Mindenszentek napján, tegnap délután a martonosi katolikus temetőben közös főhajtással és tiszteletadással emlékeztek az 1944-es magyar áldozatokra. Akkor huszonnégyüknek ontották vérét ártatlanul, azóta is a töltés mellett, a Csurgónál vannak elföldelve.
A síremléknél Savelin Zoltán helybeli plébános tartott egyházi tiszteletadást, megemlékező beszédet pedig dr. Forró Lajos történész mondott, akinek a nagyapja is az áldozatok között volt annak idején. A magyarellenes atrocitások egyik legjelentősebb kutatója, a Szegedi Tudományegyetem tanára, tizedik alkalommal állva a jelöletlen tömegsírnál, azt hangsúlyozta, egy adósságunk van még: az újratemetés, hiszen megbékélésről és a múlt méltó lezárásáról akkor beszélhetünk, ha eltemetjük halottainkat, de ez a küzdelem egyelőre még tart.
Eredményes lépésként értékelte, hogy már szabadon emlékezhetünk, elindult a megbékélés azzal is, hogy megtörtént a rehabilitáció, a csúrogi emlékhely is példa erre, amely azt hirdeti, áldozat és áldozat között nincs különbség, de valójában a legfontosabb lépés, annak sürgetése, hogy méltó helyükön, a temetőbe nyugodhassanak halottaink, még komoly feladatként vár ránk. Önmagában egy nép sem kollektív bűnös, nem felelhet egy nép néhány ember gaztette miatt, de a gyilkosoknak nevük van, és a népnek önmagának kell kivetnie soraiból a gyilkosokat. A megbékélés feltétele pedig a méltó kegyeletadás.
A kegyelet virágait az áldozatok hozzátartozóinak nevében Varjú Ferenc és dr. Forró Lajos helyezték el.
A martonosi helyi közösség elnöke, Horváth Gergely koszorúzott, a magyarkanizsai önkormányzat részéről Szarapka Ede, a Délvidék Kutatóközpont képviseletében Kalmár Tünde, a Magyar Nemzeti Tanács részéről Nyilas Leonov Anita, a VMSZ nevében dr. Körmöczi László, a VMSZ helyi szervezetének képviselői: mgr. Törteli Telek Márta és Dencs Valéria rótták le tiszteletüket az ártatlan áldozatok emléke előtt, majd a szentmisére a megemlékezés után a temető kápolnájában került sor.
