Szerbiában közel 750 ezren élnek mélyszegénységben, kétmillióan nehéz körülmények között, és húszezerre tehető azoknak a száma, akik a népkonyha ellátása nélkül jóformán éheznének – közöttük több mint tízezer gyermek van. A 320 ezret is meghaladja azoknak az időseknek a száma, akik nyugdíj nélkül tengetik a napjaikat, és a szegénységi küszöb alatt, azaz havonta kevesebb mint 8500 dinárból él a lakosság tíz százaléka.
Február 20-a a társadalmi igazságosság világnapja, ilyenkor rendre sok szó esik a szegényekről, a munkanélküliekről, a jogfosztottakról. Arról, hogy a 37 ezer lakosú óbecsei községben milyen a szociális helyzet, Svetlana Gagićot, az óbecsei Szociális Központ igazgatónőjét kérdeztük.
– A tavalyi évben több mint 1300 személy volt jogosult szociális segélyre a községünkben, nekik ezt a pénzt a minisztérium biztosította havi rendszerességgel. Egyszeri támogatást az önkormányzattól tavaly többen kértek, mint korábban, összesen 1641 fő fordult hozzánk segítségért azért, mert nincs pénze élelemre, a gyerek iskoláztatására, gyógykezelésre, temetésre vagy például útiköltségre. Az önkormányzat ezenkívül csaknem hatszáz tanulót támogat kedvezményes diákbérlettel, és a szociális segélyben részesülő gyerekes családoknak két köbméter fát is biztosított az önkormányzat. Sok problémával szembesülünk. Azok például, akik szociális segélyt kapnak, nem lennének jogosultak egyszeri támogatásra. Ők zömmel egyébként családi pótlékot is kapnak, és azokban az esetekben, ahol indokolt, ápolási segélyt is folyósítunk. Tavaly külföldi adományozóknak köszönhetően szegény sorsú gyerekeknek márciustól a tanév végégig uzsonnát tudtunk biztosítani, és tűzifára is jutott 68 családnak. A németországi támogatók az idén is jelentkeztek, nekik köszönhetően februárban ismét volt pénz uzsonnára, és ahol kevesebb a gyerek, ott márciusban is futja majd rá. A népkonyhának köszönhetően 420 fő jut ételhez a községben, ehhez a pénzt az önkormányzat, az ételt pedig a gerontológiai központ biztosítja – mondta el az igazgatónő.
Svetlana Gagić 16 éve áll a központ élén, szerinte az óbecsei község lakói egyre nehezebben élnek meg, de azt is megfigyelte: vannak olyanok, akik egyszerűen nem akarnak dolgozni.
– Mindenkinek meg kell változtatnia a hozzáállását, nem lehet állandóan csak kapni a társadalomtól, de nem tenni érte semmit. Több olyan esetem is volt, hogy az illető nem élt a lehetőséggel, amit felkínáltunk neki, egyszerűen nem jelent meg az általam megbeszélt állásinterjún. Van, aki úgy gondolja, neki nem éri ez meg, mert ha összeadom mindazt, amit tőlünk kap, higgye el nekem, annak a végösszege többre rúg, mint az Ön fizetése. Azok, akik elvesztették a munkahelyüket, szégyenlenek bejönni hozzánk, és csak akkor lépik át a küszöbünket, ha már teljesen kilátástalanná vált a helyzetük, de azok, akik soha nem is dolgoztak, nemcsak, hogy fesztelenül teszik ezt meg, de a szociális segély mellett egyszeri támogatást is kérnek, holott erre nincsen joguk – állítja.
Az igazgatónő elmondása szerint azok, akik egyszeri segélyért folyamodnak hozzájuk, leginkább gyógyszerre kérnek pénzt, pedig a szociális központnak elvileg nincs jogi lehetősége az egészségügyi ellátás költségeinek a támogatására. A szociális központok szövetsége éppen ezért nemrégiben hivatalos levélben kérte az illetékes minisztériumnak az ezzel kapcsolatos állásfoglalását, és arra várnak határozott választ, hogy a szociális központoknak az egészségvédelemre nyújtott támogatása célszerű eszközfelhasználásnak minősül-e vagy sem.
