Ispánovics Istvánra emlékeztek tegnap a szabadkai Városháza dísztermében. Szabadka egykori polgármestere április 13-án hunyt el, hosszú, súlyos betegség után Kecskeméten. Családtagjai gyászában osztoztak a tisztelői, a kollégái és a barátai.
Saša Vučinić, Szabadka polgármestere a kommemoráción elmondott beszédében kiemelte, Ispánovics rendkívüli ember volt. Nagy tapasztalatú képviselő, csendes és megfontolt, nem voltak személyes konfliktusai. Mindig pontosan tudta, hogy melyik jelölt melyik városrészben tud biztosan nyerni. Ezért is köszönhető neki többek között a 2000-es események sikere. Amikor a rendszerváltást követően mindenkiben a félelem és remény munkálkodott, Ispánovicsnak konkrét tervei voltak – mondta Vučinić, aki kiemelte, személyes hálával is tartozik az elhunytnak, hiszen megengedte, hogy tapasztalatlanul mellette üljön a képviselő-testület alelnökeként és tanuljon tőle.
Józsa László a szakma nevében szólt az egybegyűltekhez. Precíz, pedáns és igényes ember volt – mondta Ispánovicsról. – Okkal vette volna zokon, ha a visszaemlékező gondolatok kuszábbak lettek volna az elviselhetőnél. Őt méltatni emberi arcának tükrében tartom helyesnek. Gondolataimban egy film válogatott kockáit hozta elvesztése. Racionalitásának köszönhetően meg tudott különböztetni lényeges dolgokat a lényegtelentől, észrevett részleteket, amik mellett mások elsuhantak. Ispánovics vállalta, hogy elnököl a VMDK alakuló közgyűlésén. Ezekhez a lépésekhez bátorságra volt szükség azokban az időkben. Alapítója lett a VMSZ-nek, ekkor határozhatta el végleg magát a közösség mellett, esze, motorja volt annak a szervezetépítő tevékenységnek, amiben később mások is részt vettek. Ő analitikus intellektusával járult hozzá a munkához. A kisebbségi jogok érvényesítése kapcsán hatalmas volt a jelentősége Ispánovicsnak, hiszen 1999 júniusában és júliusában részt vett a vajdasági magyar autonómiakoncepció kidolgozásában és társszerzőként annak megfogalmazásában. Az utolsó képsorok a nyugdíjas civilt mutatják – mondta Józsa – aki Padét, Szabadkát elkötelezettséggel szerette. Arca akkor simult ki igazán, amikor belülről a szenvedélyes nagyapa szólalt meg, az unokák teljesítménye mintaszerű nagyapai reakciókat váltottak ki belőle – emelte ki.
Ifj. dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében elmondta, Ispánovicsot családi barátként gyerekkora óta ismeri. A beceneve „Lusta” volt. Nem azért, mert munkakerülő lett volna, hanem azért, mert csendes volt. Nem kapkodott, nem fecsegett, nem pattogott mint a szikra. Amikor végre megszólalt, volt mondanivalója és azt soha nem kellett visszavonnia. Sosem kímélte magát. Ispánovics most csatlakozott a néhai Herczeg Jánoshoz, Csubela Ferenchez, Szekeres Lászlóhoz, Burány Bélához. Nekünk pedig a megkezdett építkezést folytatni kell – mondta Korhecz.
Ispánovics István temetése szerdán, április 27-én lesz, 10.45 órakor a Kecskeméti Köztemetőben.
