Bús Hajnalka (Fotó: Diósi Árpád)Bús Hajnalka a semmiből tűnt fel, és azonnal meghódította a zsűrit és a közönséget Aretha Franklin Drown In My Tears című dalával. Három igennel juttatták tovább az SZRTV-n látható Ja imam talenat (Tehetséges vagyok) című műsor szigorú ítészei az egyik szabadkai középiskolában dolgozó pacsirtahangú takarítónőt, aki bemutatkozó kisfilmjében elmondta, legjobban a gyerekek között szeret lenni, mert ők még tiszta lelkűek.Hajnalka sohasem tanult énekelni, nem játszik hangszeren, a dalokat hallás után énekli el. Családjában egyedül édesapja, Lakatos Ferenc Zsiga foglalkozott zenével, ismert énekes-szaxofonos volt, de a négy testvér közül csupán Hajnalka örökölte meg apja tehetségét. Bár a zenész édesapa miatti nehéz gyermekkor és a hozzá fűződő különös kapcsolat rányomta bélyegét az egész életére.
Bús Hajnalkáról mégis árad, hogy egy tiszta lelkű, vidám teremtés, akinek varázslatos hangja betölti az iskola folyosóit, míg a kövezetet mossa, hiszen akkor érzi magát igazán elemében, amikor énekelhet.
Harmadik alkalommal jelentkezett a tehetségkutató műsorba, azonban most először sikerült bemutatkoznia a zsűri előtt. Első jelentkezésekor nem volt elég pénze leutazni Belgrádba a válogatóra, majd a következő alkalommal nem hívták vissza, azonban most végre minden kedvezően alakult, és múlt vasárnap egy ország ismerhette meg Hajnalkát és tehetségét.
– Tulajdonképpen majdnem harmadszor is lemaradtam a válogatóról, ugyanis a férjem mindent megtett azért, hogy lebeszéljen erről. Azt mondta, már túl öreg vagyok ahhoz, hogy most kezdjek ilyesmibe, és hogy nagyon sokat veszíthetek, meg hasonlók. Szerintem félt engem, mert tudja, mennyire sebezhető vagyok, de úgy vettem észre, most, hogy látott a tévében, valahogy kezd megbékélni ezzel, meg sokan odamentek hozzá is, hogy gratuláljanak. A két fiam viszont támogat, és érzem, hogy büszkék rám. Egész életemben arra vágytam, hogy énekelhessek. Emlékszem, gyerekként végignéztem, ahogy apám készül a fellépéseire. Egy fantasztikus zenész volt, és ilyen szempontból valahol a példaképem is, habár családapaként és férjként megbukott. Amit végig kellett néznem, mély nyomot hagyott bennem, és a gyerekkori rossz élmények nem erősítettek meg lelkileg, de a muzikalitásomat mégiscsak tőle kaptam, és ahogy láttam magam a felvételen, észrevettem, hogy ugyanúgy artikulálok és mozgok a színpadon, mint egykor édesapám. Habár már kiskoromban megmutatkozott az énektudásom, azt hiszem, ő sosem volt tudatában annak, hogy hogyan éneklek, pedig ami összekötött bennünket, az a zene volt – meséli Hajnalka, aki még sosem volt olyan közel álmai megvalósításához, mint most.
„Egész életemben arra vágytam, hogy énekelhessek. Emlékszem, gyerekként végignéztem, ahogy apám készül a fellépéseire” |
Mint mondja, el sem tudta képzelni, milyen lesz a válogatón annyi ember előtt énekelni. Nagyon izgult, hiszen akik őelőtte álltak a zsűri elé, mind kiestek. Amikor azonban ő lépett színpadra, a hangjával mindenkit elvarázsolt. Még sosem volt lehetősége így megmutatni magát, s most sem szeretne sokat, csupán azt, hogy az emberek tudják, ő is létezik. A meghallgatás egyébként még augusztusban lezajlott, de csak most kezdték vetíteni a tévében. Időközben Hajnalkának három másik dalát is el kellett küldenie, és most várja az értesítést arról, hogy mikor lesz a következő meghallgatás. A cél, hogy az eddigi hatvan kiválasztottból a negyven továbbjutó között legyen ő is. Mint mondta, nem tudja, meddig sikerül eljutnia, igazából nem is akar gondolkodni ezen. Persze nagyon szeretne bejutni a döntőbe, de arról álmodni sem mer, hogy akár meg is nyerheti a versenyt. Közben persze sorra kapja a gratulációkat, az iskola diákjai és a barátok is drukkolnak neki, és sorban érkeznek hozzá az újságírók is, hogy interjút készítsenek vele. Sőt még egy reklámfilmben is szerepelni fog.
– Őrület, ami körülöttem folyik, fel sem tudom fogni. Mintha mindez nem is velem történne. Szeretnék magamból még többet megmutatni azzal a segítséggel, amit a műsorban kapnék majd, feltéve, hogy bekerülök a legjobb negyvenbe. Egyelőre annyit szeretnék, hogy még két-háromszor énekelhessek. Azt hiszem, ha úgy alakul, képesnek érzem magam arra is, hogy a döntőben hétről hétre megmérkőzzek a legjobbakkal, habár félek is tőle. Nem terhelem magam azzal a gondolattal, hogy meddig jutok el, hogy megnyerem-e, vagy sem. Persze, nagyon jó azt elképzelni, hogy akár lehetne saját lemezem is, ahol angolul énekelnék, és a dalaimon keresztül rengeteg érzést, őszinteséget, segélykiáltást és szeretet adhatnék át az embereknek, de azt is nyugodt lélekkel veszem tudomásul, ha azt mondják, köszönjük szépen, ennyi volt. Nekem már ez és ennyi is felejthetetlen élmény volt.
