Mire az állomásról elindul a vonat, addigra a vasutas vagy az állomásfőnök leengedi a sorompót.
A csókai állomásfőnök a vasúti átjárót tisztítja (délelőtt) (Gergely József felvétele)
Elvileg a dolog így működik, de nem Csókán, ahol a vasútállomás közelében található a sorompóval ellátott vasúti átjáró. A közelmúltban 19 óra 15 perckor, borús szürkületben autóval haladtam át az átjárón, amikor a sínekre értem, balról alig 20 méterre megszólalt a piros motorvonat szirénája. A frászt hozta rám. Az utasszállító orosz vonat (utasa van is, meg nincs is) lépésben haladt, még szerencse, különben szétlapított volna autóstul együtt.
A sorompó nem volt leengedve, fényjelzés vagy más egyéb sem figyelmeztette a vasúti átjárón közlekedő gépkocsikat, hogy emberek, itt JÁR A VONAT!
Volt már rá példa, hogy az állomásfőnök a piros tányérsapkájával a kezében STOP jelzést adott az autósoknak, amikor nem volt leengedve a sorompó, hogy álljanak meg, és engedjék át az állomásról induló motorvonatot. Elpusztult a sorompó? Mért nem javítják meg?
Mint kiderült, szó sincs meghibásodásról.
A felvételen látható csókai állomásfőnök a vasúti átjárón szorgalmasan tisztítja a sínek mellett felgyülemlett földet. Kérdőre vontam, hogy az említett időpontban miért nem volt leengedve a sorompó, pedig ott jött a vonat, az autósok pedig mit sem sejtve haladtak keresztül a síneken.
Az állomásfőnök, aki egy személyben a bakter is, munkaidőben, annak rendje és módja szerint, a csókai vasútállomás épületéből gombnyomásra leengedi a sorompót. Igen ám, de a munkaideje véges. Amikor elérkezik az idő, szépen fogja a cókmókját, és hazamegy a megérdemelt pihenőjére. Vajon hol a délutáni váltás? Ugyanis délelőtt és délután is legalább kétszer-kétszer le kell engedni a sorompót, amikor a jön a „Vörös Lobogó” orosz motorvonat.
Délutáni váltás egyszerűen nincs!? Délután és este senki nincs a csókai vasútállomáson, hogy leengedje a sorompót. Amint a kérdőre vont állomásfőnök elmondta: ez van, spórol a vasút, és délután nincs, aki leengedje a sorompót. Még szerencse, hogy a motorvonat vezetője ezt tudja, és csigalassúsággal közelíti meg a csókai vasútállomást. Ha ez nem így lenne, lehet, hogy én sem írnám most ezeket a sorokat, mert szétlapított volna autóstul, mindenestül.
Amikor a vasút felelőtlensége miatt csodálkozásomnak adtam hangot, az állomásfőnök nyugodtan csak annyit mondott, lehet, hogy őt is áthelyezik Csókáról – alig van áru- és személyforgalom –, és akkor már délelőtt sem lesz, aki leengedje a vasúti átjárót biztosító sorompót.
Egyelőre azt kellene megtanulnia annak, aki a vasúti átjárón közelíti meg vagy hagyja el Csókát, hogy délelőtt leengedik a sorompót, délután azonban már nem engedik le a sorompót. Logikus, nem? Azok a gépjárművezetők, akik eddig máshoz voltak szokva, ideje, hogy átszokjanak a csókai rendszerre, mert ha a motorvonat vezetőjét is áthelyezik másik vonalra, megtörténhet, hogy nem lépésben közelíti meg a csókai vasútállomást.
Különben meg ki van téve az átjárónál a stoptábla, tessék megállni, mert Szerbiában a felnyitott sorompó még nem jelenti azt, hogy biztonsággal áthaladhatunk a vasúti átjárón.
