2024. július 17., szerda

Családok tragédiája az Akácfánál

Az ártatlan áldozatokra emlékeztek a bajmoki tömegsírnál
A tömegsírt ismét a kegyelet virágai és az emlékezés gyertyái lepik el (Fotók: Molnár Edvárd)Huszadik alkalommal tartottak megemlékezést a bajmoki Akácfa Emléktemetőnél, ahol hatvannyolc évvel ezelőtt mintegy kétszázötven ártatlan bajmoki és más környékbeli embert végeztek ki. A szabadkai Bucka Gányó Művésztelep fafaragói az idén újabb szobrot ajándékoztak az emléktemető részére, mely a Családfa 1944 – családok tragédiája nevet viseli.

Az emlékoszlop leleplezésének alkalmából Szakács József, a Kegyeleti Bizottság elnöke, majd Nick Ferenc, a Magyar Kultúra Lovagrend elnöke mondott beszédet.

– Az esztelen, értelmetlen halál és a bölcs, közösségért tenni akaró ember együtt van ma jelen a bajmoki temetőben. Az elmúlás és a bölcsesség találkozása szimbolikus, de ahogy a nemzeteknek, úgy egy településnek is szüksége van szimbólumokra, melyre a közösség büszkén tekint fel, amely mindenki által elérhető, hozzájárul az egyéni jellemek fejlődéséhez, és erősíti a közösséghez való tartozás érzését. Ez a szobor az emberi bölcsesség, a jóakarat, az önzetlenség eredménye, mely az 1944-es délvidéki vérengzésekben elesetteknek állít örök emléket, s amelyen a család fájdalmát láthatja az emlékező, azzal a jövőnek szóló figyelmeztetéssel, hogy mindenki tegyen meg mindent, hogy az ehhez hasonló események soha ne ismétlődjenek meg – szólt az emlékezőkhöz Nick Ferenc, aki ezután leleplezte az emlékoszlopot, Bende Zsolt főtisztelendő, bajmoki plébános pedig felszentelte azt.

Bende Zsolt bajmoki plébános felszenteli az emlékoszlopot

Ezután az akácfánál felállított emlékműnél ünnepi műsorral folytatódott a megemlékezés. Szakács József felolvasta Mojzes Antal helytörténész gyászbeszédét, aki levelében visszaidézte az 1944 második felében történt eseményeket, melyek november 2-án kétszáznegyvenhárom bajmoki, pacséri, györgyéni és tavankúti német, magyar és horvát személy kivégzéséhez vezettek.

– Bízunk abban, hogy a szerb–magyar vegyes bizottság, amely arra hivatott, hogy megállapítsa ártatlanságukat, és feltárja a tömegsírokat, eredménnyel fog járni, s akkor a szerb–magyar megbékélés is megtörténik – állt többek között Mojzes levelében, aki az emléktemető megálmodója és az ártatlan áldozatok nevének összegyűjtője.

Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke alkalmi beszédében elsősorban köszönetet mondott azoknak, akik a nehéz időkben is összegyűltek az Akácfánál, hogy megemlékezzenek, és elmondják, itt ártatlan áldozatok fekszenek, és csak azért kellett elmenniük, mert egy értelmetlen világégés után egy olyan helyzet adódott, melyben megfordult a világ. A pártalelnök megköszönte Mojzes Antal és támogatói munkáját, akárcsak a felavatott emlékoszlopot, amely a maga szimbolikájával utal arra, hogy ami egy tőről fakad, az együvé tartozik.

A megemlékezést ökumenikus istentisztelet, majd a kegyelet virágainak elhelyezése zárta. Több politikai párt, Szabadka önkormányzata, a szabadkai magyar főkonzulátus, az MNT, továbbá több környékbeli, valamint magyarországi település és civil szervezet képviselői helyeztek el koszorút az áldozatok nevét viselő emléktábláknál.