Szilágyi Mária építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Karán dolgozik legújabb projektumán. Az pedig a Nagybecskerek Zsombolya közötti keskeny vágányú vasút (kisvasút) történetének a kutatása és dokumentálása. Ez lesz immár a harmadik helytörténeti munkája, amely részben szülőfalujához, Magyarcsernyéhez kötődik.
Szilágyi Mária helytörténeti kutatásait szülőfalujában kezdte, aminek az első eredménye a Fényben és árnyékban című könyve lett, amely Magyarcsernye történetét és építészetét ismerteti. Utána lényegében ezt a témát bővítette ki, amikor a Csekonics uradalomról írt kolléganőjével, Anica Tufegdžićtyel. Először egy kiállításon mutatták be a Csekonics-család történetét és építészeti örökségét, majd pedig erről egy monográfiát is megjelentettek.
– A most tervezett munka a Csekonics-család történetének egy bővített változata lesz, amely a Zsombolya és Nagybecskerek között közlekedő kisvonatot, a keskeny vágányú vasutat szeretné bemutatni – mondja beszélgetésünk elején Szilágyi Mária. – Kutatásainkat a Magyar Állami Vasút Levéltárában, a Vajdasági Levéltárban és a Csongrád Megyei Levéltárban végeztük. Sok tervrajzot és helyszínrajzot találtunk, kezdve a vasútállomásoktól és őrházakról a különféle raktárépületeken keresztül egészen a kutakig.
A magyarcsernyei vasútállomás (Fotó: Kecskés István)
Mit jelentett a vidék számára a kisvasút, amelyet még ma is sokat emlegetnek a vidéken élők?
– A vasúti járat a XIX. század végén, 1898-ban nyílt meg és hatalmas lépés volt a vidék számára, hiszen bekapcsolta az elszigetelt bánáti falvakat a monarchia vérkeringésébe. Nagy gazdasági jelentősége volt, főleg a Csekonicsok számára, hiszen a birtokukon 40 km-en haladt ez a kisvasút, és ők főleg gabonaszállításra használták. Később ki is bővítették ezt a keskeny vágányú vasutat és lóvontatású vasutat létesítettek a gazdaságukon, amely 60 km hosszú volt.
Szilágyi Mária: Van még felkutatni való (Fotó: Kecskés István)
Kutatásai során milyen érdekes dokumentumokra leltek?
– Számos, a szélesebb közvélemény által kevésbé ismert képeslapot és fényképet találtunk a XX. század elejéről. Mint mondtam, szinte aprólékosan megvan a teljes tervdokumentációja a vasútnak. Érdekesek és a kor szellemét tükrözik a földek kisajátításáról készült dokumentumok, szerződések. Külön érdekesség az állomásokon dolgozó személyeknek, főként az állomásfőnököknek a személyi lapjai, amelyekből részletes életrajzi betekintést kapunk azokról, akik ezt a kisvasutat működtették. Nemcsak róluk, hanem a családtagjaikról is.
Nagy vonalakban hogyan alakult a kisvasút sorsa?
– A gazdasági fellendülés a huszadik század első éveiben szemmel létható volt. Az első törés 1924-ben következett be, amikor Zsombolyát Romániához csatolták. Attól kezdve Nagybecskerektől Szerbcsernyéig, illetve Klári településig ment a vonat. Az olcsó szállításával sokáig szolgálta a vidék gazdaságát, de az utasforgalom terén is jelentős szerepe volt, hisz sokan jártak be dolgozni Nagybecskerekre. Aztán 1968-ban – úgyszintén gazdasági okokra hivatkozva – megszüntették.
Milyen tárgyi emlékei maradtak meg a kisvasútnak?
– A vasúti síneket az évek során felszedték. Néhány állomásépület és raktár azonban még megvan. Persze már nem használják őket eredeti rendeltetésük szerint. Egyes állomásépület ma lakóház, a raktárak legtöbbje pedig vagy elhagyatottan áll, vagy valami más célra használják őket.
Mikorra várható a kisvasút történetének bemutatása?
– Október végén, pontosabban október huszadikán szeretnénk bemutatni, mert azon a napon indult be a Nagybecskerek és Zsombolya közötti kisvasúton a forgalom. A lehetséges helyszín: Nagybecskerek, Szerbcsernye vagy Magyarcsernye lesz. Szeretnénk azonban minél több településen kiállítani a kisvasút történetét bemutató dokumentumokat és persze írott formában is megörökíteni az utókor számára.
