Megesik, hogy jó szándékúan mások segítségére sietünk, és emiatt végül mi kerülünk nehéz helyzetbe, melyet már közel sem olyan egyszerű megoldani. Bajtai Rozália esete kiválóan példázza ezt, hiszen immár két éve eredménytelenül próbálja visszakapni a lakását, melyben mostohalánya és annak családja lakik, ő viszont albérletbe kényszerül.
Az ügy azért bonyolultabb, mint más ingatlan esetében, mert a szóban forgó lakást néhány évtizeddel ezelőtt a hadsereg bocsátotta Rozália katonatiszt édesapjának rendelkezésére, vagyis katonai szolgálati lakásról van szó, így a tulajdonjog tisztázása is összetettebb.
– A szóban forgó házat édesapám kapta, amely tudomásom szerint a halála után egyetlen gyermekként nekem jár. A volt férjemmel tíz évig voltunk házasok, és amikor az ő első házasságából született lánya, azaz a mostohalányom húsz évvel ezelőtt férjhez ment, átengedtem neki és a férjének a lakásomat, hogy önálló életet tudjanak kezdeni, nekem ugyanis akkor nem volt szükségem arra az ingatlanra. Közben a férjemtől elváltam, bár továbbra is közös háztartásban éltünk, mert volt egy közös fiunk, aki időközben úgyszintén megnősült, megszületett az unokánk, és egy ideig ők is ott laktak velünk. Tekintve, hogy a volt férjem megismerkedett valakivel, úgy egyeztünk meg, hogy én is elköltözöm abból a házból, visszakérem a mostohalányoméktól a lakásomat, és lesz hol laknom. Ebbe viszont ők nem akartak beleegyezni, ezért felajánlottam nekik azt a lehetőséget, hogy elmegyek albérletbe, a bérleti díjat pedig fizessék ők, így nem kell költözködniük. Ezt az ajánlatomat is elutasították, úgyhogy már jó ideje kénytelen vagyok albérletben lakni, amit magam fizetek, de egyre nehezebb a lakbért és a rezsit is kifizetnem abból a kevés pénzből, amennyit keresek, és nincs, aki segítsen. Élvezik a lakást, és nem zavartatják magukat, hogy mindenki más, én is, a fiam is albérletbe kényszerülünk – mondja Rozália, aki az elmúlt két évben több hivatalos szervhez is levelet intézett, melyben a közbenjárásukat kérte, hogy visszakaphassa a kérdéses ingatlant, melyről úgy tudja, édesapja után őt illeti. A mostohalánya és családja nagyjából húsz éve abban a házban laknak, és azt állítják, őket onnan nem lehet kitenni, mert ennyi idő után joguk van az ingatlanra. Mivel semmilyen hivatalos dokumentum, szerződés nem született arról, hogy Rozália átengedte volna nekik a lakást, csupán szóbeli, családon belüli megegyezés történt, így jogalapjuk sincs az ingatlan használatára, bár hivatalosan arra a címre vannak bejelentkezve. Rozália több ízben is segítségért fordult a honvédelmi minisztériumhoz, ahol először 2010 novemberében azt a választ kapta a vagyonjogi ügyek igazgatóságától, hogy az ingatlanból a lakóknak ki kell költözniük, de mivel ez nem történt meg, ismét levélben fordult a minisztériumhoz, ahonnan azt az értesítést kapta, hogy majd a katonai bíróság fog dönteni az ügyben.
– A problémámmal ügyvédhez fordultam, ő pedig azt mondta, jogilag az ingatlant vissza kellene kapnom, számomra a válaszokból is ez derül ki, de mivel a katonai bírósághoz tartozik az ügy, nem lehet tudni, mikor kapom meg a lakást. A mostohalányoméknak volna hová menniük, nekem nincs – panaszolta Rozália.
Az esettel kapcsolatban kikértük Sallay Tibor nyugalmazott bíró véleményét is, aki szerint az első és legfontosabb lépés, kideríteni, hogy az ingatlan tulajdonjogát átruházták-e Rozália édesapjára, vagy csak használatra kapta meg a lakást. Amennyiben a lakás tulajdonosa volt, az halála után mindenképpen a lányát illeti meg, akinek be kell perelnie a mostohalányát, és bírói végzéssel ki kell lakoltatni őket, mert csak addig van joguk abban az ingatlanban tartózkodni, amíg a tulajdonos azt megengedi, ha azonban a lakást csak használatra engedte át a hadsereg, akkor Rozália nem jogosult rá, mint ahogy a mostohalánya és családja sem lakhat ott a hadsereg beleegyezése nélkül. Sallay szerint azonban nagy valószínűséggel az ingatlan még mindig a hadsereg tulajdonában van, különben nem vonták volna be a katonai bíróságot, hogy döntsön az ügyben, így minden bizonnyal Rozália helyzete továbbra sem oldódik meg.
