A csantavéri Kovács családnak néhány éve még mindene megvolt, s nemcsak hogy nem szorultak segítségre, hanem ők segítettek másoknak. Egy szerencsétlen kimenetelű halálos baleset azonban mindent megváltoztatott és azóta egyik napról a másikra éltek, de segítséget akkor sem akartak kérni senkitől. Ha nincs Matuska Szilvia, aki csupán pár házra lakik tőlük, a család továbbra is csak saját erejére támaszkodott volna, így azonban egy hónap alatt megváltozott az életük.
– Nagyon szégyelltük, hogy milyen körülmények között élünk, ezért nem is akartunk senkit fogadni a házban, inkább mi mentünk másokhoz vagy az udvarban meg a ház előtt beszélgettünk az emberekkel. Szilvia nemrégiben eljött hozzánk, és bár először nem akartuk, hogy lássa, egy ágyon meg egy matracon kívül nincs bent semmink, de végül bevezettük őt. Nem is gondoltuk volna, hogy alig pár hétre rá az emberek összefognak értünk és lesz itt ágy, székek, szőnyeg. Most már viszont akár vendégeket is fogadhatunk, a gyerekeknek is van hol aludniuk, a ruhákat pedig szekrényben tarthatjuk – mondja Kovács Ilona boldogan.
A családdal való beszélgetés során kiderült, hogy minden akkor romlott el, amikor István, a családfő édesapja meghalt egy közlekedési balesetben. Mindenüket pénzzé tették, hogy fizetni tudják az eset utáni per költségeit és az ügyvédet, de a bíró nem ítélte meg nekik a kártérítést, az ügyvéd is becsapta őket, a pénzük pedig elúszott. Eladták a jószágaikat is, bikákat, csirkéket, s azóta nem tudtak újra talpra állni, így a családnak sokat segítene, ha újra lennének aprójószágaik, mert így legalább mindig kerülne étel az asztalra.
Matuska Szilvia, aki a Caritas csantavéri csoport, valamint a Facebook közösségi oldalon működtetett Segítő kéz nevet viselő csoport tagja, felfigyelt a nehéz sorsú családra és bevonva a csoport többi tagját is, az emberekhez fordult segítségért, s hamarosan egész Vajdaságból érkezni kezdtek az adományok. Az összefogás ismét példaértékűnek nevezhető, hiszen alig néhány hét alatt annyi felajánlás érkezett, hogy többek között sikerült berendezni Kovácsék addig szinte teljesen üres házát is.
Perc Márta, a Caritas tagja és a Segítő kéz csoport egyik vezetője, valamint Szilvia elmondták, az elmúlt hetekben sorra érkeztek az adományok, így Királyhalmáról komplett konyhabútor és edények érkeztek, Topolyáról ágyat, babruhákat, függönyöket, lábbeliket, élelmiszercsomagot, pelenkát, higiéniai csomagot küldtek az emberek. Ezenkívül a család kapott szőnyeget, szekrényeket, illetve a kicsinek tápszert, babakocsit, járókát küldtek, a betegséggel küszködő családtagok pedig gyógyszereket kaptak.
Azon a napon, amikor ellátogattunk a családhoz, az esti órákban egy újabb bútorszállítmányt vártak Adáról, melyekkel Gyöngyinek, István húgának a szobáját tervezték berendezni.
– Végre én is külön lehetek a kislányommal, lesz saját ágyunk, szekrényünk, nem csak a csupasz falak, az üres helyiség. Nagyon örülök neki – mondta Gyöngyi mosolyogva.
A ház a család tulajdonában van, s amíg még anyagilag jobban álltak, bevezették a vizet és az áramot is, azonban immár évek óta nem tudnak nagyobb összeget félretenni, hogy bármit is javítsanak a helyzetükön, kifizetik a számlákat, a többi pénzből pedig élelmet vásárolnak a család számára.
István és Ilona három gyermeke, mégpedig Andor, Andrea és Anikó mellett Gyöngyi és tíz hónapos kislánya is ott élnek. Sajnos a tizenöt éves Andrea halmozottan fogyatékos kislány, Istvánt pedig epilepsziás rohamok gyötrik, amióta az édesapjával megtörtént a tragédia. Gyöngyi a beteg lába miatt nem tud munkát vállalni, tíz hónapos kislánya, Klaudia pedig néhány héttel ezelőtt egy vírusos fertőzés miatt, ami megtámadta a szívét, kórházba került.
A családnak a tömérdek adomány révén most már szinte mindene megvan. Mint István mondja, van még egy üresen álló szobájuk, melynek rendbe kellene hozni a mennyezetét, és akkor a tizenkilenc éves Andor fiuknak is lenne saját kis kuckója. Egy fiatalember fel is ajánlotta, hogy amennyiben meglesz a szükséges építőanyag hozzá, ő ingyen megcsinálja a munkát, de mint István mondja, egyelőre erre nincs pénzük, de a jövőben szeretnék, ha ezt a szobát is rendbe tudnák tenni.
Ilona még hozzátette, már csak egy villanyrezsóra és egy mosógépre lenne szükségük, főleg ez utóbbira, mert most mindent kézzel mos és két napig tart, mire befejezi a munkát. Emellett pedig a gyerekekkel is törődni kell, takarít, főz, úgyhogy ez nagyban megkönnyítené az életét. Ahhoz pedig, hogy a fürdőszobát is használni tudják, már csak egy bojlerre és egy mosdótálra lenne szükség.
Kovácsék végtelenül hálásak a segítségért, mert önerőből mindezt nem tudták volna megteremteni a családnak.
– Nem gondoltuk volna, hogy ilyen sok jószándékú ember van, és nagyon szeretném mindenkinek megköszönni ezt a sok dolgot, az Isten segítse meg őket, akárhová mennek – mondta még Ilona.
