Bácskossuthfalvára is szép számú érdeklődőt vonzott a Bácsország vajdasági honismereti szemle bemutatója, illetve az azt követő két helytörténeti előadás az Echo Gyermek- és Ifjúsági Központban. A 28 éves kiadvány főszerkesztője, Baráth Gábor Gergely ismertette a folyóiratot. A főszerkesztő arról is szólt, hogy ebben a hónapban jelent meg a Bácsország 102. száma. A lapot évek óta 300 dinárért vásárolhatják meg az érdeklődők, az előfizetés pedig 1200 dinárba kerül. Ezért az összegért az olvasók igényes és tartalmas olvasnivalót kapnak kézhez, amit tudományos publikációként tartanak számon szakmai körökben. Papp László helytörténész izgalmas és szemléletes módon tartotta meg előadását Ómoravica az 1848/49-es forradalom idején címmel.
– Moravicán is lelkesedtek Kossuthért, Petőfiért, Jókaiért, de kimondottan Táncsics Mihályhoz ragaszkodtak a legjobban. Azért is, mert ő a forradalmat megelőző években falunkban szolgált házitanítóként a tehetős Szalmásy családnál. Egy peres ügyben kérték a moraviciak a közbenjárását a parlamentben, de a forradalmi hangulatban nem igazán járt sikerrel. Ugyanakkor az a levél, amit küldtek neki, nagyszerű kordokumentum a falunkról. Így megtudhatjuk azt is, hogy több mint 600-an jelentkeznek nemzetőrnek az akkor 4500 lelkes Moravicáról. Három századra osztották őket, akikhez három kapitányt rendeltek: Vojnics Dávidot, Piukovics Viktort és Belkovics Jánost. Aztán egy negyedik személy, Erba Odescalchi Ince – aki szintén kapitány szeretett volna lenni – konfliktust szított, és rengetegen visszaléptek. Végül csak egy század maradt. Honvédnek sokkal kevesebben jelentkeztek. Harcok ugyan nem zajlottak falunkban és Pacséron, de fosztogattak, raboltak, több házat is felgyújtottak a kaponyai csatából menekülők, akik Bajsánál gyülekeztek, majd onnan járták be a környéket. Persze a falvakban nem sokan maradtak, mert amikor a lakosság tudomást szerzett róla, hogy jönnek a portyázók, akkor elmenekült – mesélt egyebek mellett kutatásairól Papp László. Nagy Tibor Ómoravica puszta 1786-os betelepítésének előzményeit ismertette.
– A nagy bécsi háború után, majd a požarevaci békével a törökök 150 év múlva kiszorultak Magyarországról, és hirtelen felszabadult egy nagy és termőföldjeiben értékes terület. Persze mindez nem ér semmit, ha nem él rajta adózó polgár, hiszen a korábbi települések szinte teljes egészében felszámolódtak. Miután a bécsiek első bánáti telepítési kísérlete kudarcba fulladt, a magyar udvari kamara bácskai telepítése már sikeresebb volt. Klasszifikálták a pusztákat, 1751-ben „megszületett” többek között Topolya, Csonoplya, Apatin, majd egy évre rá Bajsa, Kupuszina. Ómoravica másodosztályúnak lett minősítve a domborzata, vízellátása miatt, így később érkeztek a telepesek. Immár II. József császár türelmi rendelete után már reformátusok. A telepítési hullámban egyébként 25-féle nemzet érkezett a Délvidékre, és az új lakosoknak csupán 30 százaléka volt magyar ajkú – ismertette Nagy Tibor.
Nyitókép: A Bácsország bácskossuthfalvi bemutatója (Majláth Béla felvétele)
