Oromhoz tartozik Bata Erzsébeték tanyája, takaros gazdasága, ahol szinte egy pillanatra sincs megállás, ahogy az a mezőgazdasággal foglalkozóknál lenni szokott. A végére ért a gabona betakarítása, sőt már szalmát se nagyon lehet látni a földeken, de már javában sárgállanak a napraforgók és nőnek a kukoricák is. A kilátás azonban nem kecsegtető az elért eredmények tükrében. Bata Erzsébet, a magyarkanizsai gazdakör elnök asszonya civilben több évtizedes múltra visszatekintő gazdálkodó. Mint a gazdákat tömörítő szervezet élén álló személy és mint termelő elmondta, hogy a búzatermés ezen a környéken igencsak gyenge lett.
– Az idei búzaterméssel nem lehet dicsekedni, elég gyenge lett a környékünkön, körülbelül a számításaink szerint harmincszázalékos terméskieséssel számolhatunk egy átlagos terméshozamhoz, nem is a maximálishoz képest. Ez nagymértékben károsítja a termelők jövedelmét, mert hátraveti a gazdaságot. Ezek az első pénzek, amik a termelők markát ütik, de nem ad túl nagy örömre okot. Az árpa, búza mellett a repce is bekerült a vetésforgóba a termelőknél, aminek a kifizetése szintén az elsők közé tartozik – kezdte Erzsébet a beszámolót. Ahogy elmondta, ebből az első jövedelemből szokták általában a bérleti díjakat is fizetni, úgyhogy emiatt is nagy jelentősége van a körforgásban ennek a bevételi forrásnak, amely idén sem az árak, sem a hozam tekintetében nem a legjobb.
– Sokan átadták a termést, mert rá vannak kényszerülve, hogy a pénz mielőbb a kezükben legyen. A búza végleges ára 18 dinár, tehát az ár igencsak alacsony, csakúgy mint a hozamok. Ezzel szemben a befektetések értéke magas volt. Minimum két növényvédelmi vegyszeres kezelésre is szükség volt, levéltrágyára is, a rovarok ellen is védekezni kellett, mindez tetemes költségekkel járt, alaptrágya, fejtrágya, hadd ne soroljuk… Abszolút mínuszba ment idén a búzatermesztés, ugyanúgy az árpa, habár az szerencsésebb helyzetben volt, azért is, mert az rövidebb vegetációs idejű növény, ezért hamarabb, pici nedvességtartalommal is jobban ki tud fejlődni. Rendkívül hosszú ideig szárazság volt, aztán az volt az érdekes, hogy az aratás kellős közepén bejöttek a kiadós esők, amik még inkább rontották a búza minőségét, mert a learatatlan és beérett búzának a hektolitersúlya és sikértartalma csökken, amikor nagyobb mennyiségű csapadék éri – magyarázta Erzsébet, aki a jóra is kitért.
– A csapadéknak azért haszna is volt, mert a kapásnövényeken nagyon sokat segített, meglendítette őket, ellenben már látszik ismét, hogy nagy szükség lenne megint kiadós esőre, hogy a csövek majd szemet is tudjanak hozni, hogy ki tudjanak fejlődni. Ekkor bízhatnánk abban, hogy a napraforgó, a kukorica, az őszi kultúrák majd talán pótolni tudják a búzában történt kiesést. Ellenben még ez nem belátható, mert július derekától augusztus közepéig tart a legkritikusabb hónap a kukoricák kifejlődésében. A napraforgók jobban tűrik a szárazságot, ez mindig így van, de ott is a szemkifejlődéshez nagy szükség van a csapadékra. A termelők az újabb fajtákat sűrűbbre vetik, hogy a tőszám minél nagyobb legyen, jó termést tudjanak elérni, de ez aztán már mind az időjárás függvénye – hangsúlyozta Bata Erzsébet.
A tanyavilágban most mindent az időjárás határoz meg, a gazdák, most, hogy búzájukat odaadták, csak remélhetik, hogy a napraforgó, a cirok meg a kukorica és az átvevő is jobban fizet.
Nyitókép: A búzában történt kiesést talán majd az őszi kultúrák tudják pótolni (Jenei Klementina felvétele)