(Fotó: Molnár Edvárd)
Az elmúlt hetekben bizonyára sokan meglepődtek, hogy az üres gázpalackjukat a forgalmazók – például a fatelepek, a benzinkutak, vagy éppen az Euro Gas – nem akarták átvenni és teli gázpalackra cserélni. Mindenhol ugyanarra hivatkoztak: a gázpalack nem felel meg az előírásoknak, s ha ez nem adott volna elég okot a felháborodásra, a legtöbb helyen még új, megfelelő gázpalackot sem lehet vásárolni helyette, így főleg feketén juthatunk másik palackhoz.
A probléma hátterében a közlekedési minisztérium keretében működő Veszélyes Anyagok Szállításának Igazgatósága által kiadott rendelet áll, mely szerint az 1974 előtt gyártott gázpalackok nem felelnek meg az előírásoknak, mivel nem rendelkeznek a szükséges technikai dokumentációval, így azokat kivonták a forgalomból. Csakhogy erről még a forgalmazókat sem értesítették, így az információ a polgárokhoz sem jutott el, és semmilyen lefutási időt nem szabtak meg a palackok fokozatos bevonására, hanem szinte egyik napról a másikra nem megfelelőnek minősítették ezeket a palackokat, melyeknek a gyártási éven kívül semmilyen hibájuk nincs.
Az üggyel kapcsolatban felkerestük az Euro Gas céget is, mely a többi között a palackok töltésével és forgalmazásával is foglalkozik. Igor Đurić, a Euro Gas mérnöke elmagyarázta, a gázpalackoknak nincs szavatossági idejük, de tízévente bevizsgálják őket, és ha nem tesznek eleget a technikai feltételeknek, akkor selejtezik, azaz kivonják a forgalomból.
– A gázpalackoknál nem a gyártási év játszik szerepet, hanem az állapota, vagyis ha a gázpalack felfújódott, behorpadt, deformálódott, vagy nem megfelelő benne a nyomás, akkor az nem megfelelő – mondta a Magyar Szónak.
– Ennek ellenére a Veszélyes Anyagok Szállításának Igazgatósága úgy döntött, hogy a palackokat, melyek nem rendelkeznek technikai dokumentációval, nem is lehet bevizsgáltatni, és mivel a Đuro Đaković és a Lifam nevű cégek, vagyis a gázpalackokat gyártó két cég kijelentette, hogy az 1974-nél korábban gyártott palackokra nincsenek meg a szükséges papírjaik, ezért jutottunk oda, hogy az 1974 előtti palackok nem lehetnek forgalomban. Csakhogy erről egyik szabályzatban sem tesznek említést, és hivatalosan nem is értesítettek róla senkit, sem bennünket, forgalmazókat, sem a polgárokat. Mi is véletlenül fedeztük fel, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) egyik napról a másikra megjelentette ezt az információt az eladóhelyein és a honlapján, s ebből levontuk a következtetést, hogy ha mi átvesszük a régi palackokat, azok mind a nyakunkon maradnak, ezért azonnal szétküldtük az értesítést a kiskereskedőknek. Ezért történhetett meg az, hogy ők is csupán néhány napig fogadták a kiselejtezett palackokat, és a polgárok hiába rendelkeznek egyébként kifogástalan állapotú palackkal, ha az 1974 előtt készült, azt már senki sem veszi át – mondta Đurić, hozzátéve, hogy az a gázpalack, melyet például 1971-ben gyártottak, és 2011-ben még papírok nélkül bevizsgáltatták, az még tíz évig, 2021-ig forgalomban lehet, a következő bevizsgálásra 2021-ben azonban már nem kerülhet sor, és azért kerül szemétre, mert nem rendelkezik a szükséges dokumentációval, csakúgy, mint az elmúlt negyven évben, csakhogy ez eddig nem volt gond.
Mit tehet ilyenkor a polgár? Habár a legkevésbé sem hibás a kialakult helyzetért, kénytelen a „rossz palackja” helyett egy másikat venni, amit saját zsebből fizet ki, plusz a gázért is fizetnie kell. Egy üres 10 kilogrammos gázpalack ára nagyjából 2000–2500 dinár, ha ehhez még hozzávesszük a gázt, ami jelenleg 1950 dinárba kerül, akkor több mint négyezer dináros költséggel kell számolnunk. Csakhogy nem is olyan könnyű új gázpalackot venni. Így például az Euro Gasban pillanatnyilag nem árulnak palackot, mert újfajta megjelölésű, az európai uniós standardoknak megfelelő palackokat kell beszerezniük, melyek egyébként nem különböznek a régitől, kivéve a megjelölést, vagyis a háromszögben lévő S jelzés helyett három A betűnek vagy a szimbólumnak kell szerepelnie a palackon, a régi jelzésű palackokat pedig néhány éven belül úgyszintén kivonják a forgalomból. Ezt a nyomás alatt lévő mozgatható berendezésekre, így a gázpalackra is vonatkozó szabályzatban határozták meg. Mint Igor Đurić elmondta, pillanatnyilag is azon dolgoznak, hogy az új megjelölésű palackokat beszerezzék, és majd csak ezután tudják újra árulni a gázpalackokat. Hozzátette, ők is mintegy kétezer kiselejtezett gázpalackkal rendelkeznek, melyeket formális, jogi okok miatt nem tudnak bevizsgálni, s azokkal így nem tudnak mit kezdeni. Egyelőre tárolják őket, de ha minden így marad, kidobhatják őket a szemétbe. Ebből a szempontból ők is nagy veszteséggel számolhatnak, mivel 2002 óta harmincezer új gázpalackot vásároltak meg, hogy forgalmazni tudják a gázt, de az elmúlt években ezek a palackok folyamatosan cserélődtek, a kiadott új helyett régi palackokat hoztak az emberek, így ma nem azzal az állománnyal rendelkeznek, mint amit megvásárolt a cég, és most még az új jelzésűeket is be kell nekik szerezni. Ez a rendelet a forgalmazók többségét érinti, ezért közösen próbálnak fellépni az illetékeseknél, a jelenlegi helyzet ugyanis mindenki számára tarthatatlan.
Bár egyelőre még a forgalmazók sem tudják, mi lesz a bevizsgálásra alkalmatlannak nyilvánított palackokkal, felmerül a kérdés, hogy mihez kezdjenek velük a polgárok. Ezt elsősorban az államnak kellene meghatároznia, mert pillanatnyilag erre a kérdésre nincs válasz. A szakemberek semmi esetre sem javasolják, hogy szemétre dobják őket, vagy eladják ócskavasnak, mivel a gázpalackokat ilyen formában még ócskavasként sem lehet felhasználni. Ahhoz teljesen ki kell üríteni, meg kell szüntetni a nyomást, és speciális körülmények között szét kell szedni. Szabadkán eleve nincs is olyan cég, amely ilyesmivel foglalkozik, otthoni körülmények között pedig végzetes lehet ilyen munkába belekezdeni, ezért azt ajánlják a polgároknak, hogy legyenek egy kis türelemmel, amíg ki nem derül, hogyan lehet ezt a problémát mindenki számára elfogadható módon megoldani.
