(Fotó: Molnár Edvárd)
A Palicson élő Csiszár családban a gyerekek mindig gondoskodnak róla, nehogy unalomba fulladjanak a napok, de egy nagycsaládban az a legtermészetesebb dolog, hogy mindig zajlik az élet. Gábor és Anna nem bánja, hiszen mindig is több gyermeket szerettek volna, és most három csemetéjük határozza meg mindennapjaikat.
Virág az idén lesz nyolcéves, Ákos hat, Adél pedig beszélgetésünk napján éppen betöltötte a két és fél évet, aminek nagyon örült, mert az már majdnem olyan, mint egy igazi születésnap.
Annának egy bátyja és egy húga van, így számára természetes volt, hogy az ő gyerekei is hárman legyenek, Gábor viszont egyedüli gyermekként nevelkedett, s mint mondta, mindig is hiányoztak neki a testvérek.
– Mivel a húgom hét évvel fiatalabb, sokszor rám hagyták a kicsit, és valahol szülői feladatokat is átruháztak rám édesanyámék. Ez nem mindig volt jó, másrészt sok öröm is van abban, ha az embernek testvérei vannak, hiszen sosem magányos – mondja Anna, hozzátéve, utólag nagyon jól jött neki, hogy a húgára olyan sokat vigyázott, így amikor megszületett első gyermekük, Virág, volt már benne egy magabiztosság, ami megkönnyítette az első babáról való gondoskodást. Ákos, a második gyermek persze új szülői tapasztalatokat hozott, annak ellenére, hogy egy szófogadó, nyugodt kisfiú, akivel nincs sok gond. Öccséhez hasonlóan Virág is nyugodt kislány, habár legidősebb lévén kissé uralkodó típus. Amíg nála már nagyon korán megmutatkozott a képzőművészet iránti tehetség, Ákos inkább a matematikában, logikában tűnik ki. Adél viszont a két már-már mintagyerek után egy örökmozgó, csintalan kislánynak tűnik, aki mindennap új színt és kihívást hoz a család életébe. Igazi rosszcsont, akinél a két idősebb gyermeknél alkalmazott nevelési elvek nem nagyon működnek.
– Pillanatnyilag nálunk úgy áll, hogy a két idősebb gyerek jobban kijön egymással, a két kisebb pedig sokat veszekszik, de ha Adél is kicsit idősebb lesz, ez a viszony biztosan változni fog. Azt is észrevettük, hogy Ákos mennyivel önállóbb lett azóta, hogy Virág iskolásként már nincs mellette, ugyanis korábban azt láttuk, hogy Virág a dominánsabb, Ákos pedig az alárendelt. Adél Virághoz húz, de ha Ákossal ketten maradnak, akkor kénytelenek jóban lenni, mert különben nincs kivel játszaniuk – magyarázza az anyuka.
Mint minden nagycsaládban, a mindennapok megszervezése időnként nagy kihívás, főleg, hogy Virág már iskolás, Ákos pedig még óvodába jár. Anna éppen ezért döntött úgy Virág születése után, hogy saját vállalkozásba kezdve szakfordítóként és honlapkészítőként otthon dolgozik, így saját maga osztja be az idejét, s a rugalmas munkaidő mellett a gyerekekkel is több időt tud tölteni, játszanak, tanulnak, majd este hat órakor kezdődik a vacsora, ezután jön a fürdetés, és elalvás előtt az elmaradhatatlan esti mese. Ha Adél további meséket követel, akkor az apukája az, aki felolvas neki, s csak ezután tudnak a szülők egy kis időt együtt tölteni. Mint mondják, a gyerekek megváltoztatták a kapcsolatukat, hiszen egymás számára kevesebb idejük marad, ezért ezek mindig értékes pillanatok. Hogy a szabad órákat valóban egymással és tartalmasan töltsék el, és nem utolsósorban a gyerekek miatt is, nincs tévékészülék a házban, hogy az ne rabolja el az idejüket a fontosabb dolgoktól.
Anna otthon dolgozik, ami nagyban megkönnyíti a mindennapokat, de szerencsére Gábornak is rugalmasabb a munkaideje, így néha korábban el tud szabadulni az irodából, ahol gépészmérnökként dolgozik, munka után pedig siet haza, hogy a gyerekekkel legyen és segítsen Annának, hogy feleségének jusson ideje a munkára. A háztartásból is igyekszik kivenni a részét, hiszen Anna nem mindig boldogul egyedül, főleg ha határidős munkái vannak, és néha a nagymama is besegít, ha úgy hozza szükség.
– Én egyedüli gyerekként nőttem fel, és immár nagycsaládos apaként egy furcsa, de kellemes állapot az az állandó zsibongás, ami körülvesz. Nem egyszerű összehangolni a dolgokat, és munka után nyugodtnak, türelmesnek lenni a gyerekekkel, de másként nem lehet. A gyerekek napirendje alakítja a mi napirendünket is, s teljes mértékben alkalmazkodni kell ehhez, még akkor is, ha az embernek időnként hiányzik egy kis pihenés, szabadság. Igaz, ez is megoldható valahogy. Inkább azt sajnálom, hogy a barátokkal nem tudunk többet együtt lenni, hiszen ott is vannak gyerkőcök és nehéz összehangolni, hogy egyszerre legyünk szabadok és találkozni tudjunk, de amennyire lehet, igyekszünk velük is tartani a kapcsolatot – mondja Gábor.
Anna viszont inkább a kulturális kikapcsolódást hiányolja, például évek óta nem voltak színházban, de mint hozzáteszi, a gyerekeket ugyan nem szívesen hagyná otthon, az azért jól esne, ha egy hétvégére kettesben elutazhatnának. Idővel, amikor majd a gyerekek nem kötődnek hozzájuk ennyire, talán lesz is rá alkalom.
Mint a szülőktől megtudtuk, a közös programok során nincs nagy fennakadás, nagyon gyakorlottak már a készülődésben, elindulásban, minden vasárnap reggel templomba mennek, és vasárnaponként Anna szüleinél az egész család összejön – ebédkor tizenketten ülik körbe az asztalt. Születésnapokkor mindig tele a ház, ezek azért elég húzós órák, teszi hozzá Anna, karácsonykor pedig ők mennek mindenfelé látogatóba, ami úgyszintén kissé fárasztó, mert egész nap vendégeskednek. Nyaralni is járnak, az is mindig nagyon szép élmény, illetve amikor alkalmuk van rá, kirándulnak vagy közös sétákra indulnak, és időnként egy-egy mórahalmi fürdést is beiktatnak, amik úgyszintén emlékezetes napok. Ezekbe a mindennapokba ugyan akár a negyedik csemete is beleférne, de Anna és Gábor egyelőre nem erőlteti, hiszen a nagycsaládról szőtt terveik megvalósultak, a ház gyerekzsivajtól hangos, és csemetéik sohasem magányosak.
– A testvérek nagyon sokban tudják egymást segíteni, gyerekként legalábbis biztosan így van. Hogy később, felnőtt korukban milyen lesz a kapcsolatuk és mennyire tartanak össze, az már sok dologtól függ és szülőként talán nem is lehet ezt befolyásolni, de én nagyon remélem, hogy a gyerekeink felnőttként is szoros kapcsolatban lesznek majd egymással, és semmi sem választhatja el őket – mondja Anna.
