A szabadkai Jenei házaspár, azaz Krisztina és Igor számára nem volt kérdés, hogy három gyermekük lesz, s őket úgy nevelik, hogy a köztük lévő testvéri szeretet és összetartás felnőtt korukban is megmaradjon. Mindent, amijük van, a szülők önerőből, hosszú évek munkájával érték el, de mint mondják, mindig is azt tartották szem előtt, hogy amennyi időt csak lehet, a gyerekeikkel töltsenek, s ne a pénz utáni hajsza határozza meg a családjuk mindennapjait.
– Habár mindig jól jön, ha pár dinárral több van, de úgy gondoltuk, fontosabb az, hogy többet legyünk együtt, segítsük egymást és törődjünk a gyerekekkel. Az elmúlt évek tapasztalata alapján azt kell mondjam, aki az anyagiakra fogja, miért nem vállal egy vagy több gyereket, az csak kifogásokat keres. Ahol van egynek, ott van kettőnek, ahol van kettőnek, jut a harmadiknak is, úgyhogy aki akarja, meg tudja oldani – mondja Jenei Igor.
Krisztina és Igor még albérletben laktak, amikor közel tizenöt évvel ezelőtt megszületett első gyermekük, Dorina, majd az első adandó alkalommal beköltöztek épülőfélben lévő házukba, mely még messze volt ugyan a teljes befejezéstől, de a biztos otthont jelentette, ahol már merték vállalni a következő csemetét, Noelt.
– Beköltöztünk és a következő évben már meg is született Noel, aki most már tízéves. Dorina nagyon örült a testvérnek, mindig is jól kijöttek egymással, de emlékszem, hogy amikor két éve bejelentettük, hogy lesz még egy testvére, az már nagyon nem tetszett neki – mondja az anyuka.
– Noellel nagyon jóban vagyunk és korban is közelebb vagyunk egymáshoz – veszi át a szót Dorina. – Ő csendesebb típus és a legtöbb titkunkat is megosztjuk egymással, amit a szülőknek nem akarunk elmondani, Leon viszont mindig veszekszik velem, ha itt van anya. Emlékszem, amikor bejelentették, hogy lesz még egy testvérünk, nem örültem neki. Olyan jól megvoltunk így négyen, és nem értettem, miért kell ezt elrontani. Persze ez az érzés elmúlt, most már jó ez így és biztos vagyok benne, hogy ha Leon is kicsit idősebb lesz, a viszonyunk is sokkal jobbá válik. Annak azért örülök, hogy nemcsak a szüleim, hanem az öcséim is tiszteletben tarják, ha szeretnék elvonulni, egyedül maradni.
Noel is azt mondja, hogy egyelőre Dorinával jön ki jobban, mert ő idősebb, de az öccsével is szeret játszani.
– Szerintem jó középső gyereknek lenni, mert mindkét testvéremmel jól ki tudok jönni, ha játszani van kedvem, ott van Leon, ha beszélgetni, ott van Dorina, és rám is odafigyel mindenki.
Mint a szülők mondják, Dorina uralkodó, irányító típus volt már kisgyerekként is, s ez a későbbiekben sem változott, sőt néha a békítő szerepet is vállalja, Noel a csendesebb, irányíthatóbb gyermek a családban, Leonnál azonban még nem lehet tudni, milyen temperamentumú gyerek lesz, de mindhármukban ott rejlik a művészetek iránti hajlam.
– Én elsőként kislányt szerettem volna, aztán pedig egy fiút, és ez össze is jött, így ezután már nem számított lány lesz-e vagy fiú, csak jöjjön a harmadik. Amikor pedig Leon megszületett, akkor éreztem azt, hogy így teljes a család – mondja az anyuka, akit a gyermeknevelésben az óvónői tapasztalatai is segítették.
– Én pedig igyekszem segíteni Krisztinának, például én vásárolok be, vállalom a krumplipucolást, porszívózást. Munka után mindig sietek haza, hogy a családdal együtt legyünk, így én is szoktam vigyázni a gyerekekre, meg persze a ház körüli férfimunkákat is elvégzem. Azt hiszem, egy nagycsalád csak úgy tud jól működni, ha mindkét fél kiveszi a részét a teendőkből – mondja Igor.
A családtagok igyekeznek minél több időt együtt tölteni, közös családi programokat szervezni, például kártyáznak, társasjátékoznak, de legfőképpen sokat beszélgetnek mindenféléről. Ezenkívül vannak anya-lánya programok, Noel pedig az édesapjával szokott szerelgetni. Korábban nyaralni is voltak, de amióta Leon megszületett, nem jutottak el tengerre, azonban nagyon várják már a következő családi nyaralást.
– Nem félünk három gyerekkel nekivágni egy hosszabb útnak, az a titka, hogy a szülő hogyan áll hozzá a dolgokhoz. Nem kell pánikolni és akkor a gyerekek is nyugodtak – árulja el Krisztina. – Egyébként a szombati és vasárnapi ebédkor mindig együtt vagyunk, és nagyszülőkhöz is mindig együtt megyünk.
Az első gyermek itt is nagy kihívás volt a szülőknek, de Noellel már valahogy könnyebb volt minden, a Leonnal való törődés, nevelés viszont már teljes nyugalommal történik, sőt a gyerekek is nevelik egymást. Bár a mindennapok ugyan zsúfoltabbak három gyermek mellett, a Jenei házaspár úgy érzi, ma mégis könnyebb az életük, mert mára megteremtették családjuknak mindazt, amit szerettek volna. Az, hogy a gyerekeik állnak a mindennapok középpontjában és nincs nagyon idejük arra, hogy egy kis szabadidőt lopjanak maguknak, nem okoz problémát, hiszen tudták, hogy ez a néhány év ilyen lesz, és úgyis lesz elég idejük magukra, amikor majd a gyerekek nagyobbak lesznek. Mint mondják, a legnagyobb kihívás számukra, hogy mindhárom gyermeküknek megadják a kellő figyelmet, törődést, jó példát mutassanak számukra, de a legfontosabb, hogy mindhárom csemetéjüket tiszteletre és becsületre neveljék.
