Az emlékoszlop leleplezésének alkalmából Szakács József, a Kegyeleti Bizottság elnöke, majd Nick Ferenc, a Magyar Kultúra Lovagrend elnöke mondott beszédet.
– Az esztelen, értelmetlen halál és a bölcs, közösségért tenni akaró ember együtt van ma jelen a bajmoki temetőben. Az elmúlás és a bölcsesség találkozása szimbolikus, de ahogy a nemzeteknek, úgy egy településnek is szüksége van szimbólumokra, melyre a közösség büszkén tekint fel, amely mindenki által elérhető, hozzájárul az egyéni jellemek fejlődéséhez, és erősíti a közösséghez való tartozás érzését. Ez a szobor az emberi bölcsesség, a jóakarat, az önzetlenség eredménye, mely az 1944-es délvidéki vérengzésekben elesetteknek állít örök emléket, s amelyen a család fájdalmát láthatja az emlékező, azzal a jövőnek szóló figyelmeztetéssel, hogy mindenki tegyen meg mindent, hogy az ehhez hasonló események soha ne ismétlődjenek meg – szólt az emlékezőkhöz Nick Ferenc, aki ezután leleplezte az emlékoszlopot, Bende Zsolt főtisztelendő, bajmoki plébános pedig felszentelte azt.
Ezután az akácfánál felállított emlékműnél ünnepi műsorral folytatódott a megemlékezés. Szakács József felolvasta Mojzes Antal helytörténész gyászbeszédét, aki levelében visszaidézte az 1944 második felében történt eseményeket, melyek november 2-án kétszáznegyvenhárom bajmoki, pacséri, györgyéni és tavankúti német, magyar és horvát személy kivégzéséhez vezettek.
– Bízunk abban, hogy a szerb–magyar vegyes bizottság, amely arra hivatott, hogy megállapítsa ártatlanságukat, és feltárja a tömegsírokat, eredménnyel fog járni, s akkor a szerb–magyar megbékélés is megtörténik – állt többek között Mojzes levelében, aki az emléktemető megálmodója és az ártatlan áldozatok nevének összegyűjtője.
Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke alkalmi beszédében elsősorban köszönetet mondott azoknak, akik a nehéz időkben is összegyűltek az Akácfánál, hogy megemlékezzenek, és elmondják, itt ártatlan áldozatok fekszenek, és csak azért kellett elmenniük, mert egy értelmetlen világégés után egy olyan helyzet adódott, melyben megfordult a világ. A pártalelnök megköszönte Mojzes Antal és támogatói munkáját, akárcsak a felavatott emlékoszlopot, amely a maga szimbolikájával utal arra, hogy ami egy tőről fakad, az együvé tartozik.
A megemlékezést ökumenikus istentisztelet, majd a kegyelet virágainak elhelyezése zárta. Több politikai párt, Szabadka önkormányzata, a szabadkai magyar főkonzulátus, az MNT, továbbá több környékbeli, valamint magyarországi település és civil szervezet képviselői helyeztek el koszorút az áldozatok nevét viselő emléktábláknál.
