Nincs elég szék és asztal a városházán! Nem elöregedtek, ami miatt esetleg cserére szorulnak, hanem egyszerűen annyian lettek hirtelen az „alkalmazottak”, hogy nem férnek el. Emiatt új irodahelyiségeket kellett kialakítani, azokat pedig értelemszerűen be is kell rendezni. Ez még nem is lenne olyan nagy gond, hiszen a módosított költségvetés szerint minderre „csak” 250 000 dinárt költenek majd. Ezeknek az alkalmazottaknak azonban fizetést is kell adni, ami nagyobb gond, hiszen emiatt 3 millió dinárral nőtt a fizetésekre szánt kiadás. És akkor a városi közigazgatásban elhelyezkedőket számba sem vettük.
Felháborító, oly mértékben, hogy az egyszerű polgár most már nem is találja a szavakat. A leköszönő polgármester lapunknak adott utolsó interjújában azt mondta, nem irigyli azt az embert, aki utána beül a polgármesteri székbe – még ha ismét ő lenne az, akkor sem, mert annak a polgármesternek igencsak meg kell húznia a nadrágszíjat. El kell bocsátania a közigazgatásban dolgozók egy részét, csökkentenie kell a tanácsnokok, segédek, irattologatók számát is. Úgy tűnik, egykettőre megfeledkezett erről mindenki. A nagykoalíció tagjai is, de az ellenzék is. Mindenki kapott egy felszerelt irodát – ha még nem szerelték fel, nyugodjanak meg, megteszik – és csendben meghúzta ott magát.
Ami ennél is felháborítóbb, az pedig az a több mint kétmillió dináros büntetés, amelyet a Naša Radost Iskoláskor Előtti Intézményre róttak ki, s amelyet természetesen a város fizet, azért, mert nem alkalmaztak fogyatékkal élő személyt. Hát mennyivel könnyebb lett volna mégis megtenni! Kétmillió dinárból hány fogyatékkal élőt lehetett volna foglalkoztatni egy éven keresztül?
