A járványhelyzet miatt bevezetett különféle korlátozások nagymértékben nehezítették a művelődési egyesület munkáját. Így van ezzel a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület, amely ennek ellenére igyekezett aktív maradni. Hajvert Lódi Andrea, a művelődési egyesület elnöke arról számolt be lapunknak, hogy a helyzet ellenére mozgalmas évük volt.
– Ha mindenféle összegzés nélkül beszélnék az előző évről, akkor azt mondanám, hogy minden rendezvény elmaradt. Viszont jobban utánajártunk, és az jött ki, hogy 54 programot valósítottunk meg, vagy vettünk részt rajta. Ez döbbenetes szám volt számunkra is. Amikor feloldották a rendkívüli helyzetet, akkor minden programot egymás hegyén-hátán szerveztünk. Viszont a hagyományos nagy rendezvényeink, mint a meggynapok, az évzáró műsor, a tánciskola és a szüreti napok, amelyek több száz embert megmozgatnak, nem jöttek létre. A folytonos újrakezdések ellenére a csoportok jól feltalálták magukat, és összesen 23 díjat hoztak haza. Szavalóversenyeken vettek részt a versmondóink, a népiének-csoport a Szólj, síp, szólj! találkozón, illetve a néptáncosaink a Vajdasági Gyermek- és Ifjúsági Szólótáncversenyen, és mindannyian nagyon szép eredményeket értek el. Ez azért is dicséretes, mert alig tudtunk próbálni, és nagyon nehéz volt megszervezni – mondta el az elnök a tavalyi év kapcsán, majd hozzáfűzte, hogy a járványhelyzet azzal is járt, hogy megvontak pénzeket az egyesülettől. Olyan támogatásoktól estek el, amire már szerződést írtak alá. Épp ezért nagyon nehéz volt anyagilag tisztába rakni a tavalyi évet – fogalmazott Hajvert Lódi.
A művelődési egyesület számára, a járványhelyzettől függetlenül, év elején mindig nagy a bizonytalanság. A tervezett programok eddig is pályázatfüggőek voltak, és így van ez az idén is, de ehhez még jönnek a különféle korlátozások – hangsúlyozta az elnök.
– Az idei évre egy A és egy B verzióval készülünk. Összesen 14 szakcsoportunk van, amiben benne vannak a különböző korosztályú néptáncosok, versmondók, mesemondók, népi énekesek, citerások, tamburások, színjátszók és a könnyűzenei csoport. A legnagyobb kihívás, hogy a csoportokat megtartsuk, mert ez a sok korlátozás leginkább a fiatalokat terheli meg. A nagykamasz korosztály az, amely a korlátozások hatására hajlamos feladni, ezért ez a helyzet a csoportok fennmaradására is nagy hatással van. Emiatt az egyik nagyon fontos célunk, hogy továbbra is megtartsuk a csoportokat, és motiváljuk őket. Másrészt jó lenne, ha a több évtizedes hagyományokkal rendelkező, nagy rendezvényeink valamilyen formában meg tudnának valósulni. Úgy gondoljuk, hogy a közösség összetartása szempontjából ezek nagyon fontosak. Ilyenkor van lehetőség a gyerekek és a felnőttek alkotói tevékenységének a bemutatására, ilyenkor tudunk találkozni, és építő jellegű közösségi eseményen részt venni. Épp ezért, ha az idén nem is a megszokott formában, de módosított változatban meg szeretnénk tartani őket. Akár kisebb létszámú közönség előtt, többször mutatjuk be, vagy szabadtéren szervezzük meg a műsort, vagy videófelvételt készítünk, és azt tesszük közzé – mondta el az elnök, majd azzal folytatta, hogy fontosnak tartják a felkészülést egy olyan helyzetre, hogy egész évben marad a korlátozás. Ebben az esetben olyan közösségi, kulturális programokat szeretnének megvalósítani, amelyek nem függnek a létszámkorlátoktól, és nem igényelnek tömeges részvételt, de alkalmat adnak a találkozásra és a közös alkotásra. Céljuk, hogy különböző érdeklődési körű csoportokat szólítsanak meg, valamint olyan korosztályokat, amelyek az eddigi években nem vettek részt aktívan a művelődési egyesület életében. Az elnök itt elsősorban a szülőkre és a nagyszülőkre gondolt, valamint a középiskolás és egyetemista korú fiatalokra. Havonta összehívnák azokat, akiket érdekel egy-egy felvetett téma.