Mint minden nagycsaládban, Rind Vitézéknél is az átgondolt, jól megszervezett mindennapok jegyében telik az élet, hiszen amíg Roland vállalkozóként a munka mellett igyekszik minél több feladatot ellátni a gyerekek körül, addig Edit otthon igyekszik tartani a frontot, hiszen nemcsak a most hét hónapos Tamásról, hanem a hároméves Ádámról és a tízéves Roliról is gondoskodni kell.
Bár a palicsi Rind Vitéz házaspár eleve nem zárkózott el a nagycsalád gondolatától, de amikor Rolinak is kifejezett vágya lett egy kistestvér, a szülők úgy gondolták, végső ideje, hogy újabb gyerkőccel gyarapodjon a család, és mivel Ádám nagyon jó baba volt, nem haboztak vállalni a harmadik gyermeket sem, Tomit. Az apuka szerint a második gyermek megszületése után lettek valóban igazi család, de Tomi megérkezésével lett teljes az életük, s nagyon élvezik, hogy folyton zajlik körülöttük az élet, sőt minél többen vannak, annál inkább megsokszorozódik a szeretet is.
– Nagyon jó nagycsaládosnak lenni, most már tudom, egy gyerekkel az élet nem annyira élvezhető, és jó abba belegondolni, hogy tizenöt, húsz év múlva még nagyobb lesz a család, és milyen szép lesz az. A feleségem segítségével minden simán működik, és bár férfiként és apaként nemcsak a családfenntartó szerep hárul rám, hanem szükség van rám a gyereknevelésben, és a jövőben is lesznek feladataim, mégis sajnálom, hogy idő hiányában nem lehetek még többet a családdal – vallja be Roland.
Editnek nincs könnyű dolga a három fiúval, de mint mondja, nagyon örül neki, hogy három fiuk lett.
– Tekintve, hogy Roli is szeretett volna egy testvért, akivel játszhat, jó volt, hogy a második gyermek is fiú lett. Igaz, hogy hét év van közöttük, viszont amikor harmadszorra is fiunk született, nem bántuk, hiszen Ádám és Tomi között így kisebb a korkülönbség és ők jól meglesznek. A sok férfi között nem mindig tudok érvényre jutni, de azt mondják, éppen ezért a tenyerükön hordoznak majd a fiaim. Ez kicsit messze van még, így most egyelőre rengeteg szervezést igényelnek a mindennapok és persze nagyon határozottan kell fellépnem ahhoz, hogy minden úgy menjen, ahogy kell, hiszen főleg én vagyok a gyerekekkel, de szerencsére a férjem mindenben támogat. Ha nem így lenne, nem is működhetnének jól a dolgok – mondja Edit, aki építőmérnöki munkája helyett most napi huszonnégy órában anyuka.
Amikor hét év után újra egy kisbabáról kellett gondoskodniuk, már nagyobb rutinnal tették és lazábban élték meg a felelősséget, mint Rolinál, azonban a nevelés, a szabályok bevezetése már tudatosabb volt és sokat finomodott, tökéletesedett. Bár a három gyermeknek más-más igényei vannak, melyekhez a szülők igyekszenek idomulni, mindig odafigyelnek arra, hogy ne tegyenek közöttük különbséget, s mindegyiküknek megadják a kellő figyelmet. Egy kis logisztikával igyekeznek megoldani a mindennapokat, amire nemcsak azért van szükség, hogy gond nélkül menjenek a dolgok, hanem hogy a szülők is segítsék egymást és Roland is többet tudjon együtt lenni a gyerekekkel. Így sokszor az apuka az, aki elfuvarozza Rolit teniszedzésre, hamarosan Ádám is megindul a bölcsődébe, így itt is szükség lesz rá, hogy besegítsen, és amíg Edit a tanulásfelelős, ő például kerékpározni tanította Rolit, s a két kisebb fiával is igyekszik majd minél több apás programot szervezni. Persze, sokat jelent nekik, hogy a nagyszülőkre is tudnak számítani, ők időnként sok terhet levesznek a szülők válláról.
– Amikor Ádám megszületett, Roli már nagyfiú volt és nagyon sokat segített ő is, habár nagyon odafigyeltünk, hogy ne érezze magát elhanyagoltnak. Ma már még inkább önálló, de persze igyekszünk vele is együtt lenni, és nagyon sokat beszélgetünk vele, Tomi kisbabaként természetesen állandó figyelmet igényel, viszont Ádámnak középső gyerekként egy kicsit nehéz ez az időszak. Keresi a helyét a családban, nagyon kéri a figyelmet, és igyekszünk is ezt megadni neki, miközben azért Rolandnak dolgoznia, nekem pedig Tomiról és a háztartásról is gondoskodnom kell. De azért megoldjuk – teszi hozzá Edit.
A családnak közös programjai is vannak, eddig minden évben nyaralni és telelni is elmentek, de sokat járnak az állatkertbe, sétálnak a tóparton, néhányszor átruccantak Mórahalomra, emellett amikor csak tehetik, összejárnak a barátaikkal, ahol a felnőttek mellett a gyerekek is barátkoznak, és persze az udvar is remek hely arra, hogy együtt töltsék az időt.
Mint a szülők mondják, próbálnak minél több közös programot szervezni, a gyerekeket is bevonni a legtöbb dologba, így nekik mostanában csak nagyon ritkán adódik alkalmuk egy-egy félórát kettesben lenni, s kicsit feltöltődni, de nem bánják, hiszen az a legfontosabb, s próbálják is arra nevelni a gyerekeket, hogy figyeljenek egymásra, összetartsanak és segítsenek egymásnak akkor is, ha mindegyiküknek meglesz a saját élete, s ebben a közös programok mellett az őszinteségen és bizalmon alapuló családi kapcsolat tud sokat segíteni.
