyerte a döntőt, akkor láthattuk, hogy lassan fújta ki a levegőt, mintha csillapítaná magát. Ez azoknak nem jelent semmit, akik nem tudják, hogy anno Becker is így nyugtatta magát. Mindig mondtam, hogy kettejük összedolgozása veszélyes kombináció, mert mindketten elég önfejűek, de láthatóan jól működnek együtt. Novaknak kell valaki, aki már nyert nagy tornákat, aki szintén a legjobbak közé tartozik a tenisztörténelemben, aki megérti, aki által önmagát is ezekhez a korszakos egyéniségekhez tudja mérni. Becker már látja a saját egykori erényeit és hibáit, nagyon sokat tud segíteni a meccsek elemzésében, az ellenfelek felmérésében. Úgy látszik, hogy nagyon megértik egymást, Becker is együtt él minden labdamenettel, láthattuk, hogy Đoković nehezebb szituációban kereste, mert pár percre eltűnt a páholyából. Hozzátenném még, hogy az egész csapata nagyon jól van összeválogatva, majdnem mindenhová 8-10 fős stáb kíséri, neki nem kell semmivel törődnie, csak a tenisszel.
• Federer és Nadal elődöntő előtti búcsúja meglepetés volt az Ön számára?
– Nadalról tudtuk, hogy korán kieshet, mert ha egy teniszező sérült, és nem játszik versenyeket, akkor a visszatérés után nehezebb állandó jó formát tartani. Neki pedig topformában kell lennie, hogy folyamatosan jól teljesítsen, mert olyan típusú, nehéz teniszt játszik. Federeren viszont mindenki csodálkozott, hogy ronthatta el, hogyan kaphatott ki, ma viszont ő már ilyen, kikaphat bárkitől, legyőzhet bárkit. De már az a tény, hogy ő még játszik, nagyon jó a tenisznek. Gyönyörű a játéka még ma is, mindenki csak tanulhat tőle. Ő Nadal ellentéte, fantasztikusan könnyed a játéka.
• Andy Murray már a negyedik melbourne-i döntőjét vesztette el. Đoković sérülését sem tudta kihasználni. Ekkora pszichikai teher az, hogy egy tornát még nem sikerült megnyerni?
– Murray egy nagyon érzékeny fiatalember, könnyen ki lehet billenteni a lelki egyensúlyából. Még ha nem is mutatja, az eredményen látszik a bizonytalansága. A teniszben minden adott helyzetet tudni kell kihasználni, belőle sokszor hiányzik ez a gyilkos ösztön.
• A nők versenyét hogyan látta?
– Szerbiai szempontból a női verseny katasztrófa volt, mindegyik lány kiesett még az első fordulóban. Ehhez még hozzá lehet venni a Fed-kupát, ahol a két legjobb nélkül esély sem volt a világcsoport II.-be felkerülni. Valami probléma lehet a szövetség és a játékosok között, elvégre a szerb női válogatottnak a világ legjobbjai között lenne a helye. Egyébként az Australian Open is azt bizonyította, hogy Serena Williams és Marija Sarapova kiemelkedik a női mezőnyből, ha szellemileg rendben vannak, jóformán senkinek nincs esélye ellenük. Habár Ana Ivanović ismét egyre jobb, ő képes arra, hogy játszmákat raboljon Serena és Sarapova ellen is.
• Követi-e a zentai Györe László pályafutását, aki a héten bejutott a top 300-ba?
– Jóban vagyok az édesapjával, néha-néha találkozunk is a Vajdasági Teniszszövetség rendezvényein, és akkor elbeszélgetünk pár órát. A zentaiak nagyon sokat adtak a tenisznek, a US Openhez hasonló, remek burkolatú pályát is tető alá hoztak, amelyen nagyon szép teniszprogramokat lehet lebonyolítani. Györe pedig ezen a pályán annyit játszhat, amennyit akar, ami rendkívül jelentős egy fiatal teniszező életében. Az a baj, hogy jó edzőpartner viszont ott nem nagyon akad, legközelebb talán Újvidéken. Őt is húzhatják viszont a pozitív példák, elvégre Szerbiában van néhány teniszsztár, akiknek a példája reálisnak mutatja az esélyt, hogy mások is odaérjenek, ahol ők vannak, a legjobbak közé. Abban a korban van, amikor még formálható, lehet, nem ártana valamelyik nyugati edzőközpontban készülnie, mert a sikeres hazai teniszezőkből sem itthon lett nagy játékos, hanem külföldön.
