A nemzeti gyásznap alkalmából koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak Temerinben is, a Nyugati temető kopjafája előtt. Az eseményen jelen volt többek között a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Szirmai Károly Magyar Művelődései Egyesület és a Temerini Múzeumbarátok Egyesületének képviselői is. A megemlékezés kezdetén a jelenlévők elénekelték a Himnuszt, majd Fúró Dénes történész, újságíró és a Temerini Múzeumbarátok Egyesületének elnöke intézett beszédet az egybegyűltekhez.
Elmondta, hogy az aradi vértanúk kivégzésének szimbolikus jellege is volt, hiszen azt a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján vitték végbe. Hozzátette, hogy az aradi vértanúkhoz hasonlatos sors jutott még további húsz magas rangú honvédtisztnek is, mellettük még több száz honvédtisztet ítéltek halálra, de ezeknek nagyobb részét, főként külföldi nyomás hatására, kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. A külföldre menekültek közül sokat távollétükben ítéltek el és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére.
– A megtorlás, mint láthatjuk, kegyetlen volt, azonban ennek ellenére a szabadságharc megpróbáltatásai, az elvesztett megannyi emberélet nem volt hiábavaló, hiszen a forradalom előtti állapotokat már nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére a nemzetben tovább élt és egyre inkább erősödött a szabadság és a függetlenség iránti vágy – emlékeztetett Fúró.
Nagy Sándor és Balogh Sándor elhelyezi a kopjafán a megemlékezés koszorúját
– Az aradi vértanúk példája elsősorban a hazaszeretet, az összefogás és az igaz ügybe vetett szilárd hit fontosságára mutat rá. A kivégzettek társadalmi, nyelvi és vallási különbségeik ellenére is töretlen meggyőződéssel álltak a magyar szabadságharc mellé, majd feláldozták életüket a haza oltárán. Az aradi hősök élete és halála napjainkban is példaértékűnek számít, hiszen olyan hazafiakat tisztelhetünk bennük, akik vállalva eszméiket és meggyőződésüket a magyar szabadságharc igazában, végigharcolták a csatákat, majd végül bátran néztek szembe a halállal – magyarázta Fúró.
Kiemelte, hogy október 6-a gyásznapján 172 évvel ezelőtt példaértékű emberek és hazafiak áldozták életüket a magyar nemzet szabadságáért, ez pedig bátorítást és ösztönzést jelenthet számunkra abban, hogy igyekezzünk méltók lenni hozzájuk.
Az emlékbeszédet követően a megjelent politikai és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták a kopjafát, majd a Szózat dallamaival zárták az eseményt.
