– A nádvágást minden évben elvégzik, és próbáljuk ezt az akciót még inkább előremozdítani, hiszen a nádvágás valamikor a helyiek körében hagyományos tevékenységnek számított, és az utóbbi időben egyre népszerűbb lesz, már csak azért is, mert a nádat többek között szigetelőanyagként is használják. Emellett a tó körül egyre több a nád, mert azzal, hogy az 1950-es években a vízgazdaság mesterségesen beleavatkozott a víz szinten tartásába, a Ludasi-tó megváltozott, és a nád is másként nő. Azelőtt főként az északi részén volt nádas, aminek nagy részét levágták, most pedig az egész part mentén vágjuk a nádat szükség szerint, arra azonban figyelnünk kell, hogy az egész partot benépesítő állatvilág számára meghagyjuk a búvó- és költőhelyet. A nádvágásra leginkább akkor kerül sor, amikor befagy a tó, de mivel az idén száraz évünk volt, így az alapvetően nedves rétek is szárazak, a nádvágást ilyen körülmények mellett akkor is elvégezhetjük, ha a tó felszíne nem fagy be – magyarázza Vesna Vider, a Palics–Ludas Közvállalat szakmunkatársa. Amennyiben az idén vastag jég képződik a Palicsi- és a Ludasi-tó felszínén, több léket is vágniuk kell a jégen, hogy az élővilág elegendő oxigénhez jusson a víz alatt.
Magának a tónak a védelme egy hosszabb folyamat, és 2006 óta elég sokat sikerült tenni ezen a téren. Ekkor kétszereződött meg ugyanis a rezervátum területe, és a tóparti sáv is védelem alá került a védett fajokkal és az élőhelyekkel egyetemben, hiszen ezek együtt alkotják az ökoszisztémát, továbbá ezzel a bővítéssel a Ludasi-tó STR összeköttetésbe került a környező védett területekkel. Ahogy megnövekedett a rezervátum, a lakott területekhez is közelebb kerültek a határai, így a környező mezőgazdasági földterület nagy része egészen elér a tóig, és idő kell hozzá, hogy a helyiekkel együtt megtanuljuk, hogyan őrizzük meg a természeti értékeket.
– Meg kell jelölnünk a védett terület határait, amit tavaly meg is tettünk, de mivel a határvonal a magántulajdonban lévő földterületeken is keresztülhalad, igyekeztünk erről minden érintettet értesíteni. Sikerült
megjelölnünk a természetvédelmi terület határait, csakhogy a karók nagy része eltűnt, ezért majd pótolnunk kell őket. A megoldás egyébként az lenne, ha az állam felvásárolná a védelem alatt álló tóparti földterületeket, (ugyanis maga a tó is állami tulajdon), és azok egy hatékonyabb övezetet képeznének a tó körül – mondja a szakmunkatárs.
Folyamatban van a Palicsi-tó iszaptalanításának a tervezése és vizének feljavítása, és ez vár a Ludasi-tóra is. Igaz, hogy a Palicsi-tó vízminőségének javulása pozitívan hat ki a Ludasi-tó vizére is, de a tó északi részén is nagy mennyiségű iszap van, amit idővel ugyanúgy el kell távolítani.
A hatezer hektáron elterülő Szabadkai homokvidékkel kapcsolatban Vesna Vider elmondta, a legfontosabb, hogy mielőbb rendeződjön az állami tulajdonban lévő mezőgazdasági földterületek használatának kérdése, és összhangba hozzák ezeknek a földterületeknek a használatát a védett területekre vonatkozó jogszabályokkal.
– A homokvidék legértékesebb része a határövezetben van, ami főleg nyitott ősgyepes terület. Próbáljuk a helyiekkel abban az állapotában megőrizni, amilyen most, hogy a szigorúan védett növény- és állatfajok megmaradjanak, fejlődjenek. Szerencsére ezt a gyepes területet nem sokan háborgatják. Ami az erdős övezeteket illeti, ezeken a természetvédelmi előírások kevésbé szigorúak. Ezek egyébként a Erdőigazgatóság irányítása alá tartoznak, de mivel természetvédelmi területről van szó, természetesen szorosan együttműködünk velük, mert itt is vannak védett élőhelyek, melyeknek érintetlenül kell maradniuk, és igyekszünk a falopásokat és az orvvadászatot is lehetőség szerint visszaszorítani – tette még hozzá a szakmunkatárs.
