Az ajtóban sorba rendezett gyerekcipők fogadnak, azt üzenik, itt egy népes család él. A nappalit játékok uralják, vidám, barátságos hangulatot teremtve a helyiségben, s ahogy tanyát verünk a szőnyegen, máris előkerül a társasjáték. Értékes pillanatok ezek a szülőknek is, egy szabad szombat délután, amikor kötetlenül együtt lehetnek csemetéikkel, Balázzsal, Bálinttal, Borókával és Danival.
A hétköznapok során csak az esti órákban tud összejönni a család, hiszen amíg Korhecz Ágnes napjait a gyerekekkel való törődés és a házimunka köti le, addig, férje, Ajtai Tibor csak az esti órákban érkezik meg a munkából. Mint mondják, ők is tele vannak feszültséggel, keveset pihennek és a gyerekek körül mindig akad tennivaló, mégis érezhető, hogy egy kiegyensúlyozott, szelíd és szeretetteljes légkör uralkodik közöttük, s a társaságukban valahogy az ember azt érzi, nincs is szebb és könnyebb dolog annál, mint négy gyermeket nevelni.
– Kulcsfontosságú odafigyelni egymásra, hogy ezt a hangulatot megőrizhessük. Ahányan vagyunk, annyi felé szaladgálunk, de igyekszünk legalább a hétvégéken egy kis időt együtt lenni, közös programot szervezni – mondja Ágnes, akitől megtudjuk, két testvére mellett megszokta a nyüzsgést és az unokatestvéreinek is négy-öt gyerekük van, úgyhogy természetes volt számára, hogy neki is nagy családja lesz.
Tiboréknál viszont a kétgyermekes családmodell volt a jellemző, és bár szeretett volna gyermeket, sosem volt konkrét elképzelése, mennyit.
– Ágnessel több gyermeket terveztünk, de mindig az döntött, hogy bírunk-e még egyet vállalni, s minden alkalommal meg kellett érnünk a következőre. Ez egy folyamat, és sok függ a gyermektől. Balázs nagyon jó, könnyen kezelhető fiú volt és meghozta a kedvet a második gyerekhez, Bálinthoz. Minden egyes gyermek után átalakul az élet, s minél több gyereke van az embernek, annál kevesebb mozgástere marad, hogy saját élete legyen. Ez valahol lemondás, de eleve csak akkor vállal az ember ilyesmit, ha meg van róla győződve, hogy ez jobb minden másnál, hiszen a gyermek kárpótol mindenért, úgyhogy ezt nem is lemondásként éli meg az ember, hanem választásként és a családja lesz a hobbija – mondja Tibor, aki szerint általában a harmadik-negyedik gyereknél érnek be az addig szerzett tapasztalatok.
Ágnes is nagy változásként élte meg a második gyermekük, Bálint megszületését. Kellett egy kis idő, mire megérett benne az érzés, hogy itt az ideje a következő csemetének, de Boróka és végül Dániel vállalása már valahogy magától értetődő volt, mert készen állt arra, hogy több gyerekre figyeljen párhuzamosan.
– Látom annak az előnyét, hogy mennyivel jobb nekik is. Sokszor nem teljesülhet rögtön az elképzelésük, de ez is a javukra válik, megtanulják, hogy türelmesebbek legyenek, hogy megosszák egymással a dolgokat. Amikor fáradtak vagyunk, előfordul, hogy eluralkodik egy kaotikus állapot, ezt nem lehet kikerülni, de akkor is érezzük, abban a pillanatban kire kell leginkább odafigyelni és ezt a többieknek is el kell fogadniuk.
Természetesen mind a négy gyermek más természetű. Balázs jól nevelhető természet, de Bálintot és Borókát nehezebb irányítani, és ami működött Balázsnál, az nem működik a két középső gyerkőcnél. Viszont a legidősebb testvértől sokat tanulnak a kisebbek, hallgatnak rá, ami megkönnyíti a szülők dolgát, sőt saját gyermekeik megnyilvánulásai sokszor tükrözik az ő helytelen vagy következetlen viselkedésüket is, így ők is sokat tanulnak, fejlődnek a gyerekeik által. Ebben a családban, ahol az átlagéletkor tizenöt év, odafigyelnek egymásra, s egymást nevelik.
– Minden nap forgatókönyvét végiggondolom este is, reggel is, hiszen Balázsnak az iskolán kívül külön elfoglaltságai is vannak, Boróka és Bálint két különböző oviba járnak, sőt Bálint is kezd majd tornaórára járni. Persze ellentétes váltásban van a két fiú, úgyhogy már most látom, mennyire nehéz dolgom lesz, arról nem is beszélve, hogy tanárként nem csak óráim lesznek, hanem fel is kell majd azokra készülnöm. Kénytelen az ember segítséghez folyamodni, hiszen már az is sokat jelent, ha az egyik anyuka vállalja, hogy az én fiamat is elhozza az iskolából, vagy elviszi tornára. Nagyon sokat segít, hogy a központban lakunk és minden közel van, szerencsére édesanyámra is tudok számítani, Balázs is egyre önállóbbá válik, hiszen már harmadikos, és Borókán is látszik, hogy önálló kislány lesz.
Tibor, aki fizikusként dolgozik Magyarországon, már korán reggel munkába indul és csak az esti órákban ér haza.
– Estére sűrűsödnek be igazán a dolgok, Ágnes nem is bírná egymaga ellátni az összes feladatot. A fürdetés is néha elhúzódik, minden este száz fogat mosunk meg és előfordul, hogy egy este öt fejet is meg kell mosni, de némi rutinnal ezt is meg lehet oldani. Persze mindig vannak váratlan fordulatok, de muszáj szervezetten csinálni mindent, például meghatározott protokoll szerint zajlik az autóba való be majd kiszállás is, mert felkészületlenül káoszba és stresszbe torkollik minden. Érdekes, hogy régen a két gyerek mellett több időnk ment el a mindennapok megszervezésére, mint most négy gyerekkel – jegyzi meg az apuka.
– Kilenc óra után a gyerekeket lefektetjük, elvileg ekkor jön el a szülők ideje, ami gyakorlatilag az jelenti, hogy bezuhanunk az ágyba és igyekszünk elaludni – veszi át a szót az anyuka. – Megtanultunk keveset aludni, és ha egyhuzamban három-négy óra összejön, akkor már szinte kipihenjük magunkat. Persze amikor majd nagyobbacskák lesznek a gyerekek, ez is megváltozik – mondja Ágnes.
Mint a szülők mondják, igyekeznek egymásra is tekintettel lenni, amennyire a helyzet engedi, egymást kisegítve tehermentesítik a párjukat, hogy az a másik néha-néha lopjon magának egy órát, amikor kikapcsolódhat, feltöltődhet. Az ő mindennapjaik jól példázzák azt, hogy bár sok kihívással kell szembenézni, sok problémát kell megoldani, és néha erőn felül kell odatenniük magukat, nagycsaládosnak lenni a legszebb kaland, a lehető legjobban választottak, amikor erre az útra léptek.
