Egy étel akkor jó, ha íze, illata és színe harmóniában van
Fődi Éva a Forum Képzőművészeti Díj idei nyertese, grafikus. Lapunknak nemrég elmondta: „ Ami pillanatnyilag leköti érdeklődésemet, az a növényvilág mikrovilága, annak csodálatos színei és formái. Egy virág vagy gyümölcs kinagyított részleteiben találom meg színeimet, és hedonistaként élvezem látványukat, és természetesen igyekszem őket saját látásmódommal megörökíteni.” Évával nemcsak az ízek világában utazunk, hanem a színek és az illatok világában is.
– Minden családnak megvan a maga ízvilága, és a főzési módja, amit örökségbe kapunk dédszüleinktől, nagyszüleinktől, szüleinktől, és ezt az ízvilágot visszük magunkkal tovább, adjuk át gyerekeinknek, unokáinknak. Mi újvidékiek vagyunk. A főzés, az ízesítés, az ételek megválogatása szempontjából az is fontos, hogy hol élünk. Dédmamámnak tizenhárom gyereke volt. Mind a tizenhárom hasonlóan főzött, gyerekei is ugyanazt az ízvilágot vették át, ugyanazt az ízesítési módszert.
–Melyek ezek az ízek? Mondjuk egy vasárnapi ebéd ízei.
– Az elmaradhatatlan húsleves, meg a sült hús mártással, a krumpli… A vasárnapi ebédeket mindig nagyon szerettem. Édesapám oldaláról a másik nagymamám padéi. Nagyon szép emlékeim vannak Padéról, és a bánáti nagymamám által készített ételekről. Igaz, ott mindent zsírosabban készítettek, de édes köreteket szolgáltak fel a hús mellé, különböző kompótokat. Padén mindig több volt az édes, mint Újvidéken, én viszont édesszájú vagyok, ezért kedves emlékként maradtak meg bennem azok az ízek.
–Beszélgetőtársaimtól mindig megkérdezem, hogy mi a kedvenc étele. Nem emlékszem rá, hogy közülük bárki is az első helyen édességet említett volna. Ön, már a beszélgetésünk elején az édességeket említi…
– Persze, hogy azt említem, amikor legkedvesebb ízem a csokoládéíz. A csokoládét imádom. Az édességek közül az első helyen áll számomra, utána következnek a kalácsok, a torták. A torták közül is a csokoládés torta. Elmondom egyik kedvenc tortám, az úgynevezett Markíz torta receptjét. Ez a neve, de nálam már annyira elfajult, hogy már nem is az, mert dupla adag csokoládét teszek bele. Fél kilogramm háztartási (Petit Beurre) keksz kell hozzá, 25 deka margarin, 1 kilogramm étcsokoládé, 8 egész tojás. Egy kerek edényt kibélelek fóliával, a keksszel körbefalazom az alját és az oldalát. A falazás közben a kekszet kávéba mártogatom. Kevés cukorral felverem a nyolc tojás sárgáját, majd a tojás fehérjét, beleteszem a margarint, 80 deka megolvasztott étcsokoládét. A masszát összekeverem és megtöltöm az edényt. Közé beszurkálom a maradék kekszet, és a torta tetejét is betakarom a kávéba mártogatott keksszel. Miután mindezzel készen vagyok, az alkotásomat tíz óra hosszat hűtőszekrényben érlelem, majd kiveszem, kifordítom egy tálra, és leöntöm a maradék megolvasztott csokival. Ide lehet pörkölt mogyorót, diót is belecsempészni, de ha az ember szereti a kávé és csokoládé intenzív ízkombinációját, akkor erre nincs szükség.
(Dávid Csilla felvétele)
–Reggelire is csokit, csokoládés tortát eszik?
– Nem. A reggelim mindig kifli. Teljes kiőrlésű búzából készült kifli és kávé. Ha ez valami miatt nem így történik, ha nem ezzel az ízzel kezdem a napot, akkor az a nap el van rontva. Számomra ez nagyon fontos. Tehát a reggel egy külön ceremónia a számomra, ugyanakkor ilyenkor a már megszokott íz a fontos. Ebédre édesanyám főz. Jól, változatosan. Én szeretem a főztjét, hozzászoktam ahhoz az ízvilághoz, de a férjem már nem annyira. Ugyan az ő anyja is újvidéki, mégis másképpen ízesíti az ételeket. Számomra az is jó, de más.
–Nem hiszem, hogy mindig csak édességet eszik, meg aztán, ha mondjuk vendéget várnak ebédre, nem egy csokoládétortával kezdi a felszolgálást.
– Persze, hogy nem. Édesanyámtól is, és anyósomtól is megtanultam a főzés apró fortélyait. Ha vendég érkezik, húst készítek. Persze szem előtt tartom azt, hogy mit szeret az illető. Utoljára aszalt szilvával töltött csirkemellet rántottam ki dióban. Klasszikus módon paníroztam, csak a prézli helyett gorombára darált dióba forgattam a hússzeleteket a liszt és a tojás után. Ehhez krumplipürét és almás, majonézes, citromos zellersalátát szolgáltam fel. Nagy sikert arattam vele.
–Mi az, amit nem szeret?
– A hal. A halat határozottan nem szeretem.
–Az italok közül mi a kedvence?
– A jó kávéízeket nagyon szeretem. Mást nemigen iszom, de a kávét azt igen. Itt is inkább az illat a fontos a számomra. De minden ételnél. Rettentően rossz élményem volt nemrég. Bezdánban voltunk a nagynénémnél. Náthás voltam, így nem éreztem sem az illatát, sem az ízét az ételnek. Nagy büntetés volt ez a számomra. El sem tudom képzelni, milyen volna az élet, ha nem éreznénk ízeket, nem éreznénk illatokat, ha nem látnánk színeket. Volt egy olyan élményem is, amikor szerettem volna nem érezni az illatokat. Kilenc évvel ezelőtt gyerekművészeti fesztiválon egy gyerekekből álló csoporttal Kínában jártam, és ott az éttermek közelében számomra elviselhetetlenek voltak a szagok. Az ételek ízével már nem volt bajom, de azt hiszem, hogy az az étel a legjobb, amelynek illata jó, színe szép és íze kiváló.
–A szín is nagyon fontos. Talált-e kapcsolatot az ételek szín- és ízvilága között?
– Volt egy alkotói korszakom, amikor különböző gyümölcsök és zöldségfélék metszetét használtam fel alkotásaimhoz. Paradicsom, kivi keresztmetszeteit figyeltem évekig. Sorozatot készítettem ezekről a keresztmetszetekről. Mindegyik más volt, attól függően, hogyan vágtam át, meg attól is függően, hogy a gyümölcs milyen állapotban volt, zöld volt még, vagy érettebb. A színek miatt csináltam ezt, mert lédús az egész, a kiviből, a paradicsomból és a többi gyümölcsből, zöldségféléből vettem át alkotásaimba a színeket, a színvilágot bennük kerestem. És ahogy mondjuk a paradicsom aszalódott, más formák és más színek keletkeztek. Rajzsorozatot készítettem, majd grafikát alkottam ezekből a metszetekből.
