Péntek reggel tűz ütött ki a csantavéri hétgyermekes Gere családnál, az udvarban álló épületek teljes tetőszerkezete megsemmisült, és a ház külső falai is nagy mértékben megsérültek. A tűzoltók egész délelőtt azon dolgoztak, hogy megfékezzék a tüzet, és a csantavéri tűzoltókon kívül Szabadkáról is érkezett segítség. Bár a belső helyiségek nem váltak a tűz martalékává, a család otthona olyannyira megsérült, hogy teljesen lakhatatlanná vált.
A házban központi fűtés volt, és Gere Zoltán, a családfő reggel hat óra körül gyújtott be a kazánba, majd munkába indult. Irén, a felesége odabenn volt a házban, öltöztette a gyermekeket, akik iskolába készültek, de – mint mondja – nem vett észre semmi furcsát. Hét óra körül járt az idő, amikor a gyerekek elmentek otthonról, s Irén ekkor felfigyelt valamilyen furcsa robajra. Arra gondolt, hogy a gyerekek után csapódott be a kapu, de ekkor elment az áram is.
– Kiszaladtam az udvarra, és akkor láttam, hogy ég a kazánház ablaka, és füstöl, pattog az egész tető. Akkorra már a szomszédok is felfigyeltek a nagy füstre, és hívták a tűzoltókat. Teljesen elveszítettem az időérzékem, de azt hiszem, olyan fél nyolc körül már meg is kezdték az oltást, és nagyjából délben ment el az utolsó tűzoltókocsi. Azt mondták, majd később még visszajönnek, és hogy addig is ne nagyon menjünk be a házba, mert veszélyes, meg hogy figyeljük, nem kap-e újra lángra az épület, és ha valahol füstöl, locsoljuk le – meséli Irén, aki ottjártunkkor láthatóan még fel sem fogta igazán a történteket.
Mint mondja, a tűzoltók szerint valószínűleg a kazánházban lévő vízpumpa kaphatott zárlatot, és ez okozhatta a tüzet, viszont már napok óta használják a kazánt, és eddig egyszer sem volt vele gondjuk, és most sem gyanakodtak arra, hogy esetleg valami nincs rendben.
– Azt mondták, hamarosan kijönnek majd a felügyelők is, akik megvizsgálják a helyszínt, hogy kiderüljön, mi okozhatta a tüzet, és felmérjék a károkat – veszi át a szót Zoltán. – Egyelőre megbecsülni sem tudjuk, ez mekkora összeg lehet, még azt sem tudjuk, mi az, amit odabentről kimenthetünk. A teljes tetőszerkezet leégett, a bejárati ajtó megégett, és a külső falrész, az ablakok, ajtók is megsérültek. A kazánház is teljesen kiégett, és a bekészített fa is odalett, de legalább a két belső szoba, a bútorok, a ruháink, a háztartási gépek épek maradtak. Azt mondták, most nem lehet semmit tenni, az egészet le kell majd bontani, és az alapoktól újra felépíteni, mivel azonban jön a hideg, a tél, nem lehet belekezdeni egészen tavaszig. Néhányan azt ajánlották, hogy meglehet, jobban megérné, ha vennénk egy másik házat, mert azt, ami megmaradt, nem érdemes javítgatni, vagy pedig tavaszig takarítsuk el a romokat, addig meg próbáljunk találni egy helyet, ahol megalszunk, és kihúzzuk a telet – mondta.
A ház utca felé eső része vert falból készült, az oltás közben viszont alaposan átáztak a falak, a füst és korom pedig belepte az egész épületet. A ház folytatásaként egy másik téglaépület is áll, melynek úgyszintén leégett a teljes tetőszerkezete, és bár a falak nem sérültek meg, a helyiségek eláztak, és a sok víztől a plafonról darabokban potyog a sár és a vakolat. Ezek olyan mellékhelyiségek voltak, amelyeket a szülők az évek folyamán építgettek, hogy ha a gyerekeik kicsit nagyobbak lesznek, átalakítsák őket, hogy legyen saját szobájuk, s ne az utcai kétszobás házrészbe zsúfolódjanak be. Ha azonban ez az épületrész új tetőt is kap, a helyiségek jelenlegi állapotukban nem alkalmasak lakhatásra.
A pénteki napig nyolcan éltek itt, legidősebb gyermekük, Mónika a mellettük lévő házban lakik. A gyermekeket, akik reggel otthon voltak, Irén azonnal átküldte a szomszédokhoz, a szülők órákig nem is tudtak velük beszélni, sietve kimenekítették az állatokat is a szomszédok segítségével, és az oltáskor próbáltak valamennyit segédkezni, de főleg tehetetlenül nézték, hogyan veszik el húsz év kitartó munkája. Az ikerek, akik reggel iskolába mentek, nem is tudták, mi történik az otthonukkal, csak délután szembesültek a helyzettel.
Zoltán és Irén kissé hitetlenkedve és kétségbeesve álldogáltak az udvaron, és némán nézték, mi maradt a tűz után. Most még maguk sem tudják, mit is tegyenek, s hogy ezek után mi lesz velük. Irén nem szeretne másik házat venni, nem is tudnának miből – teszi hozzá, és szíve szerint inkább ezt építené újjá, hiszen ez volt az otthona, a családnak azonban egyelőre még nem is volt alkalma azon gondolkodni, mi lesz velük a jövőben. Egyelőre azon gondolkodnak, hogyan tudnák kimenteni az épen maradt berendezést, hiszen veszélyes most odabent tartózkodniuk, és azt sem tudják még, hogy hol töltik majd a következő hónapokat.
– Van még egy kétszobás házunk, rögtön ez mellett, ott a lányom él a barátjával. Oda néhány napra elmehetünk, de tíz ember hosszú távon nem élhet ilyen körülmények között, úgyhogy még nem tudjuk, hogyan múlik el a tél, és igazából azt sem tudom, mi lesz két perc múlva. Majd valami lesz – mondja Irén elcsukló hangon.
Ezen a tragikus délelőttön sok ismerős és segítőkész ember látogatott el a csantavéri Második Szőlősor utca 12-es szám alatt élő családhoz. A Hunyadi János Általános Iskola, a Caritas csantavéri szervezete, a helyi plébánia, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége és még sok más szervezet és magánszemély jelezte, hogy amiben csak tud, igyekszik segíteni a családnak, amely tagjait az egész falu dolgos, becsületes embereknek ismer, akik önerőből építettek fel mindent, s akiknek pár óra alatt odalett szinte mindenük.
Perc Márta, a Caritas önkéntes tagja is azonnal a család segítségére sietett, nagyon sokakat már a kora délelőtti órákban felkerestek, megosztva velük a családdal történteket, s mint megtudtuk, máris nyitottak egy bankszámlaszámot a család megsegítésére. Aki valamilyen formában szeretne segíteni a Gere családon, adományát az NLB Bankban nyitott 310-7210100008351-74-es számlaszámra fizetheti be, és bármilyen más, élelem, bútor vagy akár építőanyag formájában is hozzájárulhat a család megsegítéséhez akár személyesen, akár a Caritason keresztül.
