Az elmúlt napok hűvös időjárása szinte elfeledtette velünk a vénasszonyok nyarát, a délután és az esti órákban füstölgő kémények pedig arra emlékeztettek bennünket, hogy két hónap múlva, de akár előbb is, kopogtat a tél. Jó (lenne) volna, ha tele volna a spájz és a fáskamra, és felkészülten várnánk a Mikulást.
A szenttamási hetipiac az egyre inkább emelkedő árak és lapos pénztárca mellett egyértelműen az elrakható téli savanyúsághoz szükséges zöldségfélék és a szőlő jegyében telt. Így zöldségféléből és szőlőből, sőt hosszú idő után mézből is nagy volt a felhozatal, a vásárlók számának folyamatos csökkenése viszont nem feltétlenül igazolja azt, hogy már mindenki elkészítette a csalamádét, vagy hogy a spájz megtelt.
Az alapvető élelmiszerek ára enyhén emelkedett, a gyümölcs és a tejtermékek ára azonban stagnál, a vásárlók csupán a legszükségesebbet vásárolták, így sokan félig üres táskákkal távoztak. Valahogy kezdjük megszokni azt, hogy már a burgonyát, a vöröshagymát, a paprikát és az almát is a fokhagymához hasonlóan darabszámra (is) adják/mérik. Húsz-harminc évvel ezelőtt ebben az időszakban nagyban vásároltuk a burgonyát, a hagymát, a paprikát, sőt a paradicsomot is, nem ritkán 100-150 kilogrammot is, hiszen szeptember a paradicsomfőzés és az éléskamra feltöltésének ideje volt. Rohamosan változó világunkban a vásárlási és a „bekészítési” szokások (?) is megváltoztak, a piaci forgalommal a vásárlók száma is drasztikusan csökkent, hiszen félig üres piactér fogadja a szenttamásiakat.
A szabadkai gyümölcstermelő, a helyi kistermelő, az óbecsei és a temerini konyhakertész röviden elmagyarázza a lényeget. Vagyis hogy a piac(ok) napjai meg van(nak) számlálva. Helyét és szerepét a hűtött/fűtött, kényelemmel, légkondival, roskadásig töltött polcokkal, leárazásokkal stb. a nagy bevásárlóközpontok veszik át, ahol az ember mindent megvesz, majd a bejáratnál feltölti kocsijának csomagtartóját. Miután elvégezte a bevásárlást – és maradt pénze –, visszamegy a kényelmes csarnokba, eszik és megiszik valamit a gyorsétteremben, de akár a moziba is beülhet. Micsoda előnyök! Nem kell már az esőben, hidegben és szeles időben egy kilogramm almáért, 10 db tojásért esetleg egy fej káposztáért rohanni a piacra, ahol a termelő helyett a viszonteladó annyit kér az áruért, amennyit éppen akar. És ahol ráadásul borzasztó drága minden!
Szenttamáson évtizedekig a hetipiac és a vasárnapi, úgynevezett kispiac volt az a hely, ahol a mezőgazdasági termelők találkoztak, elbeszélgettek egymással az aktuális helyzetről, a hozamokról, vagy éppen az időjárás okozta nehézségekről. Ha rossz idő volt, akkor esetleg a tőszomszédságban lévő kocsmában megittak egy-egy pálinkát. Ez az évtizedeken át folyamatos társalgás és beszélgetés (is) mára már a múlté, eltávolodtak egymástól a termelők, az emberek. Itt tartunk.
