Lebontották a téglafalat, és ellopták a pálinkafőző kazánt (Fotó: Molnár Edvárd)
Kelebián, elsősorban a Majdán környékén, az erdő alatt és a határ mentén kevés olyan házra bukkanhatunk, amelyiket az elmúlt években legalább egyszer ki ne raboltak volna. A betörések száma évről évre gyarapszik, az emberek pedig tehetetlenül nézik, ahogy elhordják minden értéküket.
Az épülő ház tornyáról a rézből készült díszt lopták el
A rablók útját eltűnt főzőkazánok, kábelek, szerszámok, csövek, kádak, hűtőszekrények, akkumulátorok kísérik, és ez csak néhány azoknak a tárgyaknak a sorában, melyeknek lába kelt. A sorozatos betörések nem csak bosszantók, hanem jelentős anyagi kárt is jelentenek, arról nem is beszélve, hogy lehetetlenné teszik a munkát a gyümölcsösökben, vagy a lopások után nem maradnak meg a feltételek a hétvégi ház használatához.
Joso Suturović gyümölcsösében mintegy két hónapja jártak a rablók. A melléképület téglafalát egyszerűen lebontották, és elvitték az ott álló pálinkafőző kazánt, romhalmazt hagyva maguk után, de az elmúlt években egyéb lopások is történtek ott.
– Ellopták a Ferguson traktoromat a permetezővel együtt, leszerelték a kutat, elvitték a szerszámokat meg két kézi permetezőt. Mindig jelentettem a lopást rendőrségen, de egyszer sem jöttek ki a helyszínre, az okozott kár pedig három és fél év alatt mintegy 1,2 millió dinárra szaporodott. Mindezek után az embernek már nincs is kedve többet kijönni a gyümölcsösébe, de mivel a nyugdíjból nem bírok megélni, muszáj valamivel kiegészíteni azt – mondja Joso.
Ivković Ivántól júniusban lopták el a főzőkazánt a melléképületből, a nagy családi ház udvarának hátsó részéből.
– A fészert nem zárom, az úgy sem tartja vissza a lopókat, de kerítés van a ház körül, meg itt a két kutya is. Csakhogy a kutyák azóta az éjszaka óta nem mernek hátramenni, úgy látszik valamit csináltak velük is. Éjjel egy óra körül még jártam is kint az udvaron, minden rendben volt, hajnalra viszont eltűnt a kazán. Kihívtam a rendőrséget is, felvették a jegyzőkönyvet, és ennyi. Visznek mindent, és nyílt titok, hogy kik csinálják ezt, csak senki nem tesz semmit – mondja Iván.
Josip Kampát az idén rabolták ki először.
– Húsz éve a tulajdonunkban van ez a hétvégi ház, nyáron sok időt töltünk itt a családdal. A pálinkafőzés az évek folyamán a hobbimmá vált, úgyhogy az ehhez szükséges szerszámokat, felszerelést is beszereztem, a házban berendeztem egy kis műhelyt, a kazánt pedig elzárva tartom a kamrában. Május egyik hétvégéjén törtek be hozzánk, levágták a lakatot, és elvitték a kazán egy részét, amely rézből volt, a bádogot meg itt hagyták. Feltörték a kis műhelyemet is, onnan összeszedték a szerszámokat, azzal szerelték szét a kazánt. Ezenkívül ellopták a motoros láncfűrészt meg a sonkákat. Nagyjából nyolcszáz euró a károm. Ezután persze beszereltettem a riasztót, de ha előbb megteszem, talán nem raboltak volna ki. Egyszerűen tehetetlenek vagyunk, csak várjuk, hogy mikor rabolnak ki minket, a lopók meg nem félnek semmitől, mert tudják, hogy tettüknek nem lesz következménye – panaszkodik Josip.
Nagy Mihályt sem kímélték az évek során a rablók, számos alkalommal betörtek hozzá, néhányukat le is fülelte, de mint mondja, a lopók általában éjjel vagy hajnalban jönnek, amikor elhagyatott minden.
– Több esetben én magam is tapasztaltam gyanús tevékenységet a környéken, de az egyik éjszaka a szomszédom vette észre a rablókat. Két terepmintás zubbonyba öltözött férfit látott, akik rendszámtábla nélküli, kivilágítatlan traktorral mentek végig az úton, megpakolt pótkocsit húzva maguk után. A pótkocsi is az enyém volt, rajta a tőlem lopott holmival. Még meg is álltak, mert a felpakolt vascsövek kezdtek lecsúszni. A traktorkerék nyomainak alapján egyértelmű volt, hogy kik tették, a tetteseknél az udvarban megtaláltuk a fejszémet meg a szétvert pótkocsi megmaradt darabjait is. Letartóztatták őket, engem tanúként behívtak, hogy vallomást tegyek, bár nem világos, hogy miért tanúként, hiszen én a sértett vagyok, a tárgyalásra viszont nem idéztek be, csak kaptam egy értesítést a bíróságtól, hogy a tetteseket felmentették, mert a kerületi ügyész visszavonta a vádakat – meséli Mihály, akit felháborított az eset.
Az évek során feltörték a hétvégi házát, a melléképületeket, elvitték a főzőkazánt, csiszológépet, láncfűrészt, két kilencméteres vascsövet, illetve tizenkét háromcolos vascsövet, negyven méter kábelt, több köbméter fát, vasvágó ollót, akkumulátortöltőt, elvitték az almatárolót hűtő motor kábeleit, a kazánhoz készíttetett különleges keverőgépet. Mint mondja, a felsorolás még így sem teljes, az ellopott szerszámok, tárgyak értéke pedig mintegy ötezer euró.
– Jól meg van ez szervezve, szerintem nem szegény emberek csinálják ezt. Azelőtt még kerítés sem volt, mégsem loptak el semmit, most meg ha kell, a falat is kibontják, hogy elvigyék, ami nekik kell. Kelebián nincs is rendőr, ha riasztjuk őket, Szabadkáról jönnek, de mire ideérnek, ami legalább tizenöt-húsz perc, a lopók már rég elmennek. Arra lenne szükség, hogy állandóan ellenőrizzék a környéket, leállítsák a gyanús személyeket, de mindeddig hiába kértük, hogy legyen Kelebián is rendőrállomás. Amíg ezen a környéken a rendőrség nem tesz rendet, és amíg a törvény megengedi a lopást, és a bíróság felmenti a rablókat, addig itt sajnos nem lesz jobb a helyzet.
