Renoválják a Tűztorony 58 méter magas tornyát, viszont töretlenül pompázik a Fő-tér ékessége, a Szentháromság-szobor
Pechnek éreztem, hogy épp akkor renoválták a Tűztoronyt, amikor eljutottam Magyarország északnyugati csücskébe, Sopronba. Merthogy ezt a várost elsősorban a hűség városaként ismerjük, de vizuális jelképe mégis a Tűztorony. Odaérkezvén tudatosult bennem igazán, mit „ismerek” egyáltalán Sopronból. Mint kiderült, igen keveset, a Tűztornyon kívül a Sopronit, az agyonreklámozott sört, és a(z idén 20.) könnyűzenei VOLT fesztivált. Legkorábbi ismereteim azonban néhai nagyapámhoz fűződnek, ő mesélt lelkesen a soproniakról, akik fél évvel a trianoni békediktátum aláírása után, 1921 decemberében népszavazáson döntöttek úgy, hogy Magyarországhoz kívánnak továbbra is tartozni. A hűséges jelző azóta is megilleti őket, bár ottjárva jutott eszembe, hogy a későbbiek során mennyien megkérdőjelezhették, sőt átkozhatták ezt a döntést.
A hűség zászlaja a hűség városában
Ottjárva arra is rádöbbentettek, hogy nemcsak Sopronban, hanem a környéken, további nyolc községben volt egyidejűleg népszavazás. A döntés napja, december 14-e Sopron ünnepe. A ma mintegy hatvanezer főt számláló városban a hivatalok kétnyelvűek maradtak a népszavazást követően egészen 1946-ig, amikor a nemzeti hovatartozásukat vállaló németeknek el kellett hagyniuk a várost. Hivatalos adatok szerint 2005-en távoztak ekkor a városból, nemzetiségükhöz maradtak hűek.
A sorsdöntő vagy vészterhes időket félretéve Sopron igazán gyönyörű város. Közel sem annyira „nyugatias”, mint vártam, inkább „nyugat-magyarországias”, akár Kőszeg vagy Győr.
A mészkőből faragott Hűség kútja bronzfigurái a város jelentős eseményeit idézik
Magyarán, óvárosát többnyire jól megőrzött, szép homlokzatú, ódon, egy-két emeletes, sok esetben erkélyes lakóházak jellemzik, a köztereken szobrok, kandelláberek, az út mentén fasor, meglepően sok leander, kőkeretes száraz-kapubejáratok, sötétzöldre festett, fakeretes üzletkirakatok, műemlék-rengeteg, múzeumok... és udvarias emberek. Rendkívül szép a Mária-oszlop – melyből Nyugat-Magyarországon meglepően sok van –, és a szemben vele álló 4,5 méteres Hűség kútja, melyet a magyar állam ajándékozott a városnak 2003-ban.
A csodaszép művelődési ház anyagi hátterét az alagsorban levő Casino biztosítja
A mészkőből faragott kút bronzfigurái a város jelentős eseményeit idézik: egyikük István bíró 1277-ből (a város első név szerint ismert bírája), a másik Sopronyi Thurner Mihály 1921-ből, és egy nőalak, aki az 1989-es határátvágást szimbolizálja. A terekbe torkoló, kanyargós soproni utcák kövén sétálva jut el az idelátogató a Széchenyi-térre, melynek egyik végén a csodaszép Művelődés Ház áll, előtte Széchenyi szobrával (errefelé gyakori látvány), a másik végén pedig az az épület, melyben az I. kerület lakossága szavazott 1921-ben, előtte a Hűségzászló, melyet A felkelő harcok és a népszavazás emlékére – felirattal láttak el.
Magyarország északnyugati részén gyakran látni Széchenyi-szobort
A lélegzet a Fő-téren áll el igazán, az egykori Ferences, ma pazar Bencés-templom (népiesen Kecske-templom), és a Városháza előtt, ahol a teret valósággal uralja a hatalmas és pazar Szentháromság-szobor. Ehhez fogható Szentháromság-szobrot még nem láttam, pedig Vajdaságban is szép számban találhatóak szép fogadalmi köztéri műalkotások. Az 1695-1701 közötti nagy pestisjárvány soproni túlélői a magyarországi barokk szobrászat egyik legértékesebb alkotását emeltették a város Fő-terén.
Igazán jó, hogy a fényképezőgép nem maradt otthon. Így sikerült valamicskét „hazamenteni” ebből a gazdag városból, mely valósággal hemzseg a régi korok emlékeitől és mestermunkáitól. Persze mégsem csak a művészetkedvelőknek ajánlható, hiszen üdítő a környék is, változatos – főleg nyári – kulturális kínálattal
Műemlékek rengetege található Sopron óvárosában
A barokk művészet egyik kiválósága a soproni Szentháromság-szobor, mögötte a belül igen pazar Kecske-templom
Kiállítás a 9. Nádasdy Huszárezred Emlékmúzeumban
