A hétvégén immár nyolcadik alkalommal emlékezett meg szervezett formában is az utókor azokról a helyi zsidókról, akik a hatvanhat évvel ezelőtt lezajlott deportálásukat követően soha nem tértek vissza.
1944 nyarán a többnemzetiségű Topolya szegényebb lett egy nemzettel, egy kultúrával. Ma az emléktábla alapján, illetve néhány ismerősünk nevéből következtethetünk arra, hogy közösségünkben egykor zsidó emberek éltek és alkottak, emlékeztetett ünnepi beszédében a topolyai zsidó temető kápolnájában elhelyezett, 217 áldozat nevét felsorakoztató emléktábla előtt felszólaló Fazekas Róbert, Topolya község képviselő-testületének elnöke. Hangsúlyozta: emléküket ápolni kell, továbbá folyamatosan figyelmeztetni kell arra, hogy léteznek áthághatatlan erkölcsi normák, mint például az emberi élet megbecsülése. Beszédében kitért arra is, hogy az utókor feladata a toleranciára, egymás megbecsülésére, tiszteletére nevelni a jövő nemzedéket, megtenni mindent azért, hogy a holokauszthoz hasonló események soha többé ne történjenek meg.
– Mondjunk köszönetet Kocsis Antal topolyai helytörténésznek is, aki többedmagával felvállalta a helyi zsidó temető megmentését, ahol ezer síremlék és harminc, a holokauszt emlékére állított sírkő található – mondta Fazekas.
Kilenc éve, hogy a topolyai zsidó temető megmentésére alakult polgári mozgalom képviselői kezdeményezésének köszönhetően megszületett az elhatározás, hogy e sírkert rendezésével, gondozásával az ott végső nyugalmat nyert elhunytaknak méltó körülményeket teremtsenek, tudtuk meg Kocsis Antaltól, aki lapunknak nyilatkozva kifejtette: mostanáig csaknem négyszáz ember kapcsolódott be fizikai munkájával az értékmentési folyamatba.
Helytörténeti kutatások eredményeképpen megállapítható: ötszázhatvan a valamikori topolyai járás területéről deportált zsidó személyek száma. Ezeknek az embereknek a többsége, 423 személy topolyai lakos volt. Az 560 emberből végül százketten tértek haza. A fenti adatokra Cservenák Pál topolyai helytörténész hívta fel a megemlékezésen résztvevők figyelmét, de további helyi vonatkozású tényeket is ismertetett:
– Ezeknek az embereknek az elvett, elrabolt vagyona 42 millió pengőt tett ki. A járásban előzőleg 3604 katasztrális hold volt a tulajdonukban, 138 házat mondhattak a magukénak. A 42 milliós értékbe nem sorolják bele üzleteik lefoglalt árukészletét, házaik leltárát, üzemeiket, gyáraikat, szellemi és vallási javaikat.
A megemlékezésen szerb nyelven Kažić Anja mondott verset. Magyar nyelven Csernai Adrien Radnóti gondolatait tolmácsolta, a magyarkanizsai Weiss Zoltán pedig saját költeményeit szavalta el. Az alkalmi összejövetelen a budapesti, a magyarkanizsai és a szabadkai zsidó hitközségek képviselői voltak jelen. A szabadkai zsidó hitközség tagjait képviselő Kovács Róbert szóban emlékezett, Saša Čović gyászimát mondott. A katolikus egyház képviseletében főtisztelendő Fazekas Ferenc esperes szólt az emlékező gyülekezethez. A kegyeletadás záró részében az emléktáblánál a szabadkai hitközség tagjai, a topolyai önkormányzat, Weiss Zoltán, továbbá az értékmentést felvállaló topolyai önkéntesek képviselői helyezték el a kegyelet virágait, majd a kaddis hangzott fel.
