Ház félúton

Szénási Oszkár, a szabadkai városi tanács szociális kérdésekkel megbízott tagja pénteken tartott sajtótájékoztatóján beszámolt az ez évi szociális védelmi terv néhány részletéről. A tervek között szerepel a humanitárius szervezetek összekapcsolása, mellyel egy hálózatot szeretnének létrehozni azzal a céllal, hogy a szervezetek egymás között fel tudják osztani a munkát, és a Szabadkához tartozó környező helyi közösségek területén élő rászorulókat is segíteni tudják. A projektum előkészületei már folyamatban vannak, és az elképzelések szerint a hálózatot tartományi, minisztériumi és egyéb támogatásokból működtetnék.

– Az év egyik legfontosabb projektuma a Ház félúton elnevezést viseli.

A nagyobb városokban már működik ez a program, és szeretnénk, ha Szabadkán is beindulna. Az egyik város tulajdonában lévő épületet felújítanánk, és rendelkezésére bocsátanánk azoknak a fiataloknak, akiket családoknál helyeztek el, és tizennyolcadik életévük betöltése után el kell hagyniuk nevelőszüleiket, ám nincs hová menniük, és nem tudják magukat eltartani. Szabadkán mintegy kétszázötven gyermek van, akiket befogadtak más családok, ami egyben azt is jelenti, hogy egyike vagyunk azon városoknak, ahol a legtöbb befogadócsalád van. Ez az otthon kezdetben nyolc-tíz fiatallal tudna foglalkozni, és felkészítené őket a társadalomba való integrálódásra. Persze a szerencsésebbek nagykorúságuk után is ottmaradhatnak a családnál, ahol nevelkedtek, de azok, akiknek el kell menniük, eleve hátrányos helyzetből indulnak az életbe, így nekik szeretnénk segíteni, és lehetőséget adni az érvényesülésre. Az otthont a Szociális Munkaközponttal és a Hera Egyesülettel közösen koordinálnánk, valamint bevonnánk a nevelőszülőket is – tudtuk meg a tanácsostól.

Szénási beszámolt egy másik tervükről is, ugyanis az idén szeretnék feltérképezni a szociális védelemben nyújtott szolgáltatásokat, és szakemberek segítségével hatékonyabbá tenni azokat. Továbbá ismertette a Szociális Munkaközpont múlt évi jelentését is, melyből kitűnik, hogy a polgárok főként azért folyamodtak segélyért, mert pénz hiányában képtelenek voltak kifizetni a számláikat, ezáltal sokan áram nélkül maradtak, továbbá nem tudták kiegyenlíteni a felvett hitelek törlesztőrészleteit, a tömeges elbocsátások alkalmával pedig a polgárok kisebb-nagyobb összegű végkielégítést kaptak, emiatt azonban a szociális segélyre már nem voltak jogosultak. A nehéz szociális körülményeket bizonyította az a tény is, hogy tavaly nagy számban jelentkeztek a népkonyhára is.