A zárónap a megemlékezésről szólt, valamint a Vándorkulacs is új gazdához került. Ezzel pedig be is fejeződött a vajdasági magyar irodalom egyik kiemelt eseménye Magyarkanizsán: a 69. Kanizsai Írótábor szombat délelőtt zárta kapuit.
A háromnapos tábor utolsó napja a megemlékezésről szólt. A tavalyi írótábor óta elhunyt neves vajdasági alakokról emlékeztek meg, név szerint Böndör Pálról, Bela Duranciról és Jung Károlyról. Utóbbi, nemrégiben elhunyt kiemelkedő vajdasági magyar költőre, néprajzkutatóra Dévavári Beszédes Valéria emlékezett vissza.
– Nagyon sokat lehet tőle tanulni, igényességet, irodalomismeretet. Igazság szerint mi rettenetesen irigykedtünk rá, mert Jung Károly nem csak néprajzos volt, de író és költő is. Egy költőnek, egy írónak sokkal könnyebb megfogalmaznia a gondolatait a népi kultúráról, mint egy néprajzosnak, aki a tudását különböző szakkönyvekből, az idősektől meríti. A Jung Károly-féle tanulmányoknak nagyon komoly tudományos alapja volt és az utána jövőknek igen magasra tette a mércét. De jó, hogy van egy ilyen mérce, amire mi emlékezhetünk – fogalmazott Dévavári Beszédes Valéria.
A hagyományokhoz híven az írótábor Vándorkulacsa ismét új gazdára talált, az idei évben Sinkovits Péter személyében. Sinkovits Péter évtizedekig dolgozott újságíróként, de verseskötetek, tárcakötet is született tollából, az utóbbi időben pedig a próza foglalkoztatja, eddig három regénye jelent meg, a negyedik pedig már készülőben van.
– Elsősorban akár illik, akár nem, de el kell mondanom, hogy meglepődtem, persze kellemesen. Mindig is erkölcsi elismerésnek számított ez a díj. Volt idő, amikor verssel kellett megszolgálni, most már másképp történik. Megtiszteltetés, hogy egy évig örömmel tekinhetek fel rá – fogalmazott az elismerést követően Sinkovits Péter.
