Sípos Tibornak, óbecsei ügyvédnek, költőnek, festőnek és feltalálónak, a Thán Fivérek Értelmiségi Kör újítók és feltalálók szakcsoportja vezetőjének legújabb alkotását a Tisza-parti városkában rendezett Fának szelleme című kiállításán láthattuk. Nem feltalálók mutatták itt be alkotásaikat, hanem fafaragók. Sípos Tibor is fából készítette alkotását, amelyet egyrészt a művész ihletett, másrészt pedig az újító.
– Már tavaly is részt vettem ezen a kiállításon, egy egyszerűbb tárggyal. Ez, a most kiállított alkotás, már régóta foglalkoztat. Tulajdonképpen a mechanikának akartam valamiféle emléket állítani. Először azt a címet szándékoztam adni, hogy A mechanika emlékére, de végül nem találtam jónak, mivel a mechanika még él, ezért csak Mechanikának neveztem el az alkotásom. Ugyanezt elkészíthettem volna bármilyen más anyagból, de a fa melegségét találtam erre a legalkalmasabbnak. A mechanikát lassan teljesen kiszorítja az elektronika, a hidraulika…, de számomra mindig kedves volt, és az is maradt, mert egyszerű a működési elve, közérthető. Erre az alkotásra is, ha az ember ránéz, azonnal látja, hogyan működik. Ez a szerkezet tulajdonképpen nem szolgál semmire sem, és nem is akartam meghatározni, hogy mire szolgál, mert akkor leszűkíteném elképzelésemet egyetlen egy dologra. Barátaim megpróbáltak nevet adni a gyereknek. Volt aki azt mondta, hogy ez egy kiváló diótörő. És valóban az is, nagyon jól megtöri a diót. Mások humorizáltak, mondván, hogy körömfestésre is használható. A hölgyek a kalapács alá helyezik ujjukat, egyet rákoppantuk, és máris szép kék lesz. Mellesleg, ehhez az alkotáshoz hasonló egyszerű gépeket láthattunk valamikor a kovácsműhelyekben, a kasza kalapálásához is használtak hasonlót. Gyerekkori emlékek ezek.
(Dávid Csilla felvétele)
– Hogy van-e bárminemű kapcsolata alkotásomnak újítói lényemmel? Azt mondhatom, hogy van. Ha a többi kiállított tárgyat megnézed, ez abban különbözik a többitől, hogy csak ennek a szerkezetnek van mozgása. A többi mind statikus. A kiállítás megnyitóján senki sem ment el alkotásom mellett úgy, hogy ne fordított volna rajta egyet, kettőt. És mindenki megpróbálta megfejteni, vajon mire szolgálhat ez a tárgy. Egyébként minden részét az alkotásnak a természetben, kint a Tisza-parton gyűjtöttem. Ezeket az ágakat, fatuskókat úgy kellett összeszerelnem, hogy az működjön is, ha forgatom a kart, akkor a kalapács is kalapáljon. Ahhoz, hogy mindezt összeszereljem, nem volt elég csupán a művészi elképzelés, hanem technikai ismeretekkel is rendelkeznem kellett. Ezért ötvöztem az újításaim, találmányaim során alkalmazott műszaki ismereteimet a művészettel. A Mechanika című alkotásommal az újítók és feltalálók elkövetkező kiállításain is részt veszek. Érdekességként mutatom be.
