Bognár Vince hetvenegy éves. Eredeti szakmája vendéglős. A zentai Royal ban volt inas, onnan Šibenikbe költözött, ahol tizenkét évig gyakorolta a szakmáját. Amikor visszatért, Bácskossuthfalván ütött tanyát, az Aranyhordó ban dolgozott.
– Újságírók hada járt oda. Mindenkivel jóban voltam, Németh Istvánnal, Matuska Mártonnal… Valamennyien nagyon szerették Halasi Erzsi néni pacalpörköltjét.
Valamikor a nyolcvanas évek elején én is itt ettem először pacalpörköltet. Erzsi néni pacalpörköltjéből. Ezért is szerettem meg, és szeretem a mai napig. De térjünk vissza Bognár Vincéhez, de ezúttal már nem a vendéglőshöz, hanem a barkácsolóhoz. Ugyanis hetvenévesen szerkesztett egy járgányt, amelynek a kütyü nevet adta, és amelyet nemrég az újítók és feltalálók nemzetközi kiállításán be is mutatott.
A kütyü az egy olyan közlekedési eszköz, amely Bognár Vincének arra szolgál, hogy kijárjon vele a gyümölcsösbe. Elöl egy motor van, mögötte az ülés a vezérlő berendezésekkel, ez mögött pedig egy rakodófelület. Hasonló járművet, mondjuk kis traktor formájában látni lehet utainkon, de ilyet aligha.
(Dávid Csilla felvétele)
– Mindez úgy kezdődött, hogy itt, Becsén, ahol most élek, egy ismerősöm átadta nekem a gyümölcsösét, mert már nem tudta művelni. Négy kilométerre van a lakásomtól, túl messze ahhoz, hogy gyalog járjak ki – autóm ugyanis nincs –, de kerékpáron sem lehet a termést szállítani. Szüleimnek volt egy morzsolója, amelyet egy hét lóerős Hancz dízelmotor hajtott. A morzsolót réges-rég eladták, a motor megmaradt. Szereztem egy Szpacsek alvázat. Rossz állapotban volt, de szétszedtem, kettévágtam, és addig alakítgattam, amíg össze nem állt a kütyü alváza. Mindez még nem volt nehéz, hanem, amikor a motort kellett benne elhelyeznem, az volt ám a gond. Meg aztán következett a váltó, a kormány… Rengeteget fúrtam, faragtam, dolgoztam, mire összeállt a járgány. És volt egy pillanat, miután már minden könnyen ment. Egy télen át dolgoztam rajta, minden nap nyolc óra hosszát.
Több kimustrált autó alkatrészeiből rakta össze kütyüjét Bognár Vince. Van itt Opel, Škoda, Zastava, Ford, és még ki tudja milyen autó ósdi része. És én nem is annyira ezt a járgányt csodálom, hanem az alkotóját, aki hetven évesen, gyakorlatilag semmilyen alaptudás nélkül neki mert vágni ennek a „kalandnak”.
– Igaz, hogy vendéglős voltam, de testvéreim mind más-más szakmát tanultak ki. Az egyik asztalos volt, a másik villanyszerelő, a harmadik órás… Sok mindent lestem el tőlük. De csak ez nem lett volna elég ahhoz, hogy ezt a járgányt megalkossam. Ehhez kellett egy játékos, fiatalos kedv is, amit sajnos a mai fiatalokban nem látok.
–A kütyünek rendszámtáblája van, tehát regisztráltatta.
– Igen, minden gond nélkül.
–Ezek szerint, bárhol közlekedhet vele.
– Hát, autópályán azért nem, de oda nem is mennék vele. Csak a gyümölcsösbe hajtom ki, onnan pedig haza.
–Milyen gyorsan megy?
– Óránként 45 kilométert tudna megtenni, de nagyon ritkán vezetem ilyen gyorsan.
–Végül, még egy kérdés: miért kütyü a kütyü?
– Valamikor régen láttam egy filmet, amelyben volt egy japán kisautó. Azt hívták kütyünek…
