Szabadka és a környező települések mintegy 80 százalékának van vezetékes ivóvize, de a háztartások csupán 40 százaléka kapcsolódhatott rá a szennyvízelvezető csatornára. A szabadkai Vízművek és Csatornázási Közvállalat már fél évszázada működik, volt egy hosszabb időszak, amikor nem adódott rá lehetőség, hogy a meglévő rendszereket fejleszteni tudják.
Az igazgatónő elmondta, hogy számos olyan tervet szeretnének megvalósítani, ami javítana a szolgáltatásokon, így többek között azokon a településeken, ahol még nincs vezetékes ivóvíz (Felső és Alsó Tavakúton, valamint Mérgesen), vízgyárat és vízvezeték-hálózatot szeretnének kiépíteni, valamint a már meglévő vezetékeket felújítani és kibővíteni. Bajmokon és Csantavéren új szennyvíztisztító berendezés kiépítését tervezik. Kiemelte, hogy keresik a módját annak, hogy hogyan lehetne az iszapot elektromos áram létrehozására használni, illetve komposztálni. A Horgosi út jobb oldalán a fő ivóvízvezeték kiépítését, valamint a keleti és a nyugati vezetékek összekapcsolását tervezik, Királyhalmán pedig egy központi komplexumot szeretnének kiépíteni. Beruházásokat terveznek a Lošini utcában, a Horgosi úton, a Hegedűs József utcában, és fővezetéket fektetnek le Szabadka–Mérges között. Petar Balažević igazgatóhelyettes rámutatott, hogy számos mérlegelést végeztek el annak kapcsán, hogyan tudnák legmegfelelőbben megoldani a vízellátást ezekben a falvakban. A legjobb megoldásnak a Mérges felé vezető fővezeték lefektetése bizonyult, ugyanis így a polgárok olyan ivóvizet kapnak majd, amit már a szabadkai vízgyárban megtisztítottak. Jelen pillanatban a projektum tervezése folyik.
Megtudtuk, hogy a szennyvízhálózatot is bővíteni szeretnék, Szabadkát és Palicsot akarják összekötni, illetve készítik az iszaplerakó tervdokumentumait is.
A kettes kollektort fázisokban építik ki: az első fázisban a Sonja Marinković utcától a Maksim Gorkij utcáig, emellett a négyes kollektor kiépítése is tervben van. Snežana Pejčić kiemelte, a tervezett beruházások mintegy 1,171 millió dinárba kerülnek majd.
Petar Balažević rámutatott, vállalatuk számára az egyik legnagyobb gond, hogy a polgárok nem mutatnak érdeklődést a vízvezetékre való rákapcsolódásra. Kiemelte, van olyan 600 méter hosszú utca, ahol a hálózatra csupán 3 háztartás kapcsolódott rá.
– Gond merült fel Nagyradanovácon is. Több alkalommal is ki kellett mennünk a helyszínre, hogy működésbe hozzuk a csapokat, hiszen a magas talajvíz miatt ihatatlanná vált a kúti víz. Annak ellenére, hogy egyes háztartások rákapcsolódhatnak az ivóvízhálózatra, mégsem tették meg. Februárban nem érkezett egyetlen kérvény sem a vezetékre való rákapcsolódásra. Hasonló a helyzet a Határőr helyi közösségben is, vagy a Majsai úton, ami megközelítőleg 5 kilométer hosszú út, ott csupán 60 háztartás kapcsolódott rá a hálózatra – mutatott rá Balažević. Hozzátette, az ivóvízhálózatra való rákapcsolódás 20–24 ezer dinárba kerül, de lehetőség nyílik több részletben való fizetésre is.
Újságírói felvetésre, miszerint a törvény előirányozza, hogy a gyáraknak primáris víztisztítóval kell rendelkezniük, több esetben mégsem alkalmazzák azt (így szennyezik évek óta a Palicsi-tavat), válaszában Suzana Dulić, a Városi Tanács környezetvédelemmel megbízott tagja rámutatott, az idén érvénybe lépett határozat alapján a város köteles elkészíteni a szennyező források jegyzékét. Erre év végéig sor kerül, majd el kell küldeniük a környezetvédelmi ügynökségnek, miután ők fogják különböző jogi eszközökkel rábírni a vállalatokat, hogy a hulladékvizet megtisztítsák. Balašević hozzátette, amíg néhány évvel ezelőtt a hulladékvíz előállításában 70 százalékban az ipar vett részt, ma már ez az arány a lakosság javára fordult, hiszen a nagyobb szennyező források, mint a Zorka Vegyi üzem, a November 29. Húsárugyár és más gyárak ma már nem működnek.
