Pontosan százhetven évvel ezelőtt, 1844. március 7-én Bittermann Károly megnyitotta az első nyomdát Szabadkán, mely a mai Ivan Sarić Műszaki Iskolával szembeni park helyén, az akkori Mérnök utcában álló egyik épületben kapott helyet. Itt ma egy süllyesztett trafóállomás van, de egykor itt vette kezdetét a szabadkai nyomdászat.
Dietrich Gyula nyugalmazott nyomdász kutatásainak révén ma már tudjuk, Bittermann Károly Óbudáról érkezett városunkba, és itt alapított nyomdát, melyben a magyar mellett cirill betűs nyomtatványok is készültek, valamint dalmátok részére is nyomtattak. Könyveket, különféle kiadványokat és pénzt is nyomtattak, az 1848/49-es forradalom idején pedig itt készült Szép Ferenc, a nagytemplom káplánjának napilapja, sőt a forradalom után Bittermannt emiatt be is börtönözték, kilenc hónapot töltött a temesvári börtönben. Halála után fia, Bittermann József vette át a nyomdát, s jó pár évig sikerrel vezette azt. Idővel azonban újabb nyomdák nyíltak Szabadkán, melyek olcsóbbak voltak, Bittermannéknál viszont a minőséget helyezték előtérbe, ezért drágábban dolgoztak, így egyre kevesebb munkájuk volt. József a nyomdagépek megújításában látta a megoldást, ezért egy nagyobb kölcsönt vett fel, de továbbra sem tudtak annyi megrendelőt szerezni, hogy felvegyék a versenyt a többi nyomdával. A Bittermann Nyomda lassan hanyatlásnak indult, és mivel képtelenek voltak fizetni a törlesztőrészleteket, József 1907-ben kénytelen végleg bezárni a nyomdát.
A szabadkai nyomdák közül még mindenképpen érdemes megemlíteni a zsidók által alapítottakat is, például a Schlesinger, Székely, Lipsitz vagy a Bossán Nyomdákat, és a bunyevácok – Blesić Vinko, Nikola Tomić – is nyitottak nyomdákat, valamint volt egy szerb nyomda is, Dušan Petrovićé, ahol az első Subotičke novine jelent meg. Ezek a nyomdák már modernebb gépekkel dolgoznak, s immár női nyomdászok is megjelennek. A két világháború között a nyomdák nagy része bezárt, és néhányat később államosítottak is.
A szabadkai nyomdászatban fontos szerepet töltött be a Hirth Aladár által 1909-ben alapított nyomda, ami a mai Városi Múzeum épületében kapott helyet, s amely a Minerva ősnyomdája volt, ezenkívül a Vasúti Nyomda, mely a mai Ivan Sarić Műszaki Iskola helyén működött, és főleg a vasútnak nyomott, valamint a Városi Nyomda, mely a mai Branislav Nušić utcában, az egykori Városi Bérpalota épületében volt. A 170 év alatt ezek a nagy nyomdák ugyan tönkrementek, de Bittermannék kis nyomdaműhelye és az azt követő nyomdák mindenképpen meghatározták a város életét.
