A 35 milliméteres filmek ideje lejárt, s ezzel a klasszikus értelemben vett mozik és a filmvetítések is lassan átalakulnak, hiszen a filmszalaggyártás ma már drága mulatság, a jövő pedig a digitalizált technikáé. A Lifka Sándor art mozi az egyetlen igazi mozi a városban, és a kor szellemével nekik is haladniuk kell, így hamarosan a filmszalagokat náluk is felváltja a digitalizált projektorral való vetítés.
Šimon Vuletić Viktória, a Lifka Sándor art mozi igazgatónője elmondta, két év után sikerült az önkormányzattól négy és fél millió dinárt kapniuk a projektorra, melyre a közbeszerzési pályázatot már készítik is elő, így a tervek szerint a nyár elején már itt is az új technikát használják.
– A DCP-re (Digital Cinema Package) való áttérés lehetővé teszi majd, hogy a filmeket rögtön meg tudjuk kapni, azaz ahogy Belgrádban elkezdik játszani a filmeket, ezen a szerveren keresztül megkaphatja minden város, amelyik rendelkezik a modern technikával. Ez természetesen az is jelenti, hogy versenyképesebbek is leszünk, az új filmek hamarabb eljutnak hozzánk, mint korábban, így várhatóan nagyobb lesz a közönség is, azonban a 3D-s filmvetítésekre még biztosan várni kell, erre ugyanis egyelőre nincs pénzünk, viszont szeretnénk majd pályázni, hiszen az emberek ma már igénylik ezt a fajta moziélményt.
Az igazgatónő rámutatott, a városban működő Eurocinema mozi modern technikája és a 3D-s filmvetítéseik értelemszerűen háttérbe szorították a Lifka mozit, ahol a választék nagyon kicsi, és a filmek késve érkeznek meg hozzájuk. A filmszalagokat dobozokban városról városra szállítják, ezért fel kell iratkozniuk az igénylők listájára, és minden esetben csak a nagy belgrádi és újvidéki mozik után kerülhetnek sorra.
– A kommersz és gyerekeknek készült filmeken kívül vetítünk művészfilmeket is, illetve igyekszünk minden Szabadkán és környékén készült filmet is bemutatni. Pillanatnyilag hétfőn és kedden a képregények alapján készült filmek láthatók nálunk, ezenkívül számos egyéb programmal egészítjük ki a filmvetítéseket. A többi között bekapcsolódtunk a Múzeumok éjszakája rendezvénybe, s az idén is több programunk lesz. Az udvarban koncertek, továbbá egy élő performansz kapja a főszerepet, odafent pedig egy fényképkiállítás lesz látható. Két szerzői filmet mutatunk be, az egyik dokumentumfilm a Majomplaccról, a másik a Központ III. helyi közösségről készült, illetve Blue Szabadka elnevezéssel további három filmet vetítünk le, mégpedig a Blue Velvet, a Három szín: kék és a Betty Blue c. filmeket, melyek címükben kötődnek a kék színhez. Év közben is igyekszünk minél több kulturális tartalommal szolgálni a közönségnek, s a színház- és moziklub is azt a célt szolgálja, hogy egy-egy előadás vagy film után az emberek összejöjjenek itt, és megbeszéljék élményeiket, vagy találkozzanak a színészekkel – mesélte az igazgatónő.
Az épület egyik utcára nyíló helyisége jó ideje üresen áll, de elég sokáig tartott, mire sikerült meggyőzni az illetékeseket, hogy ne kereskedelmi vagy vendéglátó-ipari tartalommal töltsék meg azt, hanem a mozit és a Kosztolányi Dezső Színházat bővítsék ilyen módon. Az elképzelés szerint olvasópróbák és kiállítások helyszínéül szolgálna ez a kis terem, és természetesen a bejárati üvegajtó egyfajta reklámfelület is lenne. Az igazgatónő elmondta, szeretnék, ha a kapualjnál, melyen keresztül az emberek az épület udvarába jutnak, egy szép kaput is felszerelnének, mert most akár éjszaka is bárki bemehet az udvarba, a kapu kinézetét illetően azonban egyelőre még nem sikerült megegyezésre jutniuk a Községközi Műemlékvédelmi Intézettel. Az épület védelem alatt áll, így az intézet ragaszkodik a 19. századi nagykapu visszaállításához, az azonban drága, az ő ötletük viszont inkább egy csipkézett, rácsos kapu lenne, mely jobban illene a hely hangulatához, és akkor a kapualj is érvényre tudna jutni valamilyen díszes megvilágítással.
– Többször is jeleztem a város vezetőségének, hogy jelenleg ingyenes parkolónak és nyilvános vécének használják az udvart, ezért mielőbb szükség lenne a kapura, és remélem, sikerül a Műemlékvédelmi Intézettel is megegyezésre jutnunk a kinézetét illetően. Ezenkívül nagy szükségünk lenne legalább még egy munkatársra, mert most csupán öten vagyunk – két technikus és egy titkárnő dolgozik, illetve a pénztároson osztozunk a színházzal –, egyelőre azonban erre nincs lehetőségünk. Bár sajnálatos, hogy a kultúra mindig egy kicsit háttérbe szorul a nehéz anyagi körülmények miatt, éppen ezért nagyon örülünk annak, hogy Szabadkának egyáltalán lehet mozija – tette hozzá.
