Szabadka városnapján idén Danijela Andrašić Pro Urbe díjban részesült. Az okleveles gyógypedagógus a Kolevka Gyermekotthon kis- és felnőttkorú védenceinek koordinátora, aki pályafutása során számos rendezvényt szervezett a különleges bánásmódban részesülőknek, illetve megannyi nemzetközi versenyen képviseltette Szabadkát a védencek csoportjaival. A Banija utcai felnőtt napközi felhasználóinak szülei, illetve több szabadkai szervezet is őt jelölte az elismerésre.
Gyógypedagógusnak lenni nemes, ugyanakkor nehéz feladat. Ön hogyan éli meg szakmáját?
Danijela Andrašić (Fotó: Gergely Árpád)
– Ebben a munkában sok kihívás és kérdés merül fel. A szülőknek nagyon nehéz szembesülniük már a terhesség alatt vagy után azzal, hogy nem teljesen egészséges gyermeket hoznak a világra. Kérdések fogalmazódnak meg bennük a nevelés, az iskoláztatás, az érzelmek feldolgozása terén. Olyan helyzetekbe kerülnek, amiket a szakemberek segítségével kezelhetnek, de ehhez olyan tapasztalatra van szükség, amit csak gyakorlatban lehet szerezni. Büszke vagyok erre a díjra, de úgy gondolom, hogy ez nem egyedül az én érdemem. Ez minden fogyatékkal élő személy elismerése, és azoké a munkatársaké, akikkel együtt dolgozom. A Banija utcai felnőtt napköziben egyénre szabott foglalkozásokat tartunk, és ez az igazi sikerünk. Van nálunk olyan, aki úszásban, festésben, táncban ért el nagy sikereket. Ezen tehetségek felismerése kulcsfontosságú, de nemcsak a kiemelkedő eredményeket elért személyeket említeném meg, hanem azokat is, akik a saját képességeikhez mérten fejlődnek a segítségünkkel. Van olyan fogyatékkel élő napközi-látogató, aki csak virágot tud öntözni, őt abban támogatjuk, hogy azt minél hatékonyabban tegye. Nenad Kozomorának, a Kolevka gyermekotthon igazgatójának köszönhetően kiscsoportosokat is koordinálok, amiért hálás vagyok. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert ezáltal végigkísérhetem az egyes fogyatékkal élők szinte teljes életciklusát, ami által szakmailag magam is fejlődhetek.
Önnek köszönhetően a napközi védencei részt vettek már portugál, holland, bolgár, cseh és a szomszédos államokban szervezett számos nemzetközi versenyen, ahonnan kiváló eredményekkel tértek haza. Szabadkán is nagyon sok programot, rendezvényt szervez, amiben a különleges bánásmódot igénylők maguk is szerepet vállalnak. Melyik utazásra vagy rendezvényre emlékszik vissza a legszívesebben?
– A 2007-es portugáliai European Song Festivalon való részvétel az, amit kiemelnék, a karrierem legizgalmasabb és legérzelmesebb eseménye volt, de mindegyik utazás vagy program nagyon kedves emlék a számomra. Csoportunk azon a rendezvényen Szerbiát képviselve második helyezést ért el. Nagyon színvonalas fesztivál volt, amit az Eurovízió fesztiválhoz hasonlítanék. Nekem kellett a csoportot beállítanom a színpadon, de nem segédkezhettem a fellépésükben. Rengeteg ember előtt kellett bemutatniuk tehetségüket, láttam és átéltem lámpalázukat, a zene felcsendülésekor azonban lazán szerepeltek és együtt örültünk az eredménynek.
Mik a további tervek a Banija utcai felnőtt napközit illetően?
– Egy németországi projektben veszünk részt, melynek köszönhetően egy üvegház kiépítésére kapunk támogatást. A kert kialakításával zöldséget termeszthetünk a gyermekotthon számára. Emellett egy olyan gépet biztosítottunk, amivel a fogyatékkal élők papírzacskókat és pizzás dobozokat gyárthatnak. Ezáltal ők is munkaképesekké válhatnak. Következő feladatunk, hogy az együttműködés reményében felkeressük a helyi pékségeket. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy felnőtt védenceink szüleinek elhalálozása után ne gerontológiai központba vagy idegen családokhoz kerüljenek. A munkám legnehezebb pillanata a szülők halála. Mi itt egy nagy családot alkotunk, belelátunk egymás életébe és részesei vagyunk annak, ezért kulcsfontosságú egy olyan kis közösségi ház kialakítása, ahol egyenrangúan, felügyelettel élhetnek tovább szülővárosukban.
