Egy évvel ezelőtt a Prijatelj-Epar Állatbarátok Egyesületének elnöke kétségbeesésében majdnem felgyújtotta magát, s az önkormányzat végre felismerte a problémát, és némi segítséget nyújtott a makkhetesi menhely működtetéséhez, ahová csaknem hétszáz kutyát fogadtak be. Azóta túl sok változás nem történt, de a helyzet legalább nem fordult rosszabbra.
– Amit az illetékesek megígértek, azt teljesítették is. A mai napig heti háromszor szállítják az élelmet Topolyáról a menhelyre, havonta érkezik a számlánkra a tízezer dinár és a konténerek ürítése is rendszeres. Ez a három dolog problémáink nagy részét megoldotta, de továbbra is emberhiánnyal küzdünk, sőt az egyik munkatársunk felmondott, így még kevesebben vagyunk, mint azelőtt. Ami a pénzügyeket illeti, pályáztunk a városnál és hetvenezer dinárt kaptunk parlagfűirtásra. Múlt hónapban levelet küldtem az önkormányzathoz, melyben kérvényeztem, hogy a jövőben is segítsenek a menhely működtetésében, azzal, hogy szeretnénk, ha a havi tízezer dinárt rendeltetésszerűen a villanyáram kifizetésére fordítanák, ezenfelül pedig további havi tizenötezer dinárt kérünk, melyből az egyéb költségeket fedeznénk, vagyis tisztítószereket, gyógyszereket, bolhaport, szerszámokat vásárolnánk belőle. A levélre egyelőre még nem érkezett válasz, mint ahogy arra a kérelmünkre sem, amit szeptemberben küldtünk el, ugyanis megtudtam, hogy a polgármester még egyszer jóváhagyhat negyvenezer dinárt, mint ahogy azt tette a tavalyi év elején – mondja Branka.
A kutyák létszáma az elmúlt egy évben csökkent, most már csak hatszáz kutya él a menhelyen. Egy részüknek sikerült gazdát találni, másik részük viszont elpusztult. Mivel az Alex Egyesületnek más hazai és külföldi egyesületekkel is sikerült felvennie a kapcsolatot, a velük való együttműködésnek köszönhetően kaptak építőanyagot, így most már egy kutya sincs láncon, mert amelyek nem tűrik meg a többieket, azoknak boxot építettek, mintegy ötven kutya pedig együtt van egy körülkerített réten. A polgárok részéről úgyszintén érkezett némi segítség, pokrócok, lábasok, illetve pénz formájában, ami úgyszintén jól jön a menhely lakói számára.
– Az emberek azt hiszik, hatalmas összegekkel kell rajtunk segíteniük, pedig erre semmi szükség. Tízen befizetnek ötszáz dinárt, az már a villanyáram-számla felét fedi. Ha havonta száz ember befizet száz dinárt, az már tízezer. Az senkit sem terhel meg, nekünk azonban rengeteget jelent. Sajnos megint csak azok segítenek rajtunk, akiknek egyébként sincs sok pénzük, akik viszont meg sem éreznék, ha havi két-háromszáz dinárral támogatnának minket, azoknak eszükbe sem jut ilyet tenni. Mivel a pénz a számlára érkezik be, pontosan látni lehet, mire mennyit költöttünk.
Az egyesület elnöke azt is elmesélte, hogy volt egy kis fennakadás a veszettség elleni oltások ügyében, ugyanis a menhelyen lévő kutyák olyan oltást kaptak, ami három évig hat, miközben a törvény előírja, hogy évente kell oltatni a kutyákat. Az állatorvosi felügyelőség emiatt többször is járt a menhelyen, ezért az egyesület pénzhiány miatt a városi mezőgazdasági szolgálathoz fordult támogatásért, hogy a kutyáknak megvegyék a védőoltásokat, és bár semmilyen választ nem kaptak a kérvényükre, de azóta a felügyelőség sem háborgatja őket.
Bár tavaly lekéstek a közmunkákra kiírt pályázatról, az idén megkísérlik a részvételt, mert a négy ember nagyon nehezen tudja ellátni a kutyák etetését, ellátását, a menhely tisztítását, a javításokat és egyéb munkákat. Azt szeretnék, ha a közmunkák révén visszakaphatnák azokat az embereket, akik korábban már dolgoztak náluk, ismerik a körülményeket és a kutyákat, és nem félnek tőlük.
A pénzbeli adományokat az Intesa bankban nyitott 160-122093-69-es számlaszámra fizethetik be, de a menhely a Facebook közösségi oldalon, az Azil Alex Subotica név alatt is megtalálható, ahol elérhetőségek mellett az örökbe fogadható kutyák fényképei is megtekinthetők.
