Az elmúlt időszakban lapunk többször is beszámolt arról, hogy a migránsok éjszakánként az észak-vajdasági településeken lévő elhagyatott házakban húzzák meg magukat, a hideg ellen pedig úgy védekeznek, hogy tüzet raknak az ingatlanok padlóján. A szabadkai média eddigi tudósítása szerint a bevándorlók nem hajlandóak menedéket kérni a helyi befogadóközpontban, ezért a város környező településeinek elhagyatott házaiban keresnek ideiglenes menhelyet. Ennek kapcsán több külvárosi helyi közösséget is felkerestünk.
A királyhalmi helyi közösség illetékesei lapunknak elmondták, hogy kapcsolatban állnak a rendőrséggel, a település lakosait pedig megkérték, ha bárminemű problémáik akadnának a migránsokkal, azonnal jelezzék nekik. Katona Róbert tanácselnök szerint az eddigiek során még senkitől nem hallottak panaszt betörésekről, tudomása szerint a bevándorlók elkerülik a települést, de amennyiben ez megváltozik, azonnal lépéseket tesznek a megoldás érdekében, és értesíteni fogják a rendőrséget.
Neca Nimčić, Mérges helyi közösségének tanácselnöke is azt mondta a Magyar Szónak, hogy a településen nem tartózkodnak migránsok, viszont Csikéria térségben sok elhagyatott ház van, ahova akár behúzódhatnak.
Egy héttel ezelőtt a kelebiai határ melletti Csárda étteremben tűzeset történt, a lakosok egy része a migránsokat vádolja, mások viszont azt mondják a faluban, hogy nem ők voltak az elkövetők. A hírportálok információi alapján ezen a városrészen sok a betörés, és a lopás is. A helyiek elmondása szerint a migránsok házról házra járva keresik a szabadon hagyott ingatlanokat, hogy ideiglenesen ott tartózkodhassanak, valamint kerítéseket átugrálva próbálnak minél közelebb jutni a határhoz, nem kis bosszúságot okozva ezzel a helyieknek.
Felkerestük Tihomir Miloševet, a kelebiai helyi közösség tanácsának elnökét, hogy megkérdezzük tőle, milyennek látja Kelebia helyzetét, de, mint mondta, hozzá semmilyen panasz nem érkezett, és nem kíván nyilatkozni a témában.
A kelebiaiak egy része viszont fél az illegális bevándorlóktól, azt mondják, főleg éjszaka haladnak át a falun nagyobb csoportokba verődve.
– Amikor a buszmegállónál várakozom, nagyon ijesztő látvány a felém közeledő migránssereg. Van, hogy csak párosával közlekednek, de előfordul, hogy húszan sétálnak együtt a határ felé. Tudomásom szerint eddig még nem bántottak senkit sem. A faluban többen is félnek, de még nem hallottam arról, hogy betörtek volna valakihez, és ott kárt tettek volna valamiben. Korábban becsöngettek hozzánk, csak vizet kértek, majd továbbálltak – mesélte el nekünk név nélkül az egyik asszony, akivel a piacon találkoztunk.
A helyi kisboltok dolgozói is félnek, a helyiek szerint a migránsok rendszeresen bejárnak, zsebre teszik az élelmet és fizetés nélkül kisétálnak az üzletekből.
– A bevándorlók az esetek többségében fizetnek, amikor betérnek a kereskedésbe, de az eladók félnek. Előfordult ugyan, hogy elejét vették a lopásnak, de jobban féltik az életüket, mint azt a pár, zsebben elférő konzervdobozt – mondta az asszony.
Milenko Aleksić, a Kelebiai Ménes igazgatója a Magyar Szónak nyilatkozva elmondta, gyakran előfordul, hogy a lovarda udvarán keresztül próbálnak továbbjutni a bevándorlók.
– Nem szeretnék túlozni, de hetente legalább háromszor előfordul, hogy bejönnek a területünkre és a határt keresik. Volt olyan eset, hogy a mi kerítéseinket vágták át, mert azt hitték az a határ része. Féltjük az ingatlanokat, nem szeretnénk, ha itt tüzet raknának vagy dohányoznának, és ezzel kárt tennének. Itt állatokat tartunk, szalmát, lucernát, könnyen lángra kaphatnának. Ha ez megtörténne, biztos elmenekülnének, és nem kérnének segítséget a tűz eloltásában. Van itt éjjeli portás, kizavarja őket, ha észreveszi a betolakodókat – mondta az igazgató.
A subotica.com hírportál azt írja, hogy a napokban a szabadkai Nagyposta melletti épület pincehelyiségébe is beköltöztek. A város központjában az utóbbi időben rendszeresen látni csoportokban haladó migránsokat, trafikokban vásárolnak cigarettát, és a kukákat is áttúrják. Húsz-harminc év közötti fiatalemberekről van szó, akik törik az angol nyelvet, rétegesen öltözködnek, hátizsákot viselnek, és ritkán van közöttük nő.