Szeptember 17-én, életének 69. évében váratlanul elhunyt Karlo Dragutin Letić. Neve a legtöbb szabadkai számára az 1989-ben megnyílt Café Papillonnal fonódik össze, melyet a világon is elismert belsőépítészekkel rendeztetett be. A szabadkai dzsessztrombitás európai szellemisége ebben a különleges hangulatú kávézóban testesült meg, mely elválaszthatatlanul egybeforrt az ő személyével.
Karlo tartásával, modorával, életszemléletével igazi jelensége volt Szabadkának, egy olyan ember, amilyet manapság már ritkán találni. A Papillon kávézó mindig nyitva állt a barátok előtt, Karlóhoz mindig be lehetett térni egy teára és egy jóízű beszélgetésre, melyek legtöbbször az élet nagy kérdéseire kerestek választ. Az általa megálmodott kávézót a védett kulturális örökség részévé nyilvánították, az év elején pedig a rangos Coup de Fouet európai folyóiratban több oldalt szenteltek Szabadka legkülönlegesebb kávézójának bemutatására. Bár a Café Papillon megkérdőjelezhetetlen kulturális értéket képviselt, sorsa mostohán alakult, ugyanis több évnyi bizonytalanság és jogi huzavona után augusztus végén szétszedték a szakértők által több mint hárommillió euró értékűre becsült, kézzel készített belső teret, és elszállították azt a városházára, hogy egyszer a majdani Népszínházban egy ugyanolyan helyiséget alakítsanak ki, ahol az egyedi faintarziákat és a berendezést majd újra összeszerelik. Akkor Karlo úgy nyilatkozott, asztalosok szedték szét mindazt, amit művészek raktak össze. A Papillon megszűnése után alig egy hónappal tulajdonosa, Karlo életútja is véget ért. Temetésére tegnap került sor a Kéri temetőben, azonban néhányan az egykori kávézó lepecsételt ajtajánál helyezték el virágjaikat és gyújtottak gyertyát, ott, ahol Karlo a legtöbb idejét töltötte.
Ahogy a kávézó, úgy Karlo Letić személye is kitörölhetetlenül összeforrt ezzel a várossal, s nyomot hagyott mindazokban, akiknek volt szerencséjük ismerni őt.
